"Ezért jöttem" - Gyurta Dániel világbajnok!

GRATULÁLOK

Mx-Mx-Mx: ??????
"– Ezért jöttem – értékelt lakonikusan néhány perccel később, és hozzátette: – Elmondhatatlanul jó érzés, ha az embernek teljesülnek azok a vágyai, amelyekért gyerekkora óta megpróbált megtenni mindent."

Engem egy fontos dilemma zavar minden sportsiker hallatán.

A sportolók számára általában nagyon fontos egy dolog, amivel nekem alapvető filozófiai problémám van. A magyar sportolókat azt hiszem általában valami olyasmi sarkallja a sikerre, amit úgy hívnak "nemzet". Az magyar sportsikerek hallatán legtöbbször van egy olyan érzésem, hogy ezek a srácok nem olyan motiváció miatt dolgoznak annyit a sikerért, mint az egészséges országokban. Nem az egyéni siker, a független individuum sikerére vágynak, ahogy szerintem egészséges lenne, hanem egy olyan kollektív siker lebeg a szemük előtt, amellyel a nemzet sikerét igyekeznek felemelni a saját teljesítményük által. Ezzel semmi probléma nem lenne, mert többféle ember létezhet. Van aki a saját sikeréért hajlandó tenni és van aki önfeláldozóan inkább a közösség sikeréért hajlandó erőt áldozni. Ezeknél a sportolóknál azonban ez a logika megbukik, mert ezek a fiatalok a kollektív sikert szerintem csak azért hajszolják, hogy a nacionalista vezetéstől valami egyéni jutalmazást kapjanak. Mind emellett persze arra is vágynak, hogy a nemzeti eszmében hívők között fontosak, dominánsak legyenek. És ez így is van, mert a nacionalisták körében a nemzetért vívott harcban létrejött minden siker a harcos rangját emeli. Itt van azonban a bökkenő. Mert innentől kezdve ez a nemzeti színben véghezvitt, látszólag önfeláldozó erőfeszítés nem más, mint az individuális dominancia harc egy speciális esete. Ez egy olyan helyezkedés, melyet nacionalista érzelmű individuumok vívnak egy nacionalista közegen belül. Ergo: szerintem nem őszinte az önfeláldozásuk. Ez nem önfeláldozó közösségi érdekű cselekvés a részükről, hanem pusztán egy az én felfogásom szerint elítélendő társadalmi modell sikeréért vívott harc és egyben azonnal egy domináns pozíció kiharcolása a nacionalista társadalmi renden belül.

Lehet, hogy sokan vannak a sportsikereket elérők között, akik kikérhetik maguknak amit az eredményükről fentebb kifejtettem. lehet hogy igazuk is van. Mert természetesen, mint ahogy a társadalom többi rétege, a sportolóké is ezer színű. Nem lehet általánosítani. De valahogy a sportolók között járva, velük beszélgetve nagyon gyakran, túl gyakran találkozom a nacionalista gondolkodás több szimptómájával. Túl gyakran tapasztalok köztük nyíltan fidesz pártolást, vagy valamelyik még szélsőségesebb nacionalista párt nyílt támogatását.

Sajnos azt kell mondanom srácok, hogy akármilyen szép az elért eredményetek, nehéz őszintén szeretni benneteket, amikor tudja az ember, hogy olyan elvet erősít a teljesítményetek, ami szerintem ártalmas. Várnám, hogy aki a saját sikerében hisz, az valljon színt. Tudatosítsa a külvilágban, hogy nem a nacionalizmus sikere a cél! A legtöbb egészséges felfogású ember szemében az egyéni teljesítmény sokkal tiszteletreméltóbb, mintha egy elítélendő, beteges, hazug ideológia jegyében születik az a teljesítmény. Ti nem egy nacionalista vezetés katonái vagytok! Ti okos, erős, kitartó egyének, individuumok vagytok, akik az átlagnál sokkal többre képesek és sokkal többet tesznek a siker, a győzelem érdekében. Nem logikus, ha egy kollektivista szemléletű, avitt, nemzeti alapon kirekesztő szemléletet erősítetek az egyéni sikeretekkel.