Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Ne várjanak alapos tesztet. Nem lesz itt szó a California keresztirányú gyorsulásáról, térlengőkaros futóművének viselkedéséről 250-nél, karbontárcsáinak hatékonyságáról a huszadik vészfékezés után. CSIKÓS ZSOLT csak arról számol be, milyen volt életében először Ferrarit vezetni

Nem igaz, hogy először ültem Ferrari volánja mögött. Egy genfi szalonon egy kollégával átsétáltunk a kiállítás melletti autómúzeumba. Felújítás zajlott, mindenütt könnyűszerkezetes falak, kettő között rést találtunk. A félhomályban munkások lézengtek. Bámultunk vagy két percig, majd tapogatózva beléptünk. Senki nem szólt ránk.

Ott a félhomályban, életemben végre először úgy néztem meg egy autómúzeum kínálatát, ahogy mindig is szerettem volna. Kezemmel végigsimíthattam egy Facel-Vega hátsó lámpáját, megtapogathattam az ötvenes évekbeli Cadillac hátsó uszonyát, beleszagolhattam az NSU Ro80 utasterébe, aztán jöttek a Ferrarik. Egy sárga, hatvanas évek végi 275 GTB-be bele is ültem. Fogtam a hatalmas Nardi fakormányt, néztem a műszereket, óvatosan szúrtam egy egyest, majd kettest és hármast is – csak halkan, nehogy valaki elzavarjon. Nem, a váltógombot nem loptam el, és a feliratot sem feszegettem le. Volt nekem gyerekszobám.

Tizenöt éve vagyok autós újságíró. Vezetni még soha nem vezettem Ferrarit, pedig gyerekkorom óta erről álmodom. Mostanában, hogy a Warm-Up Kft. már Ferrarikat is tisztességes darabszámban ad el (alig néhány év alatt kétszáz autót értékesítettek itthon), párszor majdnem sikerült. De soha nem voltam elég erőszakos, hogy lépjek is az ügyben.
Most, amikor a recesszió miatt az álom, egy Ferrari vezetése kezdett olyan távolra elhúzni, mint pattanásos tinédzsertől a randi ígérete Natalie Portmannel, kaptam egy lehetőséget. Egy délutánt a márka legújabb autójával, a Californiával. Megfelelne csütörtök délután? 4,2 literes, nyolchengeres, 454 lóerős motor, 263 km/h-s végsebesség, kerek négy másodperc alatt elérhető 100-as tempó, hétfokozatú, kormány melletti flepnikkel kapcsolható DSG váltó – ezek még nekem is lélegzetelállító adatok.

Kupékabrió – a fémtető gombnyomásra, a motorok zümmögése közepette eltüntethető a csomagtartóban. Elméletileg négyüléses, valójában csak kettő. Bár a gödi fotózás után hárman hajtottunk vissza a Váci úti bázisra, a hátra ültetett utason úgy láttam, hogy csak azért nem nyöszörög, mert a Warm-Up Kft. dolgozója. De két üléssel szuper. A mágnesporos, változó hangolású lengéscsillapítók miatt csodás a rugózás, még limuzinmércével is. Az ülések kényelmesek, a kezelőszervek jól kézre állnak.

De egy Ferrari nem erről szól, még akkor sem, ha a célközönség nem a tűzálló overallos, sisakos, benzinvérű versenyjogosítványos típus. Egy ilyen autónál az első élmény a hang. Bocsánat – a Hang. A gázpedál lenyomásának, a fordulatszámmérő állásának függvényében legalább hatféle hangon szólal meg a kipufogó és a motor együttese. Megvan a mély, nyolchengeres moraj, a hörgő torokköszörülés, a sima búgás, a huligános bömbölés, a villámló mennydörgés és a rémisztő versenyautó-sivítás is. Csak a kipufogózaj megér huszonötmilliót – az ötvenből.
Aztán ott a váltó, amelynél gyorsabbat sose kapcsoltam még. Két rántás a flepnin, és gyorsabban negyedikbe értem másodikból, mint ahogy végiggondoltam. Visszafelé ugyanez magától értetődő és természetes.

A kormány könnyű, már szinte túlságosan, de annyira pontos és olyan sok, finom visszajelzés érkezik rajta, hogy elgondolkozom – nem jobb-e a Caterhaménél. Csak tájékoztatásul: a California tömege 1,7 tonna, a Caterhamé öt mázsa. Egyébként az egész autó könnyű, készséges, az ember a legcsekélyebb stresszt nem érzi, ha gyorsan kell vele mennie. Pedig még beülés előtt alá kellett írnom, hogy a teljes vagyonommal felelek érte...

Mi kell még? Egy jó motor. Márpedig a California nyolchengerese az. Némi módosítással ugyanazt szerelik e kocsi elejébe, mint ami a 430-ast hátulról hajtja. Már lent is ficánkol, villogtatja a foga fehérjét, de nem üt akkorát, mint a Chevrolet Corvette. Középtájt kisimul a járása, a kipufogó bömbölni kezd – átlagos halandó itt érzi úgy, hogy különlegeset kap a pénzéért. Igen ám, de a motor annyira jól húzatható, amire nincs felkészítve az autós agya. Könnyedén felpörög közel nyolcezres fordulatszámig, ahol az ereje érzetre megkétszereződik. Megvallom, akármennyire élveztem a vezetést, ezt a régiót csak kétszer mertem kipróbálni. Hiába végletekig kezes a California, itt már ijesztő.

Felmerül a kérdés: tudja-e a Ferrari a pluszt? Olcsó hatásúak a szellőzőrostélyok, de ezt félretéve a válasz: igen. Negyven éve vártam erre a lehetőségre, s most az ölembe hullott.

A sok álmodozás és a hosszú várakozás miatt egekbe hágtak a reményeim. Innen szokás óriásit arcra esni. Én lepődtem meg a legjobban, hogy a legolcsóbb Ferrari nem csalódást okozott, hanem tudott újat mutatni.