Hetilap kereső

Féjja Zsolt írása

Egy tisztességes autógyártó tud nagyszerű, drága autót készíteni, és egyszerűbb, takarékosra hangolt modellt is. A BMW mindkettőre képes, ráadásul egyazon típusból – erre a megállapításra jutott a 318d és a 330d xDrive kipróbálása után FÉJJA ZSOLT.

Egy háztartásigép-gyártónak bizonyára nem jelent különösebb kihívást egy villanyrezsó elkészítése. Ha neves cégről van szó, akkor az egyfőzőlapos rezsója is minőségi, tetszetős termék, amellyel elégedettek a vásárlók. De ha ez a gyártó nem csupán a kisrezsópiacon szeretne nyereséget elérni, akkor kifejleszt egy olyan tűzhelyet, amellyel élmény a főzés. Egy prémiumcég mindkét termék előállítására képes. Rendkívül nehéz viszont egy olyan modellt tervezni, amely kis módosítással rezsóként és álomtűzhelyként is nagyszerű.

A 3-as BMW alap- és csúcsmodellje – az M3-ast leszámítva is – távol helyezkedett el egymástól már megjelenésében is. Az első generációs „cápa hármas” alapmodellje, a 315-ös nem kapta meg a hathengeresek azóta márkavédjeggyé vált ikerfényszóróit, lespórolták róla az ablakok körötti króm díszcsíkot, 1,5 literes, négyhengeres motorja pedig 75 lóerőt teljesített. A 323i hat hengerébe karburátor helyett Bosch K-Jetronic befecskendezőn keresztül jutott az üzemanyag, 143 lóerőre volt képes, 190 km/h végsebességéről négy tárcsafék lassította.

Csak fokozódott a helyzet. A jelenlegi 3-as BMW jó néhány karosszériaváltozattal, benzin- és dízelmotorral, kézi, automata és dupla kuplungos automata váltóval, két- és négykerék-meghajtással, számos kényelmi és biztonsági felszereléssel választható. A modellpaletta végein, egymástól öt-hét millió forint távolságra egészen más közönséget megcélzó, gyökeresen eltérő karakterű autók állnak. A 420 lóerős M3-ast vagy egy keménytetős kupét tesztelve még szélsőségesebb lenne az öszszehasonlítás, de nézzük inkább a polgári változatokat.

Hatékony dinamikának nevezi a cég azt a rendszert, amely a teljesítmény és az élmény csorbulása nélkül hivatott csökkenteni a fogyasztást és a károsanyag-kibocsátást. A motor leáll a piros lámpánál, induláskor pedig automatikusan bekapcsol, a generátor fékezéskor töltődik, a vízszivattyú a szokásos energia tizedéből működik. A rendszerek demóautója a takarékos üzemre hangolt dízelüzemű 318d.

A kétliteres blokk 143 lóerős, a kocsi 9,3 másodperc alatt gyorsul százra, 210 km/h a végsebessége, miközben hat-hét liter körül fogyaszt városban; igazi prémiumgyártó, amelynek ilyen a belépőmodellje. Ami azonban a számadatoknál is nagyobb szó: az egyik leggyöngébb 3-as is nyújtja azt a minőségi érzetet és a szlogenként is emlegetett vezetési élményt, amelyet a bajor márka vevői és rajongói elvárnak.

Milyen lehet akkor a csúcsmodell? Az almát a körtével effektus elkerülése végett a csúcsot értelmezzük inkább az öttagú dízelkínálat negyedik szereplőjeként, annak is az összkerékhajtású változataként. Ha a 318d az üde szellő, akkor a 330d xDrive az orkán.

Hat másodpercen belül éri el a százat, a teljesen automatikusan működő nyomatékelosztási rendszernek köszönhetően olyan természetesen, ugyanakkor döbbenetes erővel, ahogyan a nagyobb teljesítményű, de csak a hátsó kerekeket hajtó modellek sem. Legfeljebb a helykínálatba lehet belekötni: akinek a 245 lóerő, a már 1750-es percenkénti fordulaton leadott 520 Nm nyomaték sem elég, vegyen inkább tolóhajót.

Automatikusan kapcsolódó távfény, a most már tényleg könnyedén használható és logikus, a fedélzeti rendszereket vezérlő iDrive, radaros sebességtartó, a hathengeres motorral tökéletesen együtt dolgozó automata váltó – a tesztautó szinte minden extrát megkapott, utasait és vezetőjét egyaránt lenyűgözte. Tizenhárommillió forintért illik is, mondhatnánk. Valóban: ennél sokkal nagyobb dicséret a BMW-nek, hogy a háromliteres álomautóból sem volt szenvedés átülni a kézi váltós, szövetüléses, az alapverziónál alig többet nyújtó 318d-be. A két autó úgy hasonlít egymásra, hogy közben egészen mások. Hiába a száz lóerős teljesítménymínusz, hiába mutatja futómű és fék, hogy az autó többre is képes volna, mint amit a négyhengeres kétliteres blokk lehetővé tesz, nincs hiányérzetünk. Amit érzünk, az egészen más. Nem vezettem még olyan autót, amelynek a pénztárca- és környezetkímélő alapváltozata ilyet nyújtott volna.

Bátran selejtezzék ki régi konyhai berendezéseiket, ha a BMW hirtelen beszáll a háztartásigép-üzletbe.