Hetilap kereső

H. L. írása

A néma kórnak is nevezett betegség, a csontritkulás elleni védekezést már gyermekkorban el kell kezdeni.

A 19. században még szinte ismeretlen fogalom volt a csontritkulás. Sajnos az első világháború után egyre gyakoribbá vált, olyannyira, hogy a WHO a 2000-2010 közti dekádot a csontok és ízületek védelmének szentelte.

A közhiedelemmel ellentétben a csontritkulás – más néven oszteoporózis – a férfiakat is majdnem annyira veszélyezteti, mint a nőket. Az EU területén minden 5. ötven feletti férfinál kimutatható (a nők közül minden harmadiknál) a gyakran évekig lappangó, a csont minőségi és mennyiségi változásával járó kór, melynek következtében a csontok rendkívül törékennyé válnak.

A csontritkulás kialakulásában ugyan öröklött, hajlamosító tényezők is szerepet játszanak, de 95%-ban az életmódunk a felelős érte. A csontok nem jutnak elég kalciumhoz. Gyakran még akkor sem, ha ügyelünk a megfelelő mennyiség bevitelére, ugyanis arra már kevesebb gondot fordítunk, hogy vajon szervezetünk képes-e hasznosítani ezt a rendkívül értékes tápanyagot.

A dohányzás, a kávé- és kólafogyasztás egyaránt csökkentik a felszívódás mértékét. Ám ne szaladjunk ennyire előre a felnőtt szokások világába. A csontritkulás megelőzésének egyik leghatásosabb módja ugyanis az, ha gyermekkorban egészségesen fejlődik a csontozat, majd ezt az állapotot próbáljuk meg fenntartani.

Az anyatej és a tápszerek fedezik a baba Ca szükségletét, valamint a felszívódását elősegítő anyagok is megtalálhatók bennük. Egészséges étrendnél ez az állapot továbbra is fenntartható lenne, garantálva a csontok megfelelő fejlődését, de sajnos táplálkozásunk ezen a téren sok-sok kívánnivalót hagy maga után.

Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy a tej és a tejtermékek a legjobb kalciumforrások közé tartoznak. Sőt, manapság már kalciummal dúsított variációik is léteznek. Kiváló kalciumforrások még a brokkoli, a szárazbab, a szójabab, az olajos magvak is, valamint a szardínia és a lazac. Mint már említettük, a legtöbb esetben nem is az ezen táplálékokból a szervezetbe jutó kalcium mennyisége, hanem a hasznosulása okoz gondot.

Ahhoz ugyanis, hogy a kalcium elérje a csontokat, szükség van D-vitaminra, B-vitaminokra, C-vitaminra, cinkre, mangánra, szilíciumra és fluorra is. Továbbá a kalcium-foszfor-magnézium egyensúlynak is megfelelőnek, 1:1:0,5 arányúnak kell lenni a szervezetben. Amennyiben a foszfor szintje magasabb a kalciuménál, kivonja azt a csontokból (optimális mennyiségben viszont segíti a beépülését). Sajnos ez a nyugati társadalmakban gyakori jelenség, mivel például a szénsavas üdítőkben, a konzervekben, készételekben rendkívül sok foszfor található. A magnézium a kalcium csontokba való beépülését segíti, ám étrendünkben gyakran „hiánycikk”, a műtrágyázás következtében ugyanis csökkent a szintje a talajban, így a növényekben is.

A kalciumhiányos állapotokért a finomított lisztből készült pékáruk fogyasztása is felelőssé tehető. A búza feldolgozása során ugyanis abból szinte minden értékes tápanyag eltűnik, a benne található kalcium 60%-a válik köddé, a magnéziumnak a 85%-a semmisül meg, a cinknek a 78%-a, hogy csak néhányat említsünk. (forrás: tudomanyeseletmod.shp.hu)

A cikk folytatása az Anyuci.hu oldalon olvasható.