Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Keressen sokat, de legyen otthon - Változó elvárások a férfiakkal szemben

„Nem hiszem, hogy a házasságom túlélné, ha még egy gyerekünk születne. Vagy ha a kapcsolat meg is maradna, én biztosan nem bírnám ki ép ésszel” – állítja a 32 éves Anna, annak ellenére, hogy az anyaságot élete legnagyobb élményének tartja.

Anna nem számolt azzal, hogy milyen lesz egyszerre helyt állni a munkahelyen és otthon. Ha jó vagyok a főnökömnél, akkor a férjem panaszkodik, hogy rendetlen a lakás. Ha ragyog a lakás, akkor nem alszom a lelkiismeret-furdalástól, hogy a gyerek egész délután tévét nézett – sorolja. Arra a kérdésre, hogy mennyire vonja be a férjét a házimunkába, legyint: a vita a mosogatásról tovább tart, mint maga a mosogatás.

Az alacsony termékenységben, ami Magyarország egyik legsúlyosabb problémája, szerepe lehet a nők azon érzetének, hogy otthon rájuk hárul a terhek nagy része. Úgy vélik, hogyha (még egy) gyereket vállalnának, az már túl sok feladatot róna rájuk – mondja Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója a Népszabadságnak. Hozzáteszi: a házimunka elosztása, a gyereknevelés, a férfiak részvétele az úgynevezett második műszakban kis hatás, más tényezők; a munkaerőpiac, a párkapcsolatok alakulása, a családtámogatási rendszer nyilván erősebben hatnak a termékenységre. Mégis azt mondja, hogy egy ilyen kis hatás is fontos, amivel foglalkozni kell. Nem véletlenül irányul egyre több kutatás arra, hogy kiderítsék: ki mennyit dolgozik a hivatalos munkaideje után, változtak-e, és ha igen, miként a férfiakkal szembeni elvárások.

– A diákjaim készítettek egy kutatást, melyben egy közép-magyarországi önkormányzatnál dolgozó nőket kérdeztek arról, hogy miként osztják meg a házimunkát partnerükkel. A válaszok nagyjából egybecsengtek: otthon a meccsnézésen kívül mindent én csinálok – meséli Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központjának társigazgatója.

Spéder Zsolt kutatásaiból ellentmondásosabb kép rajzolódik ki. A Családi értékek című vizsgálatban a megkérdezettek az apák különböző feladataira vonatkozó állítások közül azzal értettek egyet a legnagyobb arányban (94 százalékban), hogy a férfi legfontosabb feladata a család megélhetésének biztosítása. Ugyanakkor közel ugyanennyien gondolták azt is, hogy apának lenni az egyik legszebb élmény egy férfi életében. 72 százalék szerint egy férfi életének legfontosabb célja, hogy sok pénzt keressen, de 65 százaléknyian azzal is egyetértettek, hogy egy férfi szűkös szabadidejét inkább a családjára, mint többletjövedelem szerzésére fordítsa. Összességében a kutatók a válaszadók 24 százalékát sorolták a kenyérkereső modell hívei közé, akik szerint a családban a férfi legyen a pénzkereső, és a nő a gyerekekre koncentráljon. 18 százalék a családcentrikus férfiak híve, azzal ért egyet, hogy egy férfinak is a családja legyen az első és csak ezt kövesse a karrier. A válaszadók legnagyobb része azonban a kereső és családcentrikus férfiszerepet részesíti előnyben. – Kettős, egyben egymással szemben álló elvárást fogalmaznak meg. Ennek nem könnyű eleget tenni, nehéz egyszerre sok pénzt keresni és közben otthon is lenni – hangsúlyozza Spéder Zsolt.

Ez az ellentmondás jelenik meg azokban a válaszokban is, amelyek az apák feladatairól szólnak. A válaszadók a legfontosabb apai feladatnak a biztonság megteremtését, majd a szeretet nyújtását tartják, amit szorosan az anyagi javak előteremtése követ.

– Meglepő, hogy a legkevésbé fontos apai feladatnak a gyerekek mindennapi ellátását, etetését, öltöztetését, fürdetését tartották – mondja a kutató. Vagyis a népesség döntő többségének apaképéből éppen a mindennapi feladatokban való aktív részvétel hiányzik. Bármilyen különös, a napi ellátást lényegtelennek tartók között a nők vannak többen. Az már kevésbé meglepő, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek között jóval magasabb azok aránya, akik az anyagi biztonság megteremtését tartják a legfontosabb apai feladatnak. A diplomás válaszadók esetében csak alig több mint tíz százalék gondolja így.