Hetilap kereső

CRUISER írása

Nincs nagyobb öröm, mint sima úton közlekedni. Viszont van hátránya is, például sokkal feltűnőbb, hogy mennyi különféle fedél van az utakon. Ezeket eddig a kátyús, göröngyös aszfalton észre sem vettünk. Biztos nem igaz, de az embernek mégis olyan érzése van, mintha minden aknafedél megsüllyedne az útjainkon.

Hihetetlen mennyiségű fedelet találunk a nagyvárosokban, látszólag találomra elhelyezve: az ember el sem tudja képzelni, hogy mi szükség ennyire.

Egy azonban szinte biztos: csak úgy lehet beépíteni őket, hogy a járművek nyomvonalába essenek. Legfeljebb véletlenül kerülnek a sáv közepére, vagy a felezővonalakra, oda, ahol nem halad át rajtuk minden egyes kocsi. És ha kellő mennyiségű kerék halad át rajtuk, előbb-utóbb csak megsüllyednek, különösen, ha nagy a teherforgalom. Aztán jön a javítás, az aszfaltot körbevágják, a fedelet megemelik. Persze, eztán már az aszfalt sosem lesz a régi, tovább repedezik, de nem baj, mert a fedél is újra megsüllyed, és akkor úgyis megint elkezdik gányolni.

Mindez a régi, vacak utakon nem gond, de ahogy egyre több városi utat újítanak fel – legalábbis Budapesten – annál feltűnőbb. Ugyanis a három-négy éve viszonylag simává varázsolt utakon átkozottul feltűnő a fedelek mennyisége és mára a kivitelezés minősége is.

Nyilván, ezzel rengeteg munkát adnak a javítóknak, nem is beszélve az öntödékről, akik az aknafedeleket, víznyelőket készítik. Mert mi lenne mondjuk, ha az esővíz végre nem a szokásos, rácsos nyíláson tűnne el, hanem például úgy, ahogy Párizsban: a nyílás a járdaszegély oldalában van. Vagyis nem jár rajta autó, nem süllyed meg, továbbá a fémtolvajok sem tudják (egyszerűen) kibontani a helyéről. Jóval kisebb lenne az üzlet.

Érdekes módon, amikor a nagy felújítási hullám megkezdődött, senki sem gondolt arra, hogy a közműveket átgondoltabban kellene elhelyezni. A csöveket ugyan kicserélték (már csak azért is, mert a felújított utakon bontási tilalom van egy ideig), de arra senki sem pazarolta az energiáját, hogy átgondolja ezek elhelyezkedését, vagy épp figyeljenek az esővíz elvezetésére. Mert ugye a víznyelők hiába vannak ott, ha például az útfelület nem az irányukba lejt. Elég egy felhőszakadás, és kiderül, hogy elég sok helyen fordult elő ez a fajta gondatlanság is.

Tudom, az országban nagyon sokan örülnének, hogyha feléjük tizedannyira jó utak lennének, mint ezek a felemás módon felújított utak, a süllyedős, rosszul elhelyezett fedeleikkel. Azonban ne legyünk naivak: az uniós források bevonásával felújított utakra most jó darabig nem tudunk támogatást szerezni – következésképp olyan minőségű munkát kellene elvárni a kivitelezőktől, ami valóban kibír három-négy évnél többet. És ennek a közművállalatokkal történő, átgondolt tervezés lenne az első lépése.