Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

A Cruze meggyőz majd olyanokat is, akik eddig csak legyintettek a koreai autókra. A kiváló megbízhatósági statisztikák, a jó ár–érték-arány fölött még csak-csak el lehetett siklani. De CSIKÓS ZSOLT szerint az új Chevrolet-nek már megjelenésben, felszereltségben és vezethetőségben sincs miért szégyenkeznie.

Húsz éve azt sem tudtuk, hogy Dél-Koreában létezik autógyártás. Tizenöt éve már futott néhány Hyundai Pony az útjainkon (azóta is megvannak). Tíz évvel ezelőtt már az utcakép részének számítottak a nyomott áron mért Hyundaiok, Daewook, Kiák, Ssangyongok, Korandók. Öt éve már hallatszottak olyan hangok, hogy ezek az autók alaposan megszolgálják az árukat, és nemigen szeretnek elromlani. De a többség csak legyintett: hol van a kidolgozásuk, felszereltségük, kultúrájuk egy német, japán, olasz vagy francia kocsiéhoz képest?

Mára jutottunk oda, hogy a dél-koreai autó beérett. Régebben a Hyundaiokat tartottuk már-már komoly autóknak, aztán mintha a Kia lépett volna óriásit előre – gondoljunk csak a Cee’dre, a Carensre vagy a Soulra. És most a koreai Chevrolet (korábban Daewoo) is beérkezett.

Ennek csalhatatlan jele az új Cruze. A típus a korábbi Lacetti/Epica szériát váltja le, tehát az alsó-középkategóriában (Astra, C4, Corolla, Focus, Golf, Mégane, Octavia) keresi a helyét. És minden bizonnyal meg is találja.

Ha csak a napi használhatóságot, hosszú távú bizalmat tekintjük, már az előd Lacetti/Epica páros sem volt rossz autó, bár az elszomorító unalmat úgy csomagolták melléjük, mint Micimackó-magazinhoz a filléres kínai játékot. Ha valakit két évvel ezelőtt megkérdeztek, miért vesz Lacettit, feltehetően az volt a válasza: mert olcsó. Esetleg jónak tűnt a finanszírozási konstrukció, erre is sokan ráharaptak akkoriban. Az „erről álmodom egy éve”-, a „vezettem az ismerősömét, csodálatos volt”- és a „feleségem gyötör egy hónapja, amióta meglátott egy metálpirosat a Váci úton”-féle magyarázatok elmaradtak.

Na, majd a Cruze-nál megjönnek. Ha más nem, hát a kinézete el fogja adni. Amikor az Aveónál bevezették, még erőltetettnek, kissé gyanúsnak tűnt a vízszintesen osztott, furcsán magas maszk. A Cruze-nál beleillik a képbe, mellesleg kell is a magas orr, mert máshogy nem lehetne teljesíteni az új gyalogosütközés-védelmi normákat. Egyébiránt a Cruze ügyesen lavíroz a dizájnkultúrák határán: távol-keleti vonás alig fedezhető fel rajta, kicsit európaias, kicsit GM-tanulmányautós, de mindenképpen jól megjegyezhető, nem idegen.

Belül hasonlóan jó arányérzékkel alkották meg a formákat. Vízszintesen kétfelé osztották a műszerfalat – ha nem is az alakban, de a koncepcióban visszaköszön a hűtőmaszk –, mindenhol ügyesen találkozó formák, épp a kellő mennyiségű díszítés. És az anyagokon látszik ugyan, hogy olcsók, de egyetlen részleten sem érzünk lelketlen spórolást. Olcsó autó ez is, ám a lehetőségekhez mérten egyáltalán nem igénytelen.

Alapkivitelben 3,3 millió forintba kerül, viszont azt a verziót feltehetően senki nem veszi majd, hiszen nincs benne légkondicionáló. Nyugodtan vehetjük úgy, hogy az alap-Cruze csak dísz, más néven beetetőautó a listán. A valódi belépőmodell ugyanis a 3,7 milliós LS, amelyben klímaberendezés mellett már menetstabilizáló elektronika és függönylégzsák is lesz. A koreai vetélytársakat leszámítva, a többiekénél százezrekkel alacsonyabb árakról beszélünk.

Elsőre háromféle motorból választhat a vevő. Az 1,6 és 1,8 literes benzinesek a korábbi blokkokat használják alapul, viszont mindkettőnek változó lett a szelepvezérlése, emiatt erősebbek és takarékosabbak (113 és 141 lóerő). A dízel pedig ugyanaz a kétliteres, amely a Captiva szabadidő-autót is hajtja. Egyelőre 150 lóerős kivitelben szerepel majd a listán, később állítólag jön belőle 125-ös is.

A tesztúton csak az 1,6 literes benzinest tudtam kipróbálni – nem egy erőgép, de a tűrhetően pontos váltóval, ügyes beosztással némi dinamizmus is kicsiholható belőle –, illetve a dízelt, amely egészen kiváló. Emlékeim szerint az egyébként kiváló Opel Insignia dízelverziója ennél sokkal nyersebb, kelletlenebb. Motor szempontjából a Cruze 2,0 Turbo Diesel a jóval drágább, hasonló méretű kocsik között is megállja a helyét.

Széles tartományban állíthatók a jó kemény ülések, a futómű kezes, kiszámíthatóan viselkedik, a kormánya precíz, de az én ízlésemnek kicsit túl könnyen megcsúsznak a kerekek kanyarban. Nem versenyautónak szánták.

Hely is van bőven – elöl szinte bármekkora embereknek, hátul 180 centiméter a kényelem határa, a csomagtartóba pedig 450 liternyi poggyász fér, ami a családi szedánok között nem egetverően jó érték, de a többség igényét kielégíti.

Különleges, úttörő extrákra, gyilkosan erős motorokra, pályaautónyi futóműre ne készüljünk a Cruze kapcsán. Örüljünk, hogy az ár maradt tescós színvonalú, miközben a termék küllemre, komfortra, kicsit pedig dinamikára és vezethetőségre jóval többet ad, mint elődei.