Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Emlékeznek még a Pininfarina tervezte első Peugeot 406 Coupéra? Tíz évvel ezelőtt a Ferrarikon innen az volt a legszebb autó a piacon. CSIKÓS ZSOLT szerint most végre megjött a franciáktól az igazi utód, amit nem 407-esnek hívnak. Hanem Lagunának.

Ha csodás kinézetű kocsikról, maradandó 20. század végi formatervekről esik szó, a leggyakrabban valamelyik olasz formatervező stúdió vagy designer neve kerül szóba. Giorgetto Giugiaro (azaz Italdesign), Bertone, Walter da Silva, Touring, Zagato, Maggiora, Dante Giacosa... És persze mindenekelőtt a legpatinásabb és legismertebb: a Pininfarina.

Náluk nincs elrontott forma, ismeretlen az aránytalanság, ebből a stúdióból kivétel nélkül guruló szobrok kerülnek ki, bármennyire táncoljon is e megállapítás a gyenge újságírói sablonok határmezsgyéjén. Nem véletlen, hogy a Ferrari, minden sportkocsigyártók legnemesebbike is e céggel dolgoztatta ki legtöbb autóját.

Talán épp a Peugeot 406 Coupé volt az, amelynél rájöttünk: a Pininfarinának nem kell Ferrari ahhoz, hogy „Ferrarinak” lássunk egy autót. A francia kupé tulajdonosa egy egyszerű emblémacserével át tudta volna verni a legtöbb járókelőt, hiszen autója minden külső jegyében hordozta a Pininfarina-géneket. Utódja, a 407 Coupé házon belüli dizájn lett, nyilván sokba került volna az olasz grafit a papíron. Nem is lett olyan szép, sőt, egyféle kellemetlen módon torz is. Ha nem ismernénk az elődjét, talán jobban tetszene, de így, posztpininfarinálisan elrontottnak tűnik. Hihettük: a gyönyörű francia GT-knek egy időre befellegzett.

Igen ám, de ha nem is a Peugeot-tól, viszont a legfőbb vetélytárstól, a Renault-tól megkaptuk a méltó 406 Coupé-utódot. Nemhogy Pininfarina, de még olasz név se került elő az autó kapcsán. Sőt, egyáltalán nem esett szó semmiféle dizájnerről, mintha a Renault szégyellné azt a lángelmét, aki a Laguna Coupé vonalaiért felel. Pedig a kocsi vonalavezetése láttán már-már egy Aston Martin jut eszünkbe. Ezt aláhúzza, hogy Ian Callum, a brit luxussportkocsi-márka mai formai nyelvének megalkotója a 2008-as Párizsi Autószalon legkiemelkedőbb dizájnjának tartotta a Laguna Coupét.

Maradjunk annyiban: ha lehet szépséget objektíven megítélni, a Renault Laguna Coupé az egyik autós alappillér. Nincs rajta semmi, ami gyorsan múlékonnyá tenné a formát, viszont került bele annyi játékosság, ami mindenképpen emlékezetessé teszi – nézzék csak a csomagtér fedelének finom formai zsonglőrködését, a darabos, mégis stílusos hátsó lámpákat vagy akár a tetővonalat. Amikor elkészült, a formatervezők pezsgőt bontottak, nem vitás.

Nekem ugyanolyan volt, mint annak idején a 406 Coupé, tudják, még a Peugeot-féle. Csoda volt, hogy ott áll az utcán a házam előtt, kerülgetett az áhítat, amikor odamentem és beleülhettem. Ráadásul a Laguna Coupé beltere nem is olyan elszomorítóan átlagos, a varázslat az utastérben is folytatódik. Duplán varrott, a tunéziai sivatagi dűnékhez hasonlatosan domborodó műszerfal, kivételes anyagválasztás, tökéletes összeszerelés, bőrbevonatú, kényelmes, de keményre tömött, motorosan csusszanó, billenő, emelkedő ülések, igen jó hangú, USB-csatlakozós Bose hifiberendezés, parkolóradar, nyolc légzsák, az alsó ívén lapított bőrkormány, jéghideg alumínium váltógomb, kanyarfényszóró, automatikus ablaktörlő, világítás és sötétedős belső tükör – akár a kidolgozást, akár a funkciókat néztem, mindenképp megvan a luxus érzete.

Műszakilag is emlékezni fogok a Laguna Coupéra. Négyhengeres, kétliteres, 180 lóerős turbódízel mozgatta, olykor valószerűtlenül gyorsliftszerű erőhatásokkal s legalább enynyire valószerűtlen, a nyolc és kilenc liter határán billegő fogyasztással. Még érdekesebb a futómű, amelynek nemcsak az első, de a hátsó kerekei is kormányzottak – utóbbiak némi közvetítéssel. 50 km/óráig egy villanymotor a hátsókat ellenkező irányban fordítja el az elsőkkel – hogy könnyebb legyen a parkolás –, utána azonos irányban mozdulnak el, mert nagy sebességgel vett kanyarban az elsőknél szűkebb íven forduló hátsó kerekek növelik a stabilitást. És működik. A Laguna Coupé valószerűtlen könynyedséggel veszi a mégoly gyors és szűk fordulókat is. A váltó pedig hatos, kézi, hiszen egy ennyire nyomatékos dízelnél lehet szaporítani a fokozatokat.

Ahogy a 406 Coupé sem volt tökéletes autó – silány belső tér, nem igazán a kocsi stílusához illő motorok, rémesen pontatlan váló –, úgy a Laguna Coupé sem lett hibátlan.

A nehéz, csak nagyjából kapcsolható váltó például itt sem sokkal jobb, mint a Peugeot-ban volt. És bár a minőség fényévekkel múlja felül a Peugeot tizenhárom évvel ezelőtti bizonyítványát, a Lagunánál a rugózás veri ki a biztosítékot: oly kemény, hogy szinte fáj, amikor rosszabb minőségű aszfaltra vet a sors. Márpedig ilyen előfordul nálunk...

De emeljünk ki még néhány pozitívumot: a motorosan előrecsusszanó üléseknek hála, könnyű hátra is beszállni, ahol nem túl langaléta felnőttek hosszabb utat is kényelmesnek találnak majd. Bőségesen méri a litereket a csomagtartó is, a szellőzőrendszer pedig elöl és hátul is gyors és hatásos. Nem kidobott pénz egy ilyen autóért a tízmillió forint – mindenki irigyelni fogja, ráadásul jó és használható is.