Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

A magyar labdarúgó válogatott megszerezte a bronzérmet a húsz éven aluliak Egyiptomban megrendezett világbajnokságán. Csapatunk az utolsó percben egyenlített Koman révén tizenegyesből, majd a büntetőrúgásoknál Gulácsi mindent védett, így a mieink nyakába került a medália. Természetesen minden szakértő, szurkoló, vagy futballbarát azon vitatkozik: ezek a fiatalok elhozhatják a bronzkorszak után az új aranykort?

Mit ér ez a siker? Feltételezhetjük, hogy az U-20-as világbajnokság fontos fokmérője az adott ország válogatottjának jövője szempontjából. Itt tűnt fel a portugál aranygeneráció, vagy a török VB bronzérmes csapat, brazil és argentin sztárok garmadája.

Mit ér a siker, ha magyar?

Ez önmagában igaz, de rögtön hozzáteszik, hogy a mezőny elvileg legjobb játékosai, úgymint az olasz Balotelli, vagy a spanyol Krkic el sem utaztak a seregszemlére, az argentinok meg ki sem jutottak. Jött helyettük jó pár karibi és ázsiai ország, illetve pofozógépnek Tahiti. A kvalifikáció kirívóan sújtotta az európaiakat: Franciaország, Portugália és Hollandia sem tudta megszerezni a szűkmarkúan mért kvótákat. Mondhatjuk tehát, hogy sokakban hiányérzet maradt a torna színvonalát illetően. Másfelől tény azt is, hogy mi ott voltunk a kevés kijutó között, közülük is a legjobbak lettünk.



Kedvenc szurkolói fórumom ügyeletes statisztikusa szerint ez a bronzérem a magyar labdarúgás történelmének hetedik legnagyobb sikere – két világbajnoki ezüst, három olimpiai arany, és egy olimpiai bronz előzi meg a rangsorban.

Akárhonnan is vizsgáljuk, ez bizony hatalmas siker! De mennyit profitálhatunk ebből a jövőben? A tavalyi EB bronz után újabb érmet nyertünk világversenyen, ami jelzi, hogy nem csupán egy kifutott eredményről van szó.

Ellenben tényleg nem tudunk egyértelmű trendeket felvázolni a jövőt illetően. Nyilván nem véletlen, hogy Argentína nyert 2007-ben 2005-ben és 2001-ben is, de milyen következtetést vonjunk le abból, hogy két évvel ezelőtt a csehek döntősök voltak, Ausztria pedig a negyedik helyen végzett? Négy évvel korábban Nigéria és Marokkó vitt véghez hasonló bravúrt, hat évvel ezelőtt Kolumbia lett bronzérmes, az évezred első versenyén pedig Ghána, Egyiptom és Paraguay volt a sorrend a gauchok mögött.

Gólerősek, magasak, játékban vannak

A magyar futballszurkoló kedélyingadozásai minden bizonnyal egy egész estés Monthy Piton mozifilmhez is elegendő muníciót adnának. Nem meglepő, hogy akik Németh, Koman és Egervári fejét követelték két hete, azok a felnőtt csapat portugáliai vereség után egy az egyben lecserélték volna Geráékat a cseheket és olaszokat búcsúztató ifikre. Elvégre Németh gólerősebb, mint Torghelle, a csapat harcosabb, agresszívebb, Erwin Koeman nem meri „a magyaros támadójátékot” játszatni (bármit is jelentsen ez), stb, stb.

Én Honvéd-szurkolóként többször láttam játszani magyar első osztályú mérkőzéseken az U-20-as csapat védelmének oszlopát, Debreceni Andrást. Bizton állíthatom, hogy sem ő, sem az újpesti Korcsmár nem válogatott szintű játékos. Felnőtt labdarúgó mérkőzésen, sőt, nemzetközi kupaporondon is megmérettettek, és egyelőre kevesek ahhoz, hogy Deco, Ibrahimovics, Poulsen szintű támadókkal vegyék fel a versenyt – vagy a Fenerbahce és a Steaua csatáraival, mint ahogy az augusztusban kiderült. De minden lehetőségük megvan arra, hogy a közeljövőben válogatott-közelbe kerüljenek.

Ugyanez vonatkozik a fehérvári Présingerre, és az MTK-s Szekeres Adriánra is. Aki talán az egész VB legnagyobb felfedezettje (és nem csak hátvédposzton) az a paksi Szabó János. Míg fentebb felsorolt kollégáinak kétségtelenül voltak jó, és nagyon jó mérkőzései, sőt, Présinger, Debreceni és Korcsmár is szerzett gólt, de e mellett hajmeresztő hibákat is vétettek. Szabó nemcsak egyenletes teljesítményt nyújtott, hanem túlzás nélkül tanári, tiszta szereléseket mutatott be. Többek között Costa Rica vezető gólja után ő mentette meg háromszor is a csapatot az újabb kapott góltól, így a biztos vereségtől. Ő lehet az első, aki szerepet kaphat a nagy csapat védelmében.

Ami pozitívum, hogy Zámbót leszámítva valamennyien stabil kezdők csapatukban. Ami negatívum, hogy ezek a csapatok mind magyarországi együttesek, bár ebben a korban inkább itthon focizzon, mint külföldön kispadozzon valaki. A gyermeteg hibák még könnyen kinőhetők, ráadásul ők már fizikálisan is felvették a versenyt a nemzetközi mezőnnyel. Egyszóval: ha a jelenlegi ütemben fejlődnek, akkor elérhetik Juhász Roland szintjét – tehát lenne egy kiváló hátvédsorunk.

Nemzeti kincseink: Koman Vladimir és Németh Krisztián

Ők azok, akik akár már idén is magukra ölthetik a felnőtt válogatott mezét. Egyikük esetében sem mernék még fényes karriert jósolni, de hosszú idő után felcsillant a reménysugár, hogy végre egy jó irányító mellett lesz egy jó csatára a magyar válogatottnak. Sőt, nem is egy! No de menjünk sorjában…



A leghullámzóbb teljesítményt a középpályás sorunk nyújtotta. Innen emelhetjük ki a legnagyobb csalódásokat is Simon András, és Dudás Ádám személyében, míg Gosztonyi ugyanúgy produkált kiváló és csapnivaló fél órákat. Koman Vladimír…nem létezik, hogy ez a srác elkallódjon, vagy az ukrán válogatottságot válassza (szerintem ez amúgy is egy hangulatkeltés volt egy napi sportújság részéről). Tapsoltunk, amikor pályára lépett a Sampdoriában, és első meccsén gólpasszt adott. Utána jött a kispadozás, kölcsönjáték Avellinóban, majd Bariban. Ő is csak egy örök tehetség, egy soha be nem váltott ígéret lesz? Nem hinném. Egyrészt még mindig csak húsz éves. Másrészt egészen elképesztő játékintelligenciája van, bokából tud ötven méteres, hajszálpontos indításokat adni. E mellett nem véletlenül viseli a csapatkapitányi karszalagot. Bár az utolsó tizenegyesét kapufára rúgta, előtte négyet értékesített, magyarán az idegei is rendben vannak.

Hogy miért nem tudott stabil kezdő lenni egy olasz első, vagy másodosztályú csapatnál, az a fentiek tükrében rejtély, de addig nem számolhatunk vele komolyan a jövőben, amíg legalábbis a Bariban nem lesz biztos csapattag. Érdekesség, hogy az edzője szerint a VB-n látottakkal ellentétben csapatában „lábujjhegyen játszik”, így legszívesebben nyaklevessel köszöntené visszatérő játékosát.

Miután szerdán Koppenhágában Gera gyakorlatilag kikerült a csapatból, Koman könnyen az utódjává léphetne elő, amennyiben több szerepet kapna klubjában.

A csatárposzt, amit gyakorlatilag Priskin és Torghelle úgy-ahogy próbált megoldani az elmúlt hat évben (hol Priskin, hol Torghelle volt kezdő, hol középpályást toltak fel helyettük), volt a leginkább lyukas pozíciója a magyar válogatottnak. Védelmünk úgy-ahogy volt, elfogadható középpályánk úgyszintén, csak azok a fránya gólok hiányoztak, főleg a nagy csapatok ellen. Ezen nemcsak Németh Krisztián, hanem a remek testfelépítésű (191 cm) Futács Márkó is sokat segíthet a későbbiekben.

Németh Krisztián pályafutása sok pontban hasonlít Komanéhoz: ő is megjárta a maga kálváriáját a Liverpoolnál. Nem tudott feljebb lépni a tartalékcsapatból, első blackpooli meccsén arccsonttörést szenvedett, a honi közvélemény el is könyvelte, hogy sérülékeny, meg amúgy is nagyobb a marketingje, mint a játéktudása. Ennek máris ellent mond, hogy athéni kiruccanása kifejezetten sikeresnek tűnik: 3 meccsen két gól az AEK színeiben- ráadásul az U-20-as csapatban nem csak góljaival hívta fel magára a figyelmet, hanem több kiharcolt tizenegyessel is.

Futács pedig felkészülési meccseken talált be a Werder Bremen színeiben. Tehát ők a védőinkkel szemben már külföldi csapatokban is kipróbálták magukat!ű

Őszintén szólva, amikor tavaly Csehországban ezek a fiúk megszerezték a bronzérmet, azt hittem, hogy kapkodni fognak utánuk a nyugati top bajnokságok csapatai. Persze nem voltak illúzióim arról, hogy a Manchester United, esetleg a Barcelona keres magyar játékost, de egy francia, olasz, spanyol középcsapat szintjét el tudtam volna képzelni.
Éppen ezért legyünk óvatosak, amikor a 2014-es felnőtt labdarúgó világbajnokságon is dobogóra várjuk csapatunkat.

Nem láttam feltűnni az új Puskást, Maradonát, vagy Pelét egyik együttesben sem, de olyan labdarúgókat láttam, akikkel legalább ott lehetünk a következő világbajnokságon. Az elmúlt évtizedek tükrében már ez is több mint jelentős előrelépés lenne.