Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Kezdünk valóban távolodni a benzin- és dízelmotoros autók alkotta utcaképtől, mert végre egy kompakt dízel árán lehet teljes hibridet kapni. CSIKÓS ZSOLT úgy véli, a Toyota Auris HSD előtt szép jövő áll, még ha rövid is.

Úgy vélem, a többség késztetést érez, hogy belekössön a bevezetőben leírt állításomba. Magyarázkodnom kell. Hibrid autót 1997 óta gyárt a Toyota, s bő tíz éve Európában is árul ilyet. Azóta pedig – igaz, nem a Toyota, hanem a Honda jóvoltából – létezik olyan hibrid hajtású kocsi a piacon, amely alig több mint ötmillió forint, akárcsak egy közepesen felszerelt dízel.

A Hondával az a baj, hogy normál autóból készített néhány átalakítással hibridet, emiatt különleges előnyöket nem tud felmutatni, viszont néhány komoly hátrányt igen. Jöjjön egy fűtésrendszeres hasonlat: az Insight olyan lépés egy dízelhez képest, mint áttérni széntüzelésről gázkonvektorra. Vele szemben a hagyományos autók hajtásrendszerét nagyrészt elvető, újszerű Toyota-féle hibrid – mondjuk egy Prius – olyan, mintha valaki szénfűtésről egyenesen cirkós plafonfűtésre térne át. Konvektor kontra cirkós mennyezeti fűtés – mindkettő gázzal megy, mindkettő komfortosabb, újszerűbb, mint a szeneskályha, mégis egy világ választja el őket. A jól működő hibrid egyelőre a Toyotáé, maradjunk ennyiben.

De a legolcsóbb Toyota-hibrid eddig a Prius volt, amelynek mindhárom generációja rendre annyiba került, mint egy jól felszerelt, komolyabb motorú, középkategóriás Avensis. És ennyiért az első Prius egy csomagtartós Yaris, a második és a harmadik széria pedig egy alsó közép- (értsd Astra) és egy középkategóriás (értsd Mondeo) közötti méretű, szűk csomagtartós kocsi volt csupán. A Toyota-hibrid tehát eddig drága dolog volt. És még csak nem is elektromos autó – mert tudom, ezt is felróják sokan.

A tipikus hibrid kocsi egyaránt működik benzinmotorral (vagy dízellel) és elektromotorral. Nem lehet konnektorból tölteni – bár rövidesen megjelennek ilyen hibridek is –, mert az akkui csak pár kilométerre való töltetet hordoznak. A hibrid autó műszaki előnye, hogy a fékezéskor elvesző energiát visszatáplálja az akkukba, s később az autót mozgatja vele, tehát sokszor hulladékenergiával működik. A másik, hogy fölöslegesen nem megy a motorja dugóban. A harmadik pedig, hogy rettentő kevés benne a mozgó alkatrész, a benzinmotorja különleges, kis fordulatú jószág, tehát elképesztően tartós és csekély szervizigényű egy modern benzineshez, pláne a dízelhez képest.

A hibrid igazi előnye azonban nem itt rejlik, hanem hogy hidat ver a múltat jelentő belső égésű motoros autók és az egyelőre pokolian drága, rövid hatótávolságú, ügyetlen, ezért kereskedelmi forgalmazásra alkalmatlan elektromos kocsik közé.

A Prius még benzines autó, de már benne lakik egy teljesen működő elektromos kocsi is. És viszonylag sok fogy belőle, tehát alkalmas az új akku, elektromos hajtás, vezérlés, elektromosautó-biztonság tesztelésére, e rendszerek felfuttatására. Meglehet, hogy a hibrid autó csak átmenet, de ettől még legalább olyan fontos, mint Pest és Buda között a hidak.

A Toyota-hibrid eddig a többség számára megfizethetetlen luxus volt. A Honda Insightja viszont nem működik olyan flottul, hogy széles körben elterjedjen. Balról érkezik most a megoldás: Toyota Auris HSD. Ugyanaz benne a hajtás, mint a széles körben elismert és kedvelt Priusban, de a karosszériája egy mezei Aurisé. Nem tartalmaz könnyűfém lemezeket, extra könynyű (és kevéssé hatásos) zajcsillapításokat, különleges aerodinamikai trükköket – igazából egy hagyományos autóból és egy egyedi hajtásláncból készült öszvér. A legolcsóbb, korántsem szegényesen felszerelt változata hatmillió forintba kerül, ez nagyjából annyi, mint egy hasonló méretű, jobbfajta turbódízelé. Ha jó, sokak számára izgalmas lehet.

És az. Talán a másfél millióval drágább, harminc centivel hosszabb Priusnál is. A 136 lóerő összteljesítményű benzines-elektromos hajtás szinte repíti, pláne a városban szokásos forgalmi helyzetekben. Autópályán inkább kifogy a szuflából, mint egy hasonló turbódízel, de gyengének azért senki nem mondaná. Bár száz kilóval nehezebb egy hasonló 1,6-os Aurisnál, de a pluszsúlyt jól rejtegeti, vezetni kellemes, és cseppet sem unalmasabb, mint a hagyományos Aurisok. És rettentően csendes, használata során valószerűtlen nyugalmat áraszt, ami megfizethetetlen annak, aki naponta megküzd a hektikus városi forgalommal. Csak a csomagtartója szűk. A 279 liter ebben a kategóriában siralmas, de hiába, az akkukat is el kellett rejteni valahová.

A tartósságával pedig nemigen lehet probléma. Akadnak taxiüzemben használt Priusok, amelyek jócskán túl vannak a félmillió kilométeren, és sem az akkuikkal, sem a hajtásukkal nem akadt még probléma. Hibrid járműveivel eddig tizenhárom évnyi tapasztalatot gyűjtött a Toyota, és ezalatt bebizonyosodott, hogy az akkuk lényegében örök életűek, s a többi, hagyományos autókban szokatlan elemekkel sincs baj – soha. Egyszerűbben: a hibridek ma a legmegbízhatóbb, legtartósabb Toyoták. És az új Auris HSD révén már valóban sokak számára elérhetővé váltak.