Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Évek óta sem a vevők, sem az autógyártók nem szeretik kimondani: a hobbiterepjáróban nem azt szeretjük, hogy felmászik az agyagos siratófalon, hanem a magas üléshelyzetét, a mackós kisugárzását. A Mitsubishi ezt őszintén be is vallja az ASX-szel. CSIKÓS ZSOLT pedig vezette is.

Nem tudom, létezik-e az autóvásárló-pszichológia tudománya, de ha igen, a Mitsubishi jó szakembert vett fel a csapatába. Az ASX – igen, ez az új típus neve – 2011 tipikus vevőjének a mélylélektanában turkál.

Persze a kocsi megosztja majd a véleményeket. A notórius címkeaggatók például, akik azt szeretik, ha a krumplileves tényleg krumplileves, biztosan úgy vélik majd, hogy az ASX maga a négy kerékre tett hazugság. Úgy néz ki, mintha terepjáró lenne, de nemhogy differenciálzár, felező nincs benne, hanem csak az első kerekeit hajtja a motor. Terepszögekről, bakháttűrő képességről, kivételesen megerősített futóműről pedig esetében nem beszélünk. Itt inkább olyan szavak röpködnek, mint takarékosság, környezetbarátság, fürgeség.

Pedig az ASX napjaink egyik legőszintébb autója. Az igazi hazugságtól – hogy bárkinek, akinek Dunabogdányban van telke, és emiatt évente harmincszor földútra kell tévednie, elengedhetetlenül szükséges egy hatalmas, rettentően komplikált Land-Rover, Mercedes G-osztály, Toyota Land Cruiser – megkímél. Az ASX-jellegű járművekkel jutottunk el oda, hogy épp annyit tartsunk meg a divatból, amennyire igazán vágytunk mindig is.

A hobbiterepjáróé az egyik legkeresettebb műfaj Európában, holott mindenki – vevő, gyártó, újságíró – tudja, hogy ezek az autók ritkábban hagyják el az aszfaltot, mint a gáz- és vízvezeték-szerelő tizenöt éves Astrája. És mivel ilyen autók régóta léteznek, senki nem mondhatja, hogy az újdonság varázsa, a bevezető marketingkampány adja el őket.

Ezek a kocsik formájukban, arányaikban hordoznak valamit a kemény terepjárók génjeiből. Mokányabbaknak, veszedelmesebbeknek, sérthetetlenebbeknek néznek ki, mint a hasonló funkciót nyújtó, földön futó személyautók. Magasabban is ül bennük az ember, mint a forgalomban részt vevő személykocsik 95 százalékában. (Megjegyzés: az antropológusok kimutatták, részben azért egyenesedtünk fel ősemberkorunkban, hogy messzire ellássunk a növényzet felett. Ezek az ösztöneink ma is élnek.)

A hobbiterepjárók fokozatosan eltávolodtak a kemény 4x4-esektől, mozgékonyabbak, személyautósabbak lettek. Aztán óvatosan, szinte bocsánatkérően megjelentek az evolúció irányát még jobban követő, kizárólag a két első kerekük által hajtott, terepes használatra szinte egyáltalán fel sem készített típusok. Nissan Qashqai, Peugeot 3008, Ford Kuga. Közöttük az ASX kivételesen stílusos.

A nagyobb, igazi szabadidő-autónak tervezett Mitsubishi Outlander alapjaira épül, de annál rövidebb, a hátsó futóműve egyszerűbb, alulról sincsenek komoly védőlemezei, csak a motor alatt egy, a jobb áramvonalasságot szolgáló pléhfedél. Lehet rendelni négykerékhajtással is, de valószínűleg több fogy majd belőle 2x4-es hajtásképlettel. Kerekei csak személyautós mércével nagyok, a bakhátas út pedig azonnal letépi az aljáról a gázolajhűtőt. Aszfaltdzsungelbe való.

4,3 méteres hosszával, 1,4 tonnás tömegével az ASX fogyasztása és károsanyag-kibocsátása igen jó. Szinte hihetetlen, de a 150 lóerős dízelmotorral szerelt, 1.8 DiD-kivitelű autó városban, közel sem kímélő téli használatban eljárkált 7,5 liter gázolajjal, országúton pedig szinte erőlködnöm kellett, hogy 6-nál nagyobb számokat lássak a fedélzeti számítógépen.

És teli van élettel, erős is, ráadásul már 900-as fordulatszámtól, tehát alapjárattól húz. Dicséretes mérnöki munka. Miként a váltó is, amely a szuperprecíz, vajfinom japán váltók reneszánszát hozza el – szinte el is felejtettem, hogy kapcsolgatni ekkora élmény lehet. No meg a kormány, amely életteli és pontos, a fék, amely határozott és adagolható. Jó vezetni.

Kevésbé szerencsés azonban a felfüggesztés, amely – főleg hátul – kellemetlenül dobál, kanyarban pedig nincs a helyzet magaslatán: ha kicsit is merész a tempó, az ASX minden menetstabilizáló ellenére elindul orral kifelé megszemlélni a vegetációt. Nyers, csúnya dízelhang jön a motor felől is, és ez sajnos utazótempónál is csak csitul, nem tűnik el.

A Mitsubishi Lancerrel bevezetett, nagy, tátott szájas orrkiképzés azonban az ASX-nek is jól áll, még ha a hátulját a kis kerekekkel, a rövid túlnyúlással közel sem sikerült ilyen ügyesen hozzáfaragni. A csomagtartó mérete is csalódás – bő ferdehátúnyi 416 liter, használható ugyan, de ekkora testben láttunk már sokkal nagyobb gyomrot is.

Lehet kellemetlennek mondani a motorhangot, kicsinek a csomagtartót, de az ASX stílusos, különben takarékos, tágas, jól vezethető gép, megvan benne a magas üléshelyzet, a marcona kinézet. Nem lehet nem szeretni. Csak az ár, az ne lenne. Kétkerék-hajtással, benzinesként 5,8, ezzel a dízellel már tízezer híján 8 millió forintnál indul. Fájdalmas számok, hiszen egymillióval olcsóbban is hozzá lehet jutni hasonlóhoz. De akinek a stílus kell, retteg az ötszáz forintos gázolajtól, vagy egyszerűen csak el akar látni a bozót felett, az fizessen.