Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Tudjuk, hogy ő törte el a poharat, sarazta össze a szőnyeget, firkálta össze kedvenc könyvünket. Ám a világ minden kincséért se vallaná be. Nem tudja, ki volt, vagy valamelyik pajtására fogja. Hogyan tanítsuk meg gyermekünket, hogy felvállalja a felelősséget a tetteiért?

A gyerekek ilyenkor tulajdonképpen ködösítenek. Csakhogy a köd előbb-utóbb fel szokott szállni, és kiderül, ki is volt az igazi tettes. Ők azonban ezt még nem értik. A jelenben élnek, és ha valamit elkövettek – szándékosan vagy véletlenül – hajlamosak letagadni. A háttérben gyakran az áll, hogy azt hiszik, így a problémát gyorsan el is felejthetik, félnek a büntetéstől, valamint attól, hogy rosszaságuk miatt elvesztik a szüleik szeretetét.


Ezek a kis stiklik még nem feltétlenül jelentik, hogy csemeténkből notórius hazudozó válik majd. Azért persze nem árt gátat vetni a füllentéseknek. Azonban ne büntetéssel és főleg ne szeretetmegvonással próbáljuk meg elérni, hogy az igazat és csakis a színtiszta igazat rebegje el, ha rossz fát tett a tűzre.

Sokkal többet ér, ha bátorítjuk az igazmondásra. Biztosítsuk róla, hogy ha elmondja, mi is történt valójában, nem esik bántódása, és ugyanúgy szeretjük továbbra is. Beszélgessünk vele a történtekről. Megoldást is találhatunk az orvoslásukra. Ha kiszakadt a nadrág térde, és nem Tomikára fogja, hogy fellökte, hanem elmondja, hogy bizony rohangált, pedig mondtuk neki, hogy csúszik a fű, akkor varrjuk meg a nacit közösen. Igaz, ne a tűt adjuk a kezébe, de a jól lezárt varródobozt ő is oda tudja hozni nekünk, segíthet egy ócska nacit keresni, amiből foltot készíthetünk.

És meséljünk, meséljünk, meséljünk. A mesék nem csak szórakoztatók, de morális erkölcsi tartalommal is bírnak. Emlékszünk még, mi történt a hazudós Pinocchióval? Elmesélhetjük gyermekünknek, de Mátyás király igazmondó juhásza is jó példa rá, hogy az igazság bevallása erény.

A cikk folytatása az Anyuci. hu oldalon olvasható.