Hetilap kereső

CRUISER írása

Mindannyian fogyasztók vagyunk, és sokszor nem hallgatunk az eszünkre. Ha mondjuk két hasonló dolgot száz forintért árulnak, de az egyik úgy kerül ennyibe, hogy lehúznak egy százhúsz forintos árat, akkor ezt vesszük meg – és nem azt, amelyik szimplán száz forint. Pedig sosem azt kellene nézni, hogy mekkora a kedvezmény, akármennyire is nyakunkon a hó.

Az ember azt hinné, hogy a piacgazdaság húsz éve alatt már megtanultuk, hogy az akciók 99 százaléka kamu, és a nyilvános listaárak csupán a vevők orientálására szolgálnak. Vagyis, a bevezetőben említett példára visszatérve: azt hisszük, hogy az a termék a jobb, amit magasabb árról értékeltek le. Igaz, a kereskedők tudják, hogy bizonyos százalék fölött a leárazás már gyanús. Valami baj van vele? Hibás? Tehát nem szabad túlzásokba esniük. Elég, ha a listaár és a tényleges között 20-30 százalék a különbség.

Most, hogy kezdődik a téligumi-szezon, érdemes ezeket a dolgokat átismételni. Az első, lélektanilag legfontosabb tényező: tilos a listaárat megnézni, csak az számít, mibe kerülnek valójában az abroncsok. Nagyon változatos ötletekkel csábítják a gumisok az embert, a „kettőt/hármat fizet és négyet kap” a leggyakoribb szlogen, de a leleményességük korlátlan. És van, amikor adnak egy fix százalékot. Kellemes érzés néggyel beszorozni az árkedvezményt, hogy kijöjjön, milyen sokat spóroltunk.

Azonban ne dőljünk be, amikor azt sulykolják, hogy minél többet költünk, annál többet spórolunk, ha mondjuk fix 20 százalék a kedvezmény. Egy frászt. Minél többet költünk, annál kevesebb pénzünk marad. Vagyis csak a számla végösszege számít, a többi részlet érdektelen. Tudjuk, hogy mennyit szántuk az ügyletre, ami belefér, megvehetjük.
Amikor a jellemünket megerősítettük, és kizárólag a gumiabroncsok legakciósabb árát látjuk, akkor még nem látunk mindent. Hiszen négy gumi megvásárlása még koránt sem jelenti azt, hogy azok fel is ugranak az autó kerekeire. Szerelni kell őket.

És ez sem olcsó mulatság, egy kisebb kocsinál annyi elmegy rá, mintha vennénk egy ötödik gumit. Persze vannak bizonytalansági tényezők: a kerekeket kiegyensúlyozzák (centrírozzák), és a súlyok árát nem lehet előre tudni. Viszont minél olcsóbb gumit veszünk, annál több kell majd belőle. A szerelés költségeit feltétlenül tudjuk meg, ha azért megyünk el a világ végére egy adott céghez, mert ott egy ezressel olcsóbb az abroncs. Lehet, hogy a szerelés meg drágább.

A gumisok szeretik az embert rábeszélni arra, hogy vegyenek külön felnit a téli guminak, erre azonban – elvégre válság van – csak akkor érdemes költeni, ha könnyűfém felnijeink vannak. Ezek sokszor nem bírják a sólét, és nagyobb kár értük, ha a téli csúszkálásban nekiütődnek a padkának.

A pót-lemezfelnik ára típustól függően tíz és húszezer forint közötti, érdemes kiszámolni, hogy hány szezon alatt térülnek meg. Ne legyen senkinek sem olyan illúziója, hogy évi kétezres futásteljesítménnyel akár húsz évig is kitart majd a felszerelt téli gumija. Hat-hét év alatt úgyis elöregszik, még akkor is, ha nem használják. A lemezfelni-eladások fellendítésére szokták azzal is riogatni a vevőket, hogy a gumi tönkremegy a sok átszereléstől. Nem tudom, én még soha az életben ilyet nem hallottam senkitől az ismeretségi körömben, és Ön? Na ugye. Szereljék csak le a nyárit, és rakják fel a télit, ha acélfelnis az autó.

De melyik gumi a jobb? Egy kereskedésben, az adott méretben biztos van ötféle. A gumis szerint az a legjobb, amiből a legtöbb van raktáron, vagy amin a legtöbb a haszna. Tehát érdemes felkészülni, és az interneten, szaklapokban utánaolvasni. Ám tény: a nagy cégek első márkái biztos jobbak, mint a másod-harmadmárkák termékei, ami az árukban is megmutatkozik.
Van még egy fontos kérdés, a gyanúsan olcsó gumiké. Nagy a kísértés, hogy az ember a legeslegeslegolcsóbb abroncsot válassza. Az első körben a kínai gumik vannak benne, nyilván, ha csak erre futja, nincs mit tenni. A semminél, illetve egy nyári abroncsnál jobbak, öreg, gyenge autókra megfelelnek. De csak azokra.

A másik gyanúsan olcsó kategória az internetről érkezik, és márkás. Hogyan lehetséges? Az abroncsoknak is van szavatossági idejük, és a feltűnően kedvező ár a régi gyártás következménye. Az első gyanús jel az, hogy a mintázat „neve”, vagyis a típusa olyan, amilyet máshol már évek óta nem kapni. Az ilyen túltárolt raktárkészleteket Nyugat-Európából hozzák el fillérekért a kereskedők, és nem véletlenül kapják meg olcsón. Akármilyen szakszerűen is tárolják a gumit, az anyaga ugyanis elöregszik.

A gyártás ideje egyszerűen megtudható az úgynevezett DOT-szám utolsó négy számjegyéből, amit a gumi oldalfalán kell keresni: az első kettő számjegy a gyártás hetét, az másik kettő az évet jelöli. Például a 2206 annyit tesz, hogy 2006 év 22. hetében készült. 2000 előtt még három jegyű volt ez a számcsoport, mert az évnek csak az utolsó számjegyét írták ki (229 = 1999 év 22 hete), ilyen régi abroncsot tilos megvenni, de már a 2002-2003 előttieket sem javaslom. Ha webáruházban rendeltünk, ezt meg kell nézni a kiszállításkor, és el kell állni a vásárlástól – mondjanak bármit, ehhez jogunk van. Ahogy az élethez is.