Hetilap kereső

Takács Edina írása

Dr. Nagy András a Magyar Nemzeti Szívalapítvány kuratóriumának elnöke, maga is gyakorló orvosként tartja kezét a hazai szív és érrendszeri megbetegedések pulzusán. Szendi Gáborról klinikai szakpszichológusról, tudományos szakíróról az a hír kering, hogy kutatások elemzéséből levont következtetéseivel gyakran helyezkedik szembe az orvos-társadalommal. Kettejük álláspontját összehasonlítva a legtöbb esetben mégsem szakadékokat látunk, inkább csak törésvonalakat. Persze, azért kivételek vannak…

Szendi Gábort kérdeztem.

Civilizációs betegségeink okának leggyakrabban a magas koleszterintartalmú életeket jelölik meg. Valóban ezek az okok felelnek gyakori szív és érrendszeri betegségeinkért?

Abból kell kiindulnunk, hogy a civilizációs betegségeket a civilizáció teremtette létfeltételek okozzák. Az evolúciós gondolkodás még igen távol áll az orvostudománytól, amely az embert egy bonyolult gépezetnek tekinti csupán, de ezt a gépezetet nem mai viszonyokra, hanem a kőkori viszonyokra „tervezték”.

A szervezet működéséhez 50% zöldség-gyümölcs, 40% fehérje és 10% zsír az optimális. Ez teljesen eltér a mai táplálkozási piramistól, amelyben majd 60-70% gyorsan felszívódó szénhidrát és 20% fehérje található. Az emberi szervezet nem tudott megfelelően alkalmazkodni a hihetetlen arányban megnövekedett szénhidrát terhelésre.
Az utóbbi évek táplálkozástudományi vizsgálatai bizonyították, hogy a szinte csak fehérjét és zsírt engedélyező Atkins diétán élő emberek testi állapota, vérparaméterei egy éves diétakövetés után jobbak voltak, mint a mediterrán diétán élőké. Az un. lowcarb táplálkozás kutatása egyre inkább azt mutatja, hogy a szív és érrendszeri megbetegedések egyik kockázata a magas szénhidrát (cukor, liszt, rizs, burgonya) bevitel.

A második evolúciós tanulság az omega3 zsírsav szerepe a táplálkozásban. Az emberi agy szárazanyag-tartalmának 62%-a zsír, s ennek kb. a fele omega3 zsírsav. Az omega3 zsírsav esszenciális, tehát a szervezet nem tudja előállítani, csak a halakból felvett omega3 hasznosul megfelelően. Az omega3 zsírsavkutatás mégis az elmúlt 10 évben lendült fel, s ennek egyik elindítója az a tanulmány volt, amely kimutatta, hogy a különféle nemzetek eltérő arányú hal, vagyis az omega3 fogyasztása fordítottan arányos a depresszió gyakoriságával. Hamarosan kiderült, hogy ennek oka az, hogy az omega3 zsírsav az agyban fontos sejtépítő elem, és hiánya esetén a táplálékban túlreprezentált omega6 épül be, és ez lecsökkenti az agyműködés hatékonyságát, s ennek tünete fáradékonyság, motiválatlanság lesz, amit a pszichiátriai nozológia depressziónak tekint.

Az is kiderült, hogy az omega3 zsírsavak gyulladáscsökkentő és tumor-gátló, míg az omega-6 zsírsavak ezzel ellentétes hatásúak. Szív és érrendszeri hatásai vizsgálva kiderült, hogy gátolja a vér alvadékonyságát, és csökkenti a szívritmus zavarok kialakulását.

Mindez arra utal, hogy az omega3 nem valami csodaszer, hanem a szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyag.

Az evolúciós orvoslás harmadik nagy tanulsága a szív és érrendszeri megbetegedések halmozott megjelenése a 20. században. Az első infarktusos halált az 1880-as években írták csak le, s a 20. század tízes-húszas éveiben ez rendkívül ritka betegségnek számított, ma pedig vezető halálok. A koleszterin és zsírfogyasztás nem növekedett meg, sőt van, ahol csökkent.

Ezzel szemben a 19. század végén kidolgozták a növényi olajak hidrogénezésének eljárását, amellyel egyrészt kevésbé avasodó és sütésálló étolajat, másrészt margarint lehetett előállítani. Az utóbbi 10 évben azonban kiderült, hogy a hidrogénezés során un. transzzsírok keletkeznek, amelyeket a szervezet nem tud megfelelően kezelni, és a transzzsírok nagymértékben felelősek a szív és érrendszeri megbetegedésekért, a szokásos táplálkozásban lévő mennyiség 2-3-szoros infarktus kockázatot jelent.

A transzzsírok nagymértékben fokozzák a szívritmuszavarok kialakulásának a kockázatát, s a szívhalálok felét nem infarktus, hanem szívritmuszavar, hirtelen szívhalál okozza, ugyanis a normál zsírok helyét elfoglalva beépülnek a sejtmembránokba, megzavarva a sejtek működését. Ez az oka annak, hogy ma a magas transzzsír-fogyasztás szoros kapcsolatban van a hirtelen szívhalállal, ugyanis a szív sejtjeinek elektromos tevékenységét megzavarva végzetes szívritmuszavart idézhet elő. A nyugati világban átlagosan napi 8 gr, míg Japánban 0.1-0.6 gramm fogyasztás a jellemző. A japánok körében tapasztalható alacsony szívhalálozásnak ez az egyik oka, hiszen a koleszterinfogyasztásuk nem alacsonyabb.

Hogyan tudjuk megállapítani, hogy az általunk vásárolt margarin, olaj milyen százalékban tartalmaz transzzsírt?

A margarinokon nálunk nem írják elő a transzzsír tartalom feltüntetését, de tudható, hogy a normál margarinokban magas a transzzsír arány. Dániában 2005 óta törvény írja elő, hogy az élelmiszeripari termékekben 2%-nál több transzzsír nem lehet, s New Yorkban 2008 óta az éttermekben ugyanez a szabály érvényes. Dániában ettől a törvénytől azt remélik, hogy húsz év múlva felére fog csökkenni az infarktusos halálozás. Ehhez képest nálunk az emberek még a veszélyről sem tudnak.

Hogy látja mindezt az orvos, Dr. Nagy András?

Szükséges-e a szénhidrát fogyasztásunkat teljesen leszorítani?

Nem minden szénhidráttartalmú élelmiszer-fogyasztást kell visszaszorítani. A magas rosttartalmú élelmiszerek közt nagyon sok gabonaféle van, ami igazoltan csökkenti a szív és érrendszeri halálozást, a rákhalálozást, ami összességében a halálozások 70%-a. A finomított szénhidrátokat, a cukrokat kellene csökkenteni.

Megfelelő módon a köztudatban van az omega3 zsírsavnak a fontos és jótékony hatása?

Sokan hallottak az omega3 zsírsav előnyeiről, és már most többet tudunk az igazolt előnyeiről, mint öt évvel ezelőtt. Ez viszonylag új felismerés, rövid ideje áll az érdeklődés középpontjában. Ha valaki sokat fogyaszt omega3 zsírsavat természetes formában, akkor ez igazoltan véd szívinfarktus utáni szívelégtelenség visszaszorításában. Tudományos kutatási eredmények állnak rendelkezésre arról, hogy ez előnyös. Hozzá lehet jutni omega3 zsírsavhoz különböző készítmények formájában is.

Mennyire tartalmazzák ugyanazt az omega3 zsírsav összetételt ezek a készítmények, mint a halak?

Szubjektív véleményem szerint, ha a vitaminok példáját vesszük, a keringési rendszer vonatkozásában gyakorlatilag az összes jól ismert vitaminnak kapszulák formájában történt adagolása káros hatású. Ha a vitaminokat szintetikus úton előállított étrend kiegészítők, gyógyszer, kapszula formájában fogyasztja az illető, akkor rosszabbul jár a szív egészsége szempontjából, mintha egyáltalán nem szedne. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha valakinek a szervezetében sok vitamin van, akkor kevésbé kap el betegséget. Ezek látszólag ellentmondó dolgok, de a feloldás abban rejlik, ha ezeket természetes táplálékból juttatjuk a szervezetünkbe és nem a különböző gyárak mesterségesen előállított kristályokból. Tartok attól, hogy az omega3 esetében is nagyon figyelni kell, hogy milyen forrásból származik az a bizonyos készítmény, hiszen erre nincs még annyi ismeret, hogy pontosan tudjuk, a teljesen szintetikus változata kellőképpen megfelelő-e a szervezet számára. Inkább az eredeti halat fogyasztanám, illetve javasolnám fogyasztani.

A növényi olajok hidrogénezésével készült transzzsírok nagymértékben felelősek a szív és érrendszeri megbetegedésekért. A japánok körében tapasztalható alacsony szívhalálozásnak az egyik oka, hogy kevesebb transzzsírt fogyasztanak, hiszen a koleszterinfogyasztásuk nem alacsonyabb. Ezzel egyet ért?

Ez nagyon leegyszerűsített. Japánban nagyon kevés zsíros húst, viszont nagyon sok zöldséget, halat esznek. Ez jóval összetettebb dolog. Az egy egészséges társadalom, ahol a stressz is egészen más jellegű, mint itt Közép-Európában. A Föld másik felén is dolgoznak azon, hogy visszaszorítsák a transzzsírt az élelmiszerekből. Amerikában nagyon sok helyen, sok nagyvárosban, több államban tényleg nem lehet ilyen szennyezett élelmiszert kapni, tehát ott valóban egy nagyon előremutató törvénykezés is beindult. Dánia is ilyen szempontból egy pozitív példa, és egy korlátozott önszabályozás van más országokban, pl. Nagy Britanniában is.

Mi a helyzet nálunk? Ha jól érzékelem, meg sem tudhatom, milyen mennyiségben tartalmaz az élelmiszer transzzsírt. Kiknek a feladata, hogy mindenki hozzáférhessen az adatokhoz?

A törvényhozóknak kellene felhívni a figyelmet, ez most éppen folyamatban van. Ha kíváncsi arra, hogy mennyi a transzzsír az élelmiszerben akkor ezt nem tudja meg, vagy csak abban az esetben, ha olyan önkéntes gyártók tüntetik fel, ahol eleve alacsony az élelmiszer transzzsír tartalma. A legtöbb margarinban már nincs, ezt már megoldották, de sok élelmiszer tartalmaz transzzsírt, pl. a mélyfagyasztott pékárú, mélyhűtött pizzák, chipsek, salátaöntet, fagyalt, de sok van a tejporban is. Ha az élelmiszer felirata szerint hidrogénezett növényi zsiradék is található benne, akkor biztosan vigyázni kell.

Ezt kötelező ráírni?

Általában ráírják. Az a baj, hogy az Unióban jelenleg a mi korábbi, tehát a régi rendszerből származó, rendelkezésünkhöz képest is jóval kevésbé fogyasztóbarát jelölési rendszer van érvényben. Jelenleg elég, hogy a különböző összetevők arányának megfelelő sorrendet tüntetik fel a gyártók, de mindenfajta adat nélkül. Tehát a benne lévő anyagok százalékos aránya nélkül vannak megnevezve úgy, hogy a legnagyobb mennyiségben előforduló, található legfelül. Ehhez képest a régi rendszerben az volt, hogy legalább a tápanyag tartalom, a legfontosabb tápanyagoknak a mennyisége rajta volt a terméken még nálunk is.

Az Európai Bizottság megindította az élelmiszer-címkézésnek a reformját. Az Európai Unióban együtt döntés van, ami azt jelenti, hogy a Bizottság letesz egy javaslatot, és ha azzal egyet ért az Európai Parlament, tehát a választott képviselők, akkor emelkedik törvényerőre. Az Európai Bizottság, mostani javaslatának egyik legfontosabb része, hogy legyen egy részletes tápanyagcímke, amin rajta vannak az abszolút mennyiségek számadatokkal. Mi ezt annyiban szerettük volna kiegészíteni, hogy egy kicsit bővebb lista legyen pl. a transzzsír is szerepeljen rajta, valamint azt szeretnénk, hogy legyen egy, un. jelzőlámpa, ami egy egyszerű jelzéssel az átböngészés bonyolultságát segítené. Néhány színkarika jelölné, például a magas sótartalmat, és ez figyelmeztetné azokat, akiknek bizonyos módon kontrollálniuk kell az étkezésüket. Jelenleg folyik a parlament bizottsági munka, de itt már egy jelentős fölhígítás érkezik az élelmiszeripar részéről, ami már az eredeti javaslatot is erősen lefelezi.