Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Haza pályán is sima győzelmet aratott a Debreceni VSC csapata, amely kettős győzelemmel jutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, Európa 32 legjobb csapata közé.

Elkezdődött a futballáz. Reményeim szerint még messze nem tetőzik, hiszen két héten belül Svédország és Portugália legyőzésével jöhet az eufória, de az alaphang megadása mégsem a válogatottra, hanem a magyar bajnokra, a Debrecenre várt. A futballáz szó nem túlzó. Álmomban nem gondoltam volna, hogy körbe kell az összes ismerősömet telefonálnom jegy reményében, mert egy Debrecen –Levszkire harmincezer jegy már órákkal a kezdő sípszó előtt elkél.

Jó néhány büszke cívisnek persze nincs ínyére, hogy az ő dicsőségükben szeretne fürdeni az egész ország –legalábbis egy internetes hírportálon megjelent cikk tanulsága szerint. A debreceni fiatalember külföldi példára, a Manchester –Liverpool, és a Barca-Real Madrid ellentétre hivatkozott, amelyben igaza is van, de ott még nem tartunk, hogy a magyar együttesek ne csak a bajnokságban, hanem mondjuk a BL elődöntőben is riválisok legyenek. Ráadásul a hajdúságiak feltehetőleg önmagukban nem töltötték volna meg a Puskás Stadiont, impozánsnak éppen nem nevezhető arénájuk pedig kicsinyke egy ilyen mérkőzés lebonyolításához, így a magamfajták is a helyszínen szoríthattak azért, hogy 14 év elteltével ismét legyen magyar csapat a BL főtábláján.

Bizony, szabolcsi eredettel, Kispest szurkolóként is tiszta szívemből kívántam a Loki diadalát!
Annak belátásához nem kell nagy ész, hogy megállapítsuk: ez a magyar futball érdeke. És tényleg az, minden demagógia nélkül. Egyrészt az a tudatos csapatépítés, ami Debrecenben évek óta megfigyelhető, másrészt maga a klubmodell reményt adhat arra nézve, hogy a válogatott viszonylag sikeres szereplése ne csak egy egyszeri esemény legyen.

Debrecenben minden rendben van

A legfontosabb az, hogy a DVSC egészen egyszerűen jól működik, mindenféle szempontból. Jó, magyar viszonyok között, de éppen most csillant fel a remény, hogy lehet, mi több, érdemes a magyar fociba pénzt fektetni, és Európában vitézkedni. Ide kapcsolódik, hogy a Honvéd tulajdonosa saját bevallása szerint azért nem erősítette meg jobban az Európa-ligában vitézkedő csapatát, mert nem látta biztosítottnak, hogy a megerősített csapatra fordított pénz megtérülne egy EL-csoportkörbe jutással.

Ebben utólag igaza volt, mert nem sikerült a bravúr a vörös-feketéknek, de ő már a sorsolás előtt így döntött, holott szerencsésebb esetben igenis lett volna esélyük a kispestieknek. A debreceniek kezét ellenben megragadta Fortuna – de nem csak benne bízott Szima Gábor, amikor a hondurasi válogatott Ramost, és a csapat nélküli, de feltétlenül erősítést jelentő magyar válogatott Bodnárt szerződtette a Levadia Tallin ellen sikerrel megvívott selejtező után.

Az egyesület egyébként BL szereplés nélkül is nyereséges, van néző, van helyi bázis, van utánpótlás. Mi több, a csapatban többségében vannak a magyar játékosok, sőt Herczeg András nem rest fiatalokat is beépíteni a csapatba – Varga József góljai nélkül például most Kalmar-Levszki csata lenne.

Azt meg merem kockáztatni, hogy a korábban jó pénzért külföldre eladott Sidibe, vagy Koumehama csatárjátékával már az első meccsen eldől a továbbjutás – Coulibaly nem tűnik hasonlóan jó vételnek – pedig a Loki meglehetősen „szerencsés kézzel” igazol afrikai csatárokat. Coulibaly kiteljesedése még várat magára.
Kissé magyaros, hogy ezrek morfondíroznak azon, hogy 1. A Lokinak szerencsés sorsolása volt, 2. Mennyit keres ezzel a meneteléssel - hiába no, szeretünk más zsebében turkálni.

Az egyes pontnál nem mehetünk el amellett, hogy könnyű sorsolás ide, vagy oda, öt meccsből négy győzelem igencsak impozáns mérleg –magyar csapat esetében hasonlóért 1987-ig kell visszamenni az időben, bár akkor a Budapesti Honvéd végül kiesett a hatodik meccsen.
Egy dolog nem jutott komolyan senki eszébe a szokásos óvatosságon túl: hogy a Levszki megtréfálja a Debrecent. Pedig többen megjegyezték, hogy nem valószínű, hogy mégegyszer olyan gyengén játszik a bolgár bajnok, mint tette azt a múlt héten. Vagy a Loki játszott jól? Kedd este mindenre fény derült.

Loki: néhány óra alatt egy új világba

A Puskás Stadionnál órákkal a meccs előtt tömeg. Sörözgető debreceniek, illetve szimpatizánsok. Sokan magyar válogatott mezben, magyar zászlókkal érkeznek –ez most nemzeti ügy, mindenki együtt akar örülni a lokistákkal. Befut a különvonat Debrecenből, mintegy jeladásként: irány a lelátó! A rohamrendőrök próbálnak sorfalat állni, hogy elválasszák egymástól a tömegeket, de aztán valószínűleg rájönnek, hogy a tömeg ugyanannak a csapatnak szurkol, és csak a káoszt fokozzák. Szorgalmas arabok mérik az alkoholt, az összetorlódott tömeg tehát italozik –vagy látványos görögtüzet gyújt.

A beléptetés borzalmas, nem létezik, hogy 35 ezer emberre összesen két kapu jut, az is össze-vissza le van zárva kordonokkal. De megéri kivárni, mert mindig lenyűgöz, ha tömegeket látok a Puskás Stadionban. Vagy Loki mezben, vagy válogatott mezben mindenki, vöröslik a lelátó. A hajdúsági drukkerek a csapat indulóját is szerző Tankcsapda idézetével üzennek a kedvenceknek: „Előttem kilométerek, mögöttem mérföldek. Néhány óra múlva egy új világban érek földet.”. És szurkolnak rendületlenül. Az előénekesek üvöltéssel és mutogatással próbálják a felduzzadt létszámú tábort dalra fakasztani, itt már kibukik, hogy sokan nem, vagy csak ritkán járnak meccsekre. A kerítésen lóg egy Levszki sál is, a talált tárgyak osztályán minden bizonnyal átvehető.

Nem lehet panasz az ötszáz bolgárra sem, egy pillanatra sem lankad a kékben pompázó vendéghad –még akkor sem, amikor jó egy óra elteltével reménytelenné válik helyzetük. Ők valószínűleg fogták a fejüket Szarmov bődületesen nagy kapufájánál, hiszen még öt perc sem telt el, máris gólt lőhettek volna a kedvencek.
De nem lőttek! Nem úgy Varga, aki Coulibaly harcosságának köszönhetően jutott lövőhelyzethez, és rutinos rókákat megszégyenítő magabiztossággal csavart 20 méterről a kapuba. Vezet a Loki!

Jön a Levszki, nagyon nyomnak Dostanic mester fiai. Óriási a fölényük szögletekben, labdabirtoklásban (33-67%), többször csak a szerencse, és Polekszics kapus állja útjukat. De megint nem ők lövik a gólt. Amikor Rudolf visszafelé kezdett el cselezni a megakasztott debreceni kontránál, sokan már legyintettek. A fiatal csatár váratlanul kapu felé fordult, mivel nem vették komolyan, hát lőtt 25 méterről, kilőve a jobb felső sarkot. Felrobban a stadion, összesítésben már három a magyar bajnok előnye!

A hátralévő egy óra az ünneplésről szól. Megy körbe a hullám, szólnak a dalok, zeng a Ria-ria Hungária! Polekszics még véd néhány óriásit, de a bolgár bajnok ma el van átkozva, semmi sem jön össze nekik. A DVSC nyugodtan védekezik, az idő nekik dolgozik –addig is ünnepel a publikum. Hat selejtezőbeli meccsen öt győzelem. Négy meccs kapott gól nélkül lehozva, kilenc rúgott, négy kapott gól. Egyik továbbjutás sem forgott igazán veszélyben, a Debreceni VSC helye a Bajnokok Ligájában megkérdőjelezhetetlen.

Egy öreg szurkoló ölelget egy nem debrecenit, elmesélve az elmúlt harminc év mérlegét –„ Mi akkortájt nem nyertük sorra a bajnokságokat, mint a pestiek! Azért ezt így már valahol megérdemeltük…” –nyugtázza a végeredményt idős szurkolótársunk.

„ By-bye Levszki, bye-bye!” – integet több ezer ember a vendégtábor felé, többen a CSZKA Szófiát kezdik éltetni. Fújják már le! A Loki gyakorlatilag a felezővonalat sem lépi át, de már nem tud komoly gólhelyzetbe kerülni a rivális. Ez már eldőlt, továbbjutó, és Bajnokok Ligája főtáblás a Debreceni VSC! 14 évet kellett várni újabb magyar résztvevőre.

Ha a szívemre teszem a kezem, akkor júliusban erre egy garast sem tettem volna, ahogy jó egy éve a magyar válogatott továbbjutására sem. Mi tagadás, Rudolfék esetében tévedtem. De vajon miben tévedhettem még?

DVSC-Levszki Szófia (bolgár) 2-0 (2-0)
Gól: Varga (13.), Rudolf (36.)
(A gólösszefoglalót itt tekintheti meg.)

Puskás Ferenc-stadion, 33 ezer néző
Vezette: Larsen (dán)
DVSC: Polekszics - Bodnár, Mészáros N., Komlósi, Leandro - Szakály P. (Dombi 58.), Varga J., Ramos, Czvitkovics (Fodor 81.) - Coulibaly, Rudolf (Oláh 89.)
Levszki: Petkov - Minev, Topuzakov, Rabeh, Benzukan - Jovov (Dimitrov 71.), Szarmov, Zé Soares, Bardon, Joaozinho (Tasevszki 60.) - Hrisztov (Ortega 76.)