Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A játék alapvető, mindennapi tevékenység a gyermek számára, amely kulcsfontosságú társadalmi, érzelmi és testi fejlődése szempontjából.

A játék hozzájárul a különböző motorikus képességek fejlődéséhez, erősíti a testet, az izmokat. Rajta keresztül szerzi meg a gyermek a világgal kapcsolatos ismereteit. A játék fejleszti kreativitását, gondolkodását, leleményességét.

A pszichológusok általában kétféle játékot különböztetnek meg: a funkcionális játékokat illetve a szerepjátékokat. A funkcionális játékoknál a gyerekek azokat saját rendeltetéseik szerint használják, például az autót autózásra, a babát babázásra. A szerepjáték, azonban teljesen más.

A szerepjáték 2-2,5 éves korban jelenik meg, és a hatodik életévig lesz domináns, de a későbbiek során is jelen van a gyermek tevékenységében. A legkezdetlegesebb szerepjáték, az úgynevezett szimbólumjáték során a gyermekek a tárgyakat nem feltétlenül funkcióiknak megfelelően használják. Ilyen például, amikor a kifli telefonná válik a kezükben, és egy komplett beszélgetést bonyolítanak le rajta. A pszichológusok szerint ekkora a gyermeknél már kialakul az úgynevezett szimbolikus gondolkodás, a kifliről szerzett ismereteit gondolatban félretéve felruházza azt a telefon tulajdonságaival. Nem „törlődnek” emlékezetéből annak eredeti tulajdonságai, így játék közben nem, de utána valószínűleg el fogja fogyasztani azt a bizonyos kiflit. Tehát a szerepjáték, bár a felnőttek számára nem úgy tűnik, igen bonyolult szellemi tevékenységet jelent a gyerek számára.

A klasszikus szerepjáték, vagy más néven utánzójáték (például a papás-mamás, vagy a doktorosdi) során, a gyerekek a felnőttek tevékenységeit képzeletük, kreativitásuk segítségével újraalkotják. Általában azokat az embereket utánozzák, akik érzelmileg fontosak számukra, így lényeges, hogy ezek a személyek mindig jó példát mutassanak nekik.

A cikk folytatását az Apuci.hu oldalon olvashatják.