Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Három kötelező győzelem után hatalmas pofonba szaladt bele férfi kézilabda válogatottunk a svédországi világbajnokságon. Egyetlen pozitívuma a fiaskónak, hogy gyakorlatilag betervezett volt. Keseregni nincs idő, mert hétfőn már jön az igazi rangadó, sorainkban Carlos Perezzel a németek ellen.

Az Izland elleni sima vereség után búslakodó szurkolók hamar merészebb terveket kezdtek szövögetni a norvégok kipipálása után. Bár előttünk volt még három csoportmérkőzés, fél szemmel máris a párhuzamos csoport eredményeit kezdtük vizslatni. Nem árt tudni ugyanis, hogy mik az erőviszonyok a „szomszédban”, elvégre valakit onnan is meg kell előznünk ahhoz, hogy ringbe szállhassunk a hőn áhított hetedik helyért. Igaz, utóbb kiderült, hogy akár a nyolcadik pozíció is olimpiai kvalifikációt érhet.

Nézzük csak, miért is küzd most nemzeti csapatunk! Jobb, ha az elején tisztázzuk: a hetedik, vagy akár nyolcadik hely még nem ér önmagában olimpiai szereplést, csupán egy kvalifikációs tornán vehetünk részt, amelynek rendezője a négy VB-elődöntős lesz. Kivéve, ha nem a franciák nyerik a VB döntőt, mert akkor már az ötödik helyezett is házigazdája lehet a selejtező-tornának.

Mikor mehet a nyolcadik pozíciót elfoglaló nemzeti csapat az olimpiai selejtezőre?

Amennyiben a VB és a 2012-es Európa Bajnokság aranyérmese különböző csapat, illetve a kontinensbajnok a világbajnokságon a második és hetedik helyezés között végez. Ez nem elképzelhetetlen ugyebár.

Az elsődleges cél tehát az volt, hogy továbbjussunk a középdöntőbe, ott pedig legalább két csapatot megelőzve csoport negyedikként ki-ki meccset játszhatunk a londoni szereplésért. Bár mint fentebb írtam, akár a nyolcadik hely is elegendő lehet, de ez csak jövőre derül ki. Az első fontos lépéseket pedig meg is tettük: a brazilokat könnyedén, jó játékkal vertük. A japánok ellen kicsit kiengedtünk, de a győzelem nem forgott veszélyben. Az osztrákok ellen pedig tét nélkül is besöpörtük a két pontot, így az izlandi szomorú hatvan perc nem is tűnt olyan borzasztónak, hiszen zsinórban arattunk négy győzelmet.

Mi újság egy csoporttal arrébb?

Mivel a spanyolok meglepetésre pontot szereztek a kényelmeskedő franciáktól, így a két kézilabda-gigász három-három pontot vitt magával a középdöntőbe, míg a németek nullát. Izland négyet, mi kettőt, Norvégia szintén nullát, így a képlet viszonylag egyszerű volt: hétfőn meg kell verni a németeket, és megvan a továbbjutás!

Ám ahogyan az élet sem egyszerű, úgy egy olimpiai selejtezőtornával egybekötött világbajnokság sem az. A németek ugyanis nem tették meg azt a szívességet, hogy kikapjanak Izlandtól. Sőt…a papírforma szerint ráadásul a norvégok sem jelentenek nekik akadályt, így máris négy pontjuk lesz. Így került sor a Franciaország elleni első középdöntős meccsünkre. Már az is jelzésértékű volt, hogy Mocsai Lajos nem nevezte Carlos Pérezt – aki feltehetőleg csak a németek, a spanyolok ellen illetve a helyosztón lép majd pályára.

Feladtuk volna?

Ezt így nem merném kijelenteni, de feltehetőleg egy gallok elleni vereség nem okozott volna komolyabb kétségbeesést a mieink táborában. A franciák zsinórban megnyerték az Olimpiát, az EB-t és a VB-t. Pont olyan űrkézilabdát játszanak, mint a hölgyeknél a norvégok. A németeket nyolc góllal verték, és a spanyolok ellen is vezettek ennyivel – más kérdés, hogy a hispánok a kékekkel ellentétben még nem hitték el, hogy vége van a meccsnek és kiegyenlítettek.

Egyébként alapvetően képtelenségnek tűnt, hogy katasztrofális átlövés-mutatóinkkal komoly erőkifejtésre kényszeríthetjük Omeyeréket.

Éppen ezért húsz percen keresztül tátott szájjal néztük, ahogy vezet csapatunk, és a megzavarodott franciák sorban dobálják ki az oldalvonalon a labdát. Mocsai Tamás és Ilyés gyönyörű gólokat lőtt a világklasszis Omeyer kapujába, vagy éppen remek zárásokkal segítették lőállásba Császárt, aki szintén nem hibázott. Igaz, ha Mikler kapuja előtt ugrott fel egy francia, az is egészen biztosan gólt szerzett. Ez addig nem tűnt fel, amíg mi is sorra lődöztük a gólokat.

Meg kell említenem, hogy ilyen kritikán aluli játékvezetést még nem láttam. Ha megléphettünk volna, akkor két másodpercen belül támadófaultot fújt Ljubic sportárs. Krstic sípmester pedig a vonalak bűvöletében élve fújt állandó vonalra lépést függetlenül attól, hogy igaza volt-e, vagy a támadó a fehér csík közelében sem volt a lövés pillanatában. De nem ezen múlt.

9-7-re vezettünk, amikor védekezést és kapust váltott a címvédő, és innentől kezdve merő kínszenvedés volt nézni a hátralévő negyven minutumot. Ezalatt lőttünk 15 gólt és kaptunk harmincat. Így a bekalkulált sima vereség helyett lett egy megalázó fiaskó.

Kapusaink a legritkább esetben tudták a labda útját állni, míg az Omeyert váltó Karaboue 52%-os védési mutatóval zárt. A legendás hatos faluk már a kaputól egészen messze megállította támadásainkat. Egyszerűen átkarolták a lövőinket, akik teljesen felőrlődtek Dinart és Barachet szorításában. Lövésig is alig jutottunk, a gyenge próbálkozások pedig csemegét jelentettek Karabouenek.

Fordított esetben Karabatic, Accambray és Jerome Fernandez emberrel együtt csipkézték ki Mikler, majd Fazekas kapuját. Nekik minden összejött, nekünk semmi. Mondhatnánk, hogy túlzó a 13 gólos különbség, de sajnos nem az. Kellemetlen, ha az embert szembesítik azzal, hogy milyen messze van tőle a világ elit, de talán jókor jött ez a kijózanító pofon. Nekünk nem ezt a meccset kellett megnyernünk.

Mocsai Lajos hamar le is kapta Ilyést és a kisebb sérülést összeszedő, egyébként végre remekül játszó Mocsai Tamást, és felküldte a pályára cseresorunkat. A meccs után adott interjújában nem tűnt annyira elkeseredettnek, inkább az első húsz perc remek játékát emelte ki. Azt sem tagadta, hogy a védekezést nagyon össze kell majd rakni a németek ellen. És a spanyolok ellen.

Pascal Hensék győzelme ugyanis azt jelenti, hogy két pont valószínűleg nem elég a továbbjutáshoz. A szurkolók már bőszen számolgatnak, hogy milyen következményekkel járna ránk nézve egy izlandi győzelem a spanyolok, vagy egy spanyol győzelem az izlandiak ellen. Ha nyernek a spanyolok, akkor utolsó középdöntős mérkőzésüket ellenünk játsszák – számukra tökéletesen tét nélküli összecsapáson, hiszen a franciákat nem fogják utolérni. De ez fikció. Nem akarok senkit megijeszteni, de férfi kézilabda csapatunk legendásan szerencsétlenül szokott kijönni a körbeverésekből. Pozitívum, hogy a hölgyekkel ellentétben számtalan meccset hoztak már vissza a sírból – lásd a szlovének elleni VB-selejtező, vagy a norvégok elleni csoportmeccs.

Ami biztos, hogy a németeket vagy így, vagy úgy, de le kell győznünk, különben értelmét veszti minden számolgatás. Ne temessük Mocsai fiait, a hétfői egy teljesen más mérkőzés lesz! A németek lényegesen gyengébbek a franciáknál, nálunk pedig ott lesz a csodafegyver, Carlos Pérez. Tőle talán túl sokat vár a közvélemény, de két-három gólt hozzá tud tenni az összteljesítményünkhöz. A szövetségi kapitány egyszer már összeszedte a csapatot egy súlyos vereség után. Ha valaki, ő képes rá, hogy felrázza a magyar válogatottat. Aztán egy kis osztás-szorzás, és máris nyakunkon a spanyol válogatott. Nem fogunk unatkozni…

A magyar válogatott játékosainak statisztikája hat lejátszott mérkőzést követően:

	Össz játékidő (ó:p:mp)	Lövés	Gól	Statisztika
Ilyés F.	3:35:23	46	20	43%
Mocsai T.	3:54:08	52	25	48%
Iváncsik G	3:16:17	22	16	73%
Zubai Sz.	2:59:20	17	10	59%
Törő Sz.	2:42:35	13	11	85%
Schuch T.	2:38:50	2	2	100%
Iváncsik T	2:20:39	13	10	77%
Császár G.	2:12:27	37	22	59%
Katzirz D.	2:07:18	20	7	35%
Gál Gy.	2:00:40	11	7	64%
Harsányi G.	1:52:18	21	14	67%
Gulyás P.	1:44:30	16	6	38%
Lékai M.	1:38:55	28	14	50%
Nagy K.	1:30:43	15	8	53%
	Lövés	Védés	Stat.
Mikler R.	150	59	39%
Fazekas N.	115	37	32%