Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Borzasztó támadójátékkal, a remek kapusteljesítmény ellenére is súlyos vereséggel vélhetőleg búcsúzott az elődöntőtől a magyar női kézilabda válogatott. A mieink ezúttal csak sejttették, mire képesek, nem volt ellenszerük a norvég átlövésekre, indításokra és betörésekre. Holnap Spanyolország következik.

A lehető legjobb összeállításunkban léptünk pályára, tehát Pálinger-Vérten, Hornyák, Görbicz, Szamoránsky, Szűcs, Kovacsicz volt a kezdő hatos magyar részről. Meglepő, hogy egyből kettős emberfogással köszöntöttük az első norvég támadást – mellesleg eredményesen.

Az első negyedóra hőse egyértelműen Pálinger volt, aki 50%-ban hatástalanította a norvég lövéseket. A másik kapu előtt Lunde szomorította el a mieinket, ám Szűcs és Görbicz révén tartottuk a lépést Norvégiával (5-5).


Amikor ismét kettős emberfogásra váltottunk, a skandinávok egyből megzavarodtak, és ezekből rendre labdát szereztünk. Sajnálatos módon, a finn játékvezetők folyamatos emberhátrányban játszattak minket, nem utolsósorban a kapus, Kristine Lunde nővérének, Katrine Lundenek színészi alakításai miatt. Ő egyébként nem csak jó színésznő, hanem remek mezőnyjátékos is, hiszen az első félidőben négyszer is mattolta Pálingert. Tomori két remek átlövés-gólt szerzett, így a 16. percben 7-7 volt az állás.

Ekkor még nem tudtuk, hogy Tomori Zsuzsanna gólja után 13 percet kell várnunk a következő magyar találatra. Persze ellenfelünk nem volt rest, és szépen lassan ellépett öt góllal a félidő végére. Sok szerencsénk sem volt, hiszen a Pálinger alatt átvánszorgó labda éppen hogy átjutott a gólvonalon, mint ahogy a blokkról is szerencsétlenül vágódott a hálóba a labda – míg Lunde kapuja előtt a kapufáról kifelé, pontosabban norvég védőhöz pattant a játékszer.

Görbicz két kihagyott hetese már nem a pech kategória. Mivel ő lehúzódott szélre, Tomorira hárult volna a góllövés feladata, de az eddigi mérkőzésekhez hasonlóan az átlövéseink gyengék, kiszámíthatóak voltak.

A hosszú gólcsend végül rábírta Imre Vilmost arra, hogy pályára küldje élete első EB meccsére Sopronyi Anettet, aki azon nyomban góllal hálálta meg a bizalmat – a 29. percben. Görbicz még értékesíthetett volna egy ziccert, de az egyébként parádézó Lundéba lőtte, így maradt a közte öt gól.

Nagyon nem tetszett, amit az első félidő végén láttunk, de csak azért, mert nem tudtuk, hogy még nem értük el a mélypontot. Sopronyi ugyan bátran és jól játszott, valamint Vérten két pazar gólja után még feljöttünk öt gólra (11-16 és 12-17), de utána teljes összeomlást produkáltunk.

Pálinger helyére beállt Pastrovics, aki egymásután védte a lövéseket és a ziccereket, de a norvégok ekkor már tetszés szerint adogattak addig, amíg kihagyhatatlan helyzetbe nem kerültek. Mi nem sok mindent tudtunk kezdeni a labdával, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 45 perc alatt 13 gólt szereztünk.

Az eddig epizódszerepeket kapó, akkor is nagy különbségnél beálló fiatal magyar kapus egyébként szenzációs formában védte végig ezt a borzasztó második félidőt, de rajta, és az EB újoncon kívül már senki nem akart bizonyítani. Kedvtelen, egymással vitatkozó játékosok gyülekezete lett a magyar csapat, amely az utóbbi évek egyik legmegalázóbb vereségét szenvedte el világ jelenleg legjobb csapata ellen.

Bizony, Norvégia immáron 26 tétmeccs óta őrzi veretlenségét. Nyertek olimpiát, világkupát, világbajnokságot. Ráadásul erre a tornára három sztárjuk el sem utazott, például a világ legjobbjának tartott Gro Hammerseng

Tegyük szívünkre a kezünket: nem történt meglepetés. A különbség láttán persze felszisszenhetünk, de mind a tabellán elfoglalt helyünk, mind a vereség reális. Nyilván más lenne a helyzet, ha nem a legerősebb ágon kellett volna az elődöntőbe verekednünk magunkat, de a házigazda macedónoknak szüksége volt minden segítségre – más kérdés, hogy a harmatgyenge másik ágon sem képesek az elődöntő közelébe verekedni magukat.

Közben indításból, átlövésből, és hetesből, meg úgy általában mindenhonnan gólt lőttek a norvégok nekünk, míg mi a találkozó utolsó percében értük el a húsz lőtt gólt. A végén már Sopronyi is kedvét vesztette, átlövései elhaltak Lundéban, hetese úgyszintén.

Ezzel a vereséggel szinte biztos, hogy nem leszünk elődöntősök – ehhez az kéne, hogy a románok már ne győzzenek, mi pedig verjük meg a spanyolokat holnap. Nem mellékesen, velük a norvégok döntetlent játszottak az alapszakaszban.

Ne legyünk mérgesek a lányokra, mert eddig hozták, amit elvártunk tőlük. Az elődöntőbe jutás ettől a fiatal, még formálódó csapattól példátlan bravúr lett volna –bár nem lehetetlen, de akkor is bravúr.

Még mindig nincs vége, de Románia fölényes győzelmével (40-32 Ukrajna ellen) számunkra véget értek az érmes álmok.

MAGYARORSZÁG-NORVÉGIA 20-34 (8-13)
A magyar válogatott gólszerzői:
Sopronyi 4, Bulath 4, Hornyák 3, Vérten 2, Tomori 2, Görbicz, Szűcs, Bódi, Szamoránsky, Vincze 1-1
Kiállítások: 8 perc ill. 8 perc
Hétméteresből: 3/0 ill. 7/5