A banán esetleg szerepelhet telefonként a játékban, és akkor úgy fog bánni vele, ahogyan egy telefonnal szokás, és esze ágában se lesz megenni. Azt majd csak a játék után.
Az ilyen játékok során, amikor tárgyakkal más tárgyakat helyettesít, vagy amikor kiönti a nem létező vizet a kancsóból, akkor alakul ki a szimbolikus gondolkodás. Adott esetben például észreveszi a telefon és a banán közötti hasonlóságot, a banánt felruházza a telefon tulajdonságaival, és pillanatnyilag figyelmen kívül hagyja a valós tulajdonságait. Ehhez el kell tudni vonatkoztatnia a valóságtól. A szerepjátékok a szakértők szerint nagyon fontosak, hogy a későbbiekben megértsenek olyan feltételezéseket, mint például, ha a cicának lenne szárnya, tudna repülni. A látszólag egyszerű játékok tehát komoly szellemi erőfeszítéseket igényelnek a kicsiktől – írja a
Donna.hu.
Körülbelül két éves koruktól kezdve a játék során folyamatosan mesélnek. Kitalálnak történeteket, vagy eljátszanak olyan eseményeket melyek nagy hatással voltak rájuk, vagy amelyeket nehezen tudtak megérteni. Ezek a mesélések komoly kihívást jelentenek a gyerkőcök emlékezete számára, ráadásul fejlődik a beszédük is. Ilyenkor érdemes a szülőnek odafigyelnie a kitalált történetekre – igaz, magát a történetet nem nagyon lehet kihámozni a monológokból...
Amerikai kutatók rájöttek arra, hogy a lurkók ilyen esetben két különböző módon beszélnek – például másféle igealakokat használnak –, attól függően, hogy éppen benne vannak-e az adott szerepben, vagy kívülállóként mesélnek róla. Pontosan tudják tehát és ezt jelzik is, hogy mikor vannak a saját kis világukban, a játék számára kieszelt „valóságban”, ahol nem érvényesek a hétköznapi szabályok.
Ilyenkor bármi lehetséges, az emberek repülhetnek, beszélhetnek távoli személyekkel a banán segítségével, illetve meg lehet inni a levegőteát. Nem nehéz elképzelni, hogy mekkora erőfeszítést jelent mindez a gyerek agyának, hiszen nem szabad elfelejtenie a képzelt világ jellemzőit, nem keverheti össze a valósággal és a többi kitalált világgal.
Fontos, hogy soha ne minősítsük a játékát butaságnak, bármekkora képtelenségeket is talál ki – a játéknak nincsenek korlátai –, mert intelligenciája és képzelőereje hihetetlen mértékben fejlődik ilyenkor! Inkább szálljunk be a játékába, kérjük meg, hogy számunkra is mesélje el, mi történik és engedjünk el fantáziánkat, és mi is tegyünk hozzá egy-két eseményt – tanácsolja a
Donna.hu.
Gyermekünk hihetetlenül hálás lesz ezért, s nem csupán képzelőerejét és intelligenciáját fejlesztjük ezzel a játékkal, hanem a bizalmi kapcsolatot is erősítjük. Hiszen mindent el lehet mondani annak az anyunak, vagy apunak, aki képes kiszabadítani a herceget – jelenesetben egy zsiráfot – a börtönnek kinevezett fiókból, miközben a kisautóval telefonál a tűzoltóknak...
HozzászólásokÖsszesen: 1 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
A mi 4 éves kislány unokánk leül a Papával sakkozni és ő találja ki a szabályokat. Az állandó az, hogy dobókockával határozza meg, hogy hányat léphet, az összes többit azután találja ki. Számolni még nem tud hibátlanul, hát annyit lép végül, ameddig el tud számolni.
Nagyon egyénien alakítja a malmozás szabályait is, mi a nagyobbik unokával, aki nem talál ki ilyeneket, jókat szoktunk szórakoznia kicsi találékonyságán.
Azt szoktuk neki mondani, hogy azért majd ha nagyobb lesz, másképpen fogunk játszani, nehogy a kitalált rögződjön örökre.