Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Egy kellemes kora nyári kupaforduló után már igazi erőfelmérő vár arra a négy magyar csapatra, amely kiharcolta a jogot az európai kuparészvételre. Kazahsztántól az Északi-sarkkörig retteghetik a magyarok nyilait a riválisok. Szerencsétlen esetben ismét anélkül kezdődik el az ősz, hogy magyar klubcsapatért szoríthatnánk a Bajnokok Ligájában, vagy az Európa Ligában. De előre kár temetni a fiúkat, mert a papírforma alapján is továbbléphet mind a négy alakulat.

Egy bajnokság erejének igazi fokmérője egyértelműen a nemzetközi porondon keresendő. Márpedig az elmúlt 10-15 év alapján a honi pontvadászat szépen lassan visszacsúszott az európai bajnokságok rangsorának utolsó harmadába. Az elmúlt két évben a bő évtizedes kilátástalan eredménysor kibővült pár reményt keltő fellángolással. Debrecen és a Győr ugyanis megmutatta, hogy az előzetesen többre tartott bolgár és a szlovák bajnokság nem feltétlenül erősebb a miénknél. Sőt, előbbinél egy olasz, utóbbinál egy francia csapat is „horogra akadt”.

Az idei kezdet sem rossz: a Fradi és a Paks egyaránt kettős győzelemmel léptek túl örmény és andorrai riválisukon. Nem csupán győztek, hanem még gólt sem kaptak! Ezzel a régen látott sikerszériával Magyarország pillanatnyilag a második helyen áll az UEFA-rangsorban. Legyinthetünk a nem éppen veretes ellenfelek láttán, de a tengernyi fiaskó után megtanultunk szerények lenni és őszintén örülni minden apró sikernek.
Van egyébként még egy oka annak, hogy ezt a kupafordulót még a megszokottnál is nagyobb várakozás kíséri hazai oldalról: szinte kivételes alkalom, hogy valamennyi kupaindulónk erősítésekkel készült a kontinentális megmérettetésre. A magyar oldalt ráadásul nem kevés idegenlégiós is támogatja – ebből ketten a kispadról küzdenek magyar továbbjutásért. Spanyol, holland, brazil és afrikai spílerek, valamint magyar válogatottak várnak a két norvég, illetve a kazah és osztrák riválisra. A kispadon egy futballistaként világsztár portugál edző és egy sikeréhes, fanatikus szerb tréner és két szép reményű magyar kollégájuk. Ebből valami nagyon szép is kisülhet!

De éppen ezért a pofonok még fájdalmasabbak lehetnek annál, mint amikor örmények és albánok ünnepeltek továbbjutást az MTK és a Zalaegerszeg ellen. A tét túlzás nélkül a magyar bajnokság jövője rövid és középtávon.

Fradisták fjordnézőben – Atomvillanás, vagy északi fény?

Igazi csemegének ígérkezik a már játékban lévő csapataink norvégiai kiruccanása. A Ferencváros esélyei tűnnek jobbnak, de a Paks is elcsíphet pontot, pontokat. Az atomvárosiak továbbjutása lenne a legnagyobb magyar bravúr a három EL-párharcból. Nemcsak azért, mert a Tromsö – ha csak három ponttal is – az Aelesund előtt áll a bajnokságban, hanem mert a Fradi jó formában van és igen szerencsés kézzel nyúltak az átigazolási szezonban a külföldiekhez.

Igaz, hogy a tavalyi szezon két házi gólkirálya, Marek Heinz és André Schembri távozott az Üllői Útról, de az elmúlt évben roppant bizonytalan védelem tengelyébe remek igazolásnak tűnik a holland Otten szerződtetése. Oláh Lóránt egyelőre keresi a helyét új csapatában, de 10-15 gólra így is bármikor hitelesítve van. Főleg, ha olyan remek felépítésű ékpárja van, mint a 190 centiméternél is magasabb Félix. A gyenge pontnak a szélső védekezés tűnik, de a nyári öt mérkőzésből ötöt megnyertek Prukner Tanár Úr tanítványai. Sőt, ebből az utolsó a Lokomotív Moszkva 75 éves jubileumi mérkőzésén történt – Moszkvában! – így az önbizalommal aligha lesz baj.

Ami az ellenfelet illeti: hogy nagyságrendekkel nincs jobb játékosállománya a norvég bajnokság jelenleg hatodikjának, azt látatlanban is kijelentettem volna. Walesi ellenfelüket az előző körben simán verték, de a walesi bajnokság Európa egyik leggyengébb pontvadászata – ráadásul a visszavágón megsérült a norvég csapat legjobbja, a jamaicai Demar Philips. Az is jelzésértékű, hogy a Fraditól másfél éve távozó Morrison többnyire kezdőként lép pályára a norvégok narancs-kék mezében. A többi játékos fizikai mutatóit elnézve nehéz lesz őket megverni a levegőben és az északi hagyományokat ismerve a fegyelemmel is aligha állnak hadilábon. Érdemes figyelni a mindössze 23 éves Jonathan Parr-ra, aki fiatal kora ellenére kétszeres norvég válogatott.

Hasonló erősségű csapatok nagy csatájára van kilátás, amelyet olyan apróságok is eldönthetnek, mint a norvég műfű, vagy a pesti kánikula.

A Paks esetében a norvégok büszkélkedhetnek jó formával. Vesztett pontok tekintetében például vezetik a bajnokságot és történelmük első aranyérmére készülnek. Akárcsak az Aellesund a walesieket, a Tromsö is habkönnyen ütötték agyon a lett Daugava gárdáját – már az első meccsen, Lettországban ötgólos előnyre tettek szert. A nemzeti csapatba ők is delegáltak játékost, az ugyancsak 23 éves Ruben Yttergård Jenssen személyében, aki már hét válogatottságot számlál.

A paksiak ereje az összeszokottságukban lehet. Mindössze három játékos érkezett, abból az egyik kölcsönből vissza, a másik pedig Heffler Norbert testvére, Heffler Tibor. Az andorraiak ellen helyenként még döcögött a játék, valamint a helyzetkihasználáson is van még mit javítani. Egy szép eredménnyel bizonyíthatnák a kétkedőknek, hogy nem volt véletlen az ezüstérem.

Irány Kazahsztán!

Aligha örültek a kecskeméti szurkolók, amikor kiderült, hogy kupagyőztes együttesüket Kazahsztánba kell elkísérniük a második kör visszavágójára. Tomiszlav Szivics, a hírösvárosiak trénere is szokatlanul visszafogottan értékelte az esélyeket, 50-50 százalékot adva a Kecskemétnek és az Aktobénak a továbbjutásra.

A Videoton elleni Szuperkupa-mérkőzésen nem láthattunk sok meglepőt a tavalyi év másik meglepetéscsapatától. Ugyanazt a nyílt, támadójátékot képviselik, mint tavaly, és ugyanúgy számolatlanul hagyják ki a helyzeteket. A kapuba érkezett a rutinos Németh Gábor, és Kelvin Maynard is egyértelműen erősítésnek tűnik –a távozók listája egyrészt rövid, másrészt a Fehérvárra visszatérő Vujovicsot leszámítva nem volt közöttük meghatározó játékos.

A kazahokat nem szabad elintézni egy kézlegyintéssel! Az EL első körében szlovén és lengyel együttest vert ki a Karagandi és az Irtis Pavlodar, ami mindenképpen intő jel. Az aktobeiek többnyire kazahokat foglalkoztatnak, de egy-egy kameruni-szenegáli-trinidadi-kirgiz, valamint két szerb is a keret tagja. Tavaly egyébként egy grúz ellenféllel szemben jutottak tovább, majd hazai sikerek után estek ki az izraeli Hapoel Tel-Aviv és a holland AZ Alkmaar ellen. Egy évvel korábban pedig a Werder Bremen otthonában lőttek három gólt – igaz, kaptak hatot. Az esélyek itt is messzemenően kiegyenlítettek.

Most mutasd meg, Videoton!

A leginkább felfokozott várakozások természetesen a Videoton grazi vendégjátékát előzik meg. Ezt számtalan dologgal lehet magyarázni. Nem csupán a tét nagyobb –hiszen az EL-bevételek össze sem hasonlíthatóak a topcsapatok ligájában kaszírozható svájci frank milliókkal- hanem az elvárások is. Itt van egy magyar szinten Krőzus csapat, amely nem elégszik meg a magyar bajnokság langyos vizében lubickolással, hanem erősítései alapján egyértelműen az európai középmezőnyt célozza meg. Más kérdés, hogy a kispadra és a pályára vásárolt erősítések erősen zsákmacska jellegűek.

A szurkolók véleménye egyelőre pozitív a három spanyol szerzeményről. Ez esetben a széleken a védekezés Brachi és Hector érkezésével mindenképpen javulni fog az előző szezonhoz képest. Walter és az újpesti Mitrovics pedig nemcsak további erősítést, hanem jelentős versenyhelyzetet hozott magával a fehérvári középpályára. Elek, Vaskó, Sándor, Polonkai és Vasiljevics így nem érezheti béreltnek a helyét a kezdőcsapatban – elviekben ennek ösztönzőleg kellene hatnia rájuk. Kivéve, ha inkább a sértődöttség kerekedik felül.

Csatárokból sincs hiány, hiszen a végül maradás mellett döntő Alves mellett Nikolics, Vujovics és Lencse is bármikor bevethető.

A Kecskemét ellen a Sousa-repertoárból inkább a stabil védekezést láthattuk, mint a portugálokra jellemző látványos támadójátékot. Az egykori világsztárral kapcsolatban egyébként igen megosztott a közvélemény. Sokan felvetik, hogy miért nem szerződtetett a klub egy tapasztaltabb szakvezetőt. Tény, hogy Sousa eddig sehol sem váltotta meg a világot, bár három angliai állomásából csak a tizenkét mérkőzésig tartó leicesteri kaland tartozik a kevésbé vállalhatóak közé.

Ellenfelük a Puntigamer Sturm Graz bizony esélyesebb, mint a Videoton. A fogadóirodáknál a hazai győzelmet 1.6-1.7-szeres szorzóval adják, míg a vendégsiker egy euróra négy /négy euró ötven centet fizet.
Legismertebb játékosaik a 37 éves, 43-szoros osztrák válogatott Mario Haas, illetve Szabics Imre, akit azt hiszem nem kell bemutatnunk. A 36. életévét taposó Samir Muratovic bosnyák válogatott, a 32 esztendős Feldhofer pedig 14-szer öltötte magára Ausztria nemzeti mezét. A keretben egyébként is többségben vannak a rutinos játékosok.

2009-ben eljutottak az UEFA-kupa csoportköréig, ahol négy ponttal búcsúztak a további küzdelmektől. Tavaly a Juventus ejtette ki őket kettős győzelemmel.

Akárhogyan is nézzük, azért messze nem a legyőzhetetlen kategória ez a Sturm. Sousának egyébként nem sok ideje volt összecsiszolni ezt az igen bő keretet. Pedig jól teszi, ha siet, mert a külföldi jelenlétre mindig vérszagot kapó honi edzői kar hamar ki fogja kezdeni, ha nem tud gyorsan eredményeket felmutatni.

Száz szónak is egy a vége: kedd estétől – csütörtökig sok minden kiderül. A tét nem csak a továbbjutás.