Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Végy két, két és fél évet, jó magaviselet esetén harmadolva. Aztán végy egy kipróbált, régi börtönt, évszázados, masszív falakkal, szokásokkal, legendáriummal. Végy néhány őrt is, ízlés szerint. Aztán az egészet keverd össze jól, fűszerként add hozzá az ünnep közeledtét, amikor mindenhol ellágyulnak a szívek, bepárásodnak a tekintetek egy kicsit. És elevenítsd föl azt a nosztrai hagyományt, hogy ilyenkor a nemsokára szabadulók kis csapata, ha egyéb kifogás alá nem esnek, hozathatnak maguknak ilyen-olyanféle alapanyagokat, amelyekből gondos átkutatás után (az nem jó senkinek, ha reszelős lesz a friss kenyér, gondolhatják) főzhetnek valami karácsonyi finomságot. Káposztát például, rengeteg mezítelen töltelékkel, szerecsendióval, jó lucskosan. Aztán végy gyertyákat is, és az ünnepi fényben köszönd meg az égieknek, hogy jó egészségnek örvendesz, és ha ők is úgy akarják, szabadulsz rövidesen.



Végül végy egy bátor fotográfuslányt (nem kéne már lányoznom, komoly asszony rég, másfél gyerek anyja), akinek szelíd, csodálkozó szemei előtt mindig felnyílnak a rácsok – a valóságosak is meg a lelkiek. És aki úgy tud hírt adni egy ilyen bensőséges börtönünnepségről, hogy mindannyiunknak megesik a szíve a rabokon, a bezártakon, az elesetteken, ezen az egész szomorú világon.
És közben mintha ott se lenne.