Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Ha lehet hinni az előszériás példányok minőségének, ez a mostani Astra-széria új fejezetet nyit az Opel-sztoriban. Itt a bizonyíték: ki lehet emelkedni az átlagmasszából, CSIKÓS ZSOLT szerint például ezzel az új autóval.

Jó huszonöt évvel ezelőtt – amikor szerencsésnek mondhatta magát, akinek telt egy új Trabantra, Daciára, egy 1500-as Zsiguli pedig a vágyak netovábbját jelentette – az Opel Kadett akkora szenzáció volt, hogy a létezésében csak azért hittünk, mert néha láttunk egyet az utcán. Pedig a Kadett csak átlagautó volt azokban az országokban, ahol működött a jóléti állam, fölötte sok-sok lépcsőfok következett egy Mercedesig. Aztán a Kadettből lett az Astra, amely nálunk – alig pár évvel a rendszerváltás után – már nem az elérhetetlen nyugati autót, hanem a kissé menő német kocsit jelentette a többségnek. Majd az Astra nálunk is az lett, ami mindenütt. Átlagautó.

Kényelmes, tágas, keveset fogyaszt, dinamikája elégséges, megbízhatósága megfelelő. Sajnos legnagyobb riválisai néhány vonásukkal mind kiléptek az átlagautói keretből. Kiemelkedő minőségű anyagaival, elegánsan konzervatív megjelenésével a Golf fél lépést tett a presztízskocsivá válás felé. A Focusnál a Ford erős hangsúlyt helyezett az élvezetes vezethetőségre és a merész kinézetre. A Toyota bebetonozta a Corollát a világ legmegbízhatóbb autójának szerepébe. A Citroën a C4-gyel visszatért a kedves, egyedi, franciásan lökött megoldásokhoz. Csak az Astra maradt a korrekt csataló, ám e szerepben akad ma már riválisa bőven. Kia Cee’d, Hyundai i30, Chevrolet Cruze – Koreában is tudnak már autót gyártani.

Nagyot kellett lépni. Rüsselsheimben mindent beleadtak az új modellek fejlesztésébe. Az erőfeszítések első gyümölcse a Vectra-utód Insignia volt. Élvonalbeli autó, ha valaki éppen nem a zajos dízelmotorral veszi. Rá is harapott Európa, és a legnagyobb recesszió idején gyártókapacitást kellett növelni, hogy ki lehessen elégíteni a vásárlók rohamát. Nemigen van ennél nagyobb sikersztori manapság az autóiparban.

És tudják, mit? Az Astra a maga módján még jobb is, mint az Insignia. Bár a Frankfurt környéki bemutatón nem volt nálam colstok, nem érzem kockázatosnak a kijelentést, hogy még tágasabb is nála, hátul egészen biztosan. Az Insignia paszszentos a második sorban, az Astrában kiváló a helykínálat. Ezen nincs mit csodálkozni – 4,5 méteres autóról van szó, amely jó arasznyival hosszabb a tipikus alsó-középkategóriás típusoknál, például a Golfnál is.

Kidolgoztak hozzá egy új hátsó futóművet, amelyhez hasonlót tudtommal még nem alkalmaztak az autóiparban. Nem akarok belemenni a részletekbe – ha utána szeretnének nézni a neten, akkor a „csatolt lengőkarok” és a „Watt-kitámasztás” mindenképpen szerepeljen a keresőablakban. A lényeg: a rendszer felettébb olcsón gyártható, kevés helyet foglal, ugyanakkor megvalósítja a lehetetlen párost: vele az úttartás precíz, a kényelem kiváló.


Ebből az Opel dudenhofeni tesztpályáján is kaptunk ízelítőt: fejenként három kört tettünk meg az 1,6 literes, négyhengeres, 180 lóerős turbómotorral szerelt kivitellel, és az úttartás, a kormányzás tényleg szenzációs volt, a huplis úton pedig a rugózás is meggyőzőnek bizonyult. Sajnos az autó a rendkívül hosszú áttételezés miatt az 1,4-es, 140 lóerős, turbós benzinessel már korántsem volt ennyire virgonc. Az 1,7 literes dízel pedig zajos, és csak szűk sávban használható. Kaphattunk volna még kétliteres dízelt, amely állítólag kiváló, de lemaradtunk róla a kulcsosztáskor. És a magyar vevők számára izgalmas 1,4 literes szívó benzines nem szerepelt a kiállított kocsik között.

Mindenesetre a kidolgozás, az ülések kényelme, a váltó és a kormányzás pontossága, a nagy empátiával kialakított tárolórekeszek, a három helyzetben rögzíthető csomagtér-padló több, mint amire az ember négymillió forint körüli indulóáron számít. És felárért jöhet még aktív futómű, közútitábla-felismerő rendszer, intelligens fényszóró (a kormány eltekerésétől, illetve a szembejövők fényétől függően többféle fénykévével világít), a világon egyedülálló módon a hátsó padlóba csúsztatható kerékpártartó, a kivételesen ergonomikus ülések függőlegesen is állítható deréktámasszal, a temperált levegőt szinte csak lehelő, különleges szellőzőrostélyok – az Astrával elégedett lesz, aki beleül, még inkább, aki megveszi.

A formáról szándékosan nem szóltam, mert ez már ingoványos talaj. De ha azt állítanám, hogy az Astra kívülről szép, időtálló és kivételesen harmonikus, kevés ellenzőm akadna. És ha a belső kivitelt dicsérném, talán még kevesebb.

Ezúttal egészen máshova tette a lécet az Opel, mint korábban. Megkockáztatom: a kategóriában nagyjából legfelülre.