Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Órákat állni dugóban, tehetetlenül. Parkolóhelyre vadászva körözni a háztömb körül, miközben fogy a drága benzin és a még értékesebb idő. Ha megvan a parkolóhely, két kézzel szórni az automatába az aprót, amiből sosincs elég. A városi autós rémálmai számosak, de CSIKÓS ZSOLT szerint van rájuk ellenszer.

Másik irodába költözik a munkahelyem. Az új tágasabb, jobban felszerelt, az eddigi tíz- helyett negyvenezer forintos székek miatt talán a derékfájásom is múlik majd. Ráadásul nem a betondzsungel közepén leszünk, hanem a Dunától kőhajításnyira, éljen a jó levegő. Busz, villamos, HÉV, néhány megállónyira metró, a közelben fut a kerékpárút. Autósoknak sem rossz a helyzet, azért mégsem a belváros, a nagyobb külső gyűrűkön könnyen megközelíthető a hely.

Igen ám, de az eddigi nyolc helyett csupán két garázshelyet bérel ezután a cégem, a válság nagy úr. Nagyobb baj, hogy a környéket fizető övezetté alakítják át. Igazán ez sem probléma, hiszen ott a kis akklimatizációval elviselhető tömegközlekedés, két villamos, és bent vagyok. Csakhogy sokszor sajtótájékoztatóra kell mennem. Ha Budapest-közeli a helyszín, oda sem egyszerű BKV-val eljutni, ha távolabbi, a gyűjtőbusz általában a város másik felében, két-három átszállásnyi távolságra gyűjt össze bennünket. Fentieken túl is szinte mindennapra jut egy, a BKV-val csak irgalmatlan időveszteséggel megoldható feladat: külső megrendelőhöz viszek képeket CD-n, számlát adok le, tesztautóért megyek.

A városi ember élete masszívan autóhasználatra épül, ha kiveszik alóla, vergődik.

A tömegközlekedés havonta nettó egy-két napot elvenne az életemből, pedig így is alig ismernek meg a gyerekeim. Elfogadhatatlan.

Minimum negyvenezer forint parkolásra

Tegyük fel, fittyet hányok az anyagiakra, továbbra is autóval járok. Ez alsó hangon napi ezerötszáz forintnyi parkolási költséggel jár, ami havi harmincezer forint. Eddig a dugóval szemben autóztam minden reggel Zugló felől Újpestre, délután vissza, néptelen utcákon. Ezentúl jöhet a Róbert Károly körút borzalma, tehát az üzemanyagköltségem is megugrik vagy öt-hatezer forinttal. Még nem számoltam az araszolós üzemben fellépő, fokozott autókopásról. Minimum negyvenezer forint tehát, ennyit kellene mostantól csak a bejárásra elkülönítenem.

Autó tehát kizárva. Akkor legyen kerékpár? Régebben jártam biciklivel dolgozni, de óriási erőfeszítés volt prezentálható állapotba hoznom magamat minden reggel – negyedóra a mosdóban, váltás ruha, dezodor, el tudják képzelni. Ráadásul félek is kerékpáron. Hibrid megoldáson is törtem már a fejemet: autóval megyek a Mexikói útig, onnan villamossal dolgozni. Ha pedig olyan ügyem alakul, amelyet csak kocsival tudok megoldani, hát elvillamosozok megint az autóért. Borzalmasan komplikált. Szoktam ötven köbcentiméteres motorral is közlekedni, Újpestre most is járok ilyennel. De az ötvenes (ha legális) nagyon lassú, a Róbert Károly körúton közlekedni vele merő életveszély.

Itt a megoldás

Nemrég azonban járt nálam két tesztmotor. Egy Yamaha Cygnus 125 robogó, majd egy Honda CBF 125-ös kismotor. Tíz lóerő körüli jószágok, könnyedén ugranak hetvenes sebességre, kezesebbek, mint egy bicikli, nem pattognak ide-oda az úthibákon, a fékjük szenzációs. A Yamahának némi raktere is akad, nem beszélve az automata váltóról, amely miatt bárki elvezeti, aki ült már dodzsemben, és tud kerékpározni. A Hondával váltani kellett ugyan, viszont nagy kerekei és hosszú rugóútjai miatt csodásan vette a budapesti aszfaltot. Kétszer annyi teendőt bele tudtam zsúfolni velük az időmbe, mint máskor. A nyomasztó dugó, a parkolóhely-vadászat elillant, a Yamahánál három, a Hondánál pedig inkább a kettő és fél litert közelítő fogyasztás viccesnek tűnt az autó benzinköltségéhez vagy akár a BKV tarifáihoz képest. Nyergükből cseppet sem ijesztő a forgalom, hiszen a tempó könnyedén tartható velük, egy jó, többrétegű termoalsó, valamiféle olcsóbb, protektoros motorosruha, illetve egy páraáteresztő esőruha pedig egész éves használatú járművé teszi őket. A vételár kijön abból a pénzből, amit három év alatt megspórolok a parkolási díjon, és még mindig a kezemben van egy keveset futott, viszonylag értékes motorkerékpár.

Csak egy a bökkenő – Magyarországon a 125 köbcentiméteres motorok vezetéséhez A1-es jogosítvány szükséges, ellentétben az európai uniós szabályzattal, amely szerint egy autós szellemileg és fizikailag igenis felkészült egy efféle kismotor vezetésére. A beadvány már a jogalkotók előtt hever, csak rá kellene bólintaniuk. Ha nem kellene rosszul kitalált, idejétmúlt elméleti és gyakorlati vizsgákra pazarolnia idejét és pénzét, sok autós választaná ezt az ésszerű alternatívát. Ez derült ki azokból a szavazásokból, amelyeket a fenti járművek tesztjei mellé csatoltam. Addig csak a remény marad. Meg a dugó és a fizetős parkolás.