Ez főleg a kisgyerekes szülőkre igaz, mivel a kicsiknél a fejlődés rohamosan jelenik meg, nagyon gyorsan képesek dolgokat megtanulni és elsajátítani. Ezek a viadalok gyakran titkosak, a szülők mégis le akarják győzni a másikat, gyermekük által. A motiválás akkor ér el sikert, ha az nem külső kényszer, hanem belső késztetés. Viszont a kicsi gyerekeknél ez a vetélkedési ösztön nincs meg. A szülők pedig hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a különböző cselekedetek megjelenésének biológiai feltételei vannak, és ez nem minden gyereknél egyszerre alakul ki. Az érési folyamatokat csak mértékkel lehet külsőleg serkenteni.
Gyakran a szülőknek határozott elképzelésük van, mi lesz a gyermekből, orvos, ügyvéd, esetleg követi a családi tradíciót. Ez egészen ovis kortól meghatározza a gyermek nevelését, ez alapján választanak óvodát és magánórákat. Akkor nincs is baj, ha a szülői elképzelés megegyezik a gyermek választásával, viszont ha csak kényszernek érzi a kicsi, akkor szorongással lesz tele és saját belső motivációja sem alakul ki megfelelőképpen. Ennek következménye lehet, hogy felnőtt korában sem lesz önálló akarata, mindent a szüleitől vár majd, a tőlük átvett gondolatokat építi tovább.
A gyereknek az idő előrehaladtával szabad kezet kell adni, támogatni a választását, hogy azt csinálhasson, amit szeretne. Ha kudarc éri, akkor a saját kárából tanul, nem pedig a szülő kényszeríti bele. Kis korban ugyan még szüksége van arra, hogy a felnőttek elvárásokkal legyenek felé, innen tanulja meg, mit tehet és mit nem. Utána is kell határokat szabni, de ne legyenek azok a határok olyan keskenyek, hogy ne tudjon saját választásával élni a fiatal.
A gyermeket a szülők magatartása is befolyásolja. Azt a példát követi, amit tőlük lát. Ezért, ha az apa szereti munkáját, sokat olvas vagy éppen barkácsolni szeret, a gyerek követni fogja ezt. A túlzott elvárások kárára válhatnak a beilleszkedésnek, nem alakul ki jó kapcsolat a kortársaival. Minden idejét annak szenteli a gyerek, hogy megfeleljen hol a szülőnek, hol a tanárnak, hol pedig saját magának. Felléphet szorongás is, amiben nem elég, hogy a rossz teljesítménytől tart a gyerek, hogy nem tudja teljesíteni, amit elvárnak a szülők tőle, de összeköti azzal is, hogy emiatt a szeretetüket is elvesztheti.
A cikk folytatását az Anyuci.hu oldalon olvashatják.
Gyakran a szülőknek határozott elképzelésük van, mi lesz a gyermekből, orvos, ügyvéd, esetleg követi a családi tradíciót. Ez egészen ovis kortól meghatározza a gyermek nevelését, ez alapján választanak óvodát és magánórákat. Akkor nincs is baj, ha a szülői elképzelés megegyezik a gyermek választásával, viszont ha csak kényszernek érzi a kicsi, akkor szorongással lesz tele és saját belső motivációja sem alakul ki megfelelőképpen. Ennek következménye lehet, hogy felnőtt korában sem lesz önálló akarata, mindent a szüleitől vár majd, a tőlük átvett gondolatokat építi tovább.
A gyereknek az idő előrehaladtával szabad kezet kell adni, támogatni a választását, hogy azt csinálhasson, amit szeretne. Ha kudarc éri, akkor a saját kárából tanul, nem pedig a szülő kényszeríti bele. Kis korban ugyan még szüksége van arra, hogy a felnőttek elvárásokkal legyenek felé, innen tanulja meg, mit tehet és mit nem. Utána is kell határokat szabni, de ne legyenek azok a határok olyan keskenyek, hogy ne tudjon saját választásával élni a fiatal.
A gyermeket a szülők magatartása is befolyásolja. Azt a példát követi, amit tőlük lát. Ezért, ha az apa szereti munkáját, sokat olvas vagy éppen barkácsolni szeret, a gyerek követni fogja ezt. A túlzott elvárások kárára válhatnak a beilleszkedésnek, nem alakul ki jó kapcsolat a kortársaival. Minden idejét annak szenteli a gyerek, hogy megfeleljen hol a szülőnek, hol a tanárnak, hol pedig saját magának. Felléphet szorongás is, amiben nem elég, hogy a rossz teljesítménytől tart a gyerek, hogy nem tudja teljesíteni, amit elvárnak a szülők tőle, de összeköti azzal is, hogy emiatt a szeretetüket is elvesztheti.
A cikk folytatását az Anyuci.hu oldalon olvashatják.
Ez főleg a kisgyerekes szülőkre igaz, mivel a kicsiknél a fejlődés rohamosan jelenik meg, nagyon gyorsan képesek dolgokat megtanulni és elsajátítani. Ezek a viadalok gyakran titkosak, a szülők mégis le akarják győzni a másikat, gyermekük által. A motiválás akkor ér el sikert, ha az nem külső kényszer, hanem belső késztetés. Viszont a kicsi gyerekeknél ez a vetélkedési ösztön nincs meg. A szülők pedig hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a különböző cselekedetek megjelenésének biológiai feltételei vannak, és ez nem minden gyereknél egyszerre alakul ki. Az érési folyamatokat csak mértékkel lehet külsőleg serkenteni.
Gyakran a szülőknek határozott elképzelésük van, mi lesz a gyermekből, orvos, ügyvéd, esetleg követi a családi tradíciót. Ez egészen ovis kortól meghatározza a gyermek nevelését, ez alapján választanak óvodát és magánórákat. Akkor nincs is baj, ha a szülői elképzelés megegyezik a gyermek választásával, viszont ha csak kényszernek érzi a kicsi, akkor szorongással lesz tele és saját belső motivációja sem alakul ki megfelelőképpen. Ennek következménye lehet, hogy felnőtt korában sem lesz önálló akarata, mindent a szüleitől vár majd, a tőlük átvett gondolatokat építi tovább.
A gyermeket a szülők magatartása is befolyásolja. Azt a példát követi, amit tőlük lát. Ezért, ha az apa szereti munkáját, sokat olvas vagy éppen barkácsolni szeret, a gyerek követni fogja ezt. A túlzott elvárások kárára válhatnak a beilleszkedésnek, nem alakul ki jó kapcsolat a kortársaival. Minden idejét annak szenteli a gyerek, hogy megfeleljen hol a szülőnek, hol a tanárnak, hol pedig saját magának. Felléphet szorongás is, amiben nem elég, hogy a rossz teljesítménytől tart a gyerek, hogy nem tudja teljesíteni, amit elvárnak a szülők tőle, de összeköti azzal is, hogy emiatt a szeretetüket is elvesztheti.
A cikk folytatását az Anyuci.hu oldalon olvashatják.
A legutóbbi hozzászólásokat szeretném legelöl látni