– Óriási reneszánsza van az erőszak kultúrájának Magyarországon – mondja az aikidóval, egy japán harcművészettel foglalkozó szakember. – Az erőszak, akárcsak verbális szinten is, de teljesen befészkelte magát a mindennapi életünkbe. Sajnos általánossá vált, hogy az esetleges konfliktusokat az emberek agresszivitással oldják meg. Lehet ezért okolni a médiát, a politikát, bárkit: a magyar társadalomban nő a feszültség – mutatott rá a szakember, aki végzettségét tekintve szociológus.

Korai felismerés

Rengetegen vagyunk, akik leginkább elszenvedői ennek a jelenségnek. Lehetőleg elfordítjuk a fejünket, oda se nézünk, átmegyünk az utca túloldalára, leszállunk a villamosról – vagyis, valamilyen formában mindenki tud védekezni az erőszak ellen. – Ez pedig még mindig a legjobb megoldás - állítja a szakember. – Ha olyan helyzetet látunk, ahol fizikai inzultus kezdődhet, a legjobban tesszük, ha egyszerűen arrébb megyünk és felhívjuk a rendőrséget. A nindzsák első szabálya a harcban: „Fuss el!”. Amennyiben ezzel el tudjuk kerülni, hogy minket bántalmazzanak, akkor menjünk arrébb. Az emberek nagy része ezt követi Magyarországon – senki sem mer rászólni a verekedőkre, vagy megvédeni azokat, akiket éppen megvernek. – Pedig sokszor a közösségnek lenne visszatartó ereje. Ha sokan egyszerre szólnának rá az agresszív emberekre, vagy többen védenék meg a vétleneket, talán kevesebb ilyen eset fordulna elő – mondja az aikidós.



Az aikido-edzőnek van néhány gyakorlati tanácsa is, hogyan kerülhetjük el, hogy mi magunk erőszakos szituációba kerüljünk. – A legjobb, ha korán felismerjük, melyek azok a helyzetek, amik veszélyesek, ahol megtámadhatnak minket. Lehetőleg sötétedés után kerüljük el a kihalt utcákat, illetve ne menjünk kíséret nélkül az éjszakába! – tanácsolja a szakember. – Ha már kimozdulunk, próbáljuk a drága ékszereket nem feltűnő helyre magunkra aggatni. Ne legyünk feltűnőek, ne üvöltözzünk, ne lógjunk ki a tömegből! A feltűnő emberek mindig jobban vonzzák a bajt. A hölgyeknek azt tanácsolom: ne vegyenek fel nagyon magassarkú cipőt, amiben nem tudnak elfutni.

A szakember arra hívta fel a figyelmet: ne viselkedjünk kihívóan és ne szóljunk vissza a bennünket okkal, vagy ok nélkül sértegető idegeneknek. A megelőzés kulcsa: hogy minél hamarabb felismerjük azokat a helyzeteket, amikben megtámadhatnak bennünket és ezeket kerüljük el.

Szaladjunk el!

Ha már benne vagyunk egy veszélyes szituációban és tudjuk, hogy nem vagyunk képesek magunkat megvédeni, akkor nincs miért ott maradni: szaladjunk el. Nem szégyen, a büszkeségünk bánja – jobb, mintha ott intéznek el bennünket és esetleg maradandó sérülést szenvedünk – mondta Csák Gergely, aki négy éve foglalkozik az aikido tanításával. – Ne várjuk meg, míg a helyzet jobban elmérgesedik! – teszi hozzá.

Vannak azonban azok a helyzetek, amiket nem lehet megelőzni, nem előre láthatók és már tudunk elfutni sem. Ilyenkor nincs igazán jó megoldás, vagy előre jól megírható forgatókönyv. – A leghasznosabb dolog, ha nem veszítjük el a fejünket és megpróbálunk hidegvérrel reagálni, sosem érzelemből. Felesleges idegeskedni, a félelmünket pedig el kell tudni nyomni. Vagy legalább el kell rejteni.

Az aikido-mester szerint ha kevés érzelmet mutatunk, ha kevéssé reagálunk a bennünket ért inzultusra, talán könnyen megúszhatjuk. Attól függően, hogy mi egy támadás célja – rablás, vagy csak a céltalan erőszak -, több dolgot is tehetünk.

Adjuk meg magunkat?

A legegyszerűbb, hogy megadjuk magunkat. Odaadjuk a pénztárcánkat és a telefonunkat – amennyiben a támadónak erre fáj a foga. Inkább a pénz, mint az életünk, nem igaz? Ha a támadó nem rablásra készül, hanem kifejezetten az erőszakra, akkor a helyzet rosszabb lehet, ha megadjuk magunkat. Adott esetben az életünket is könnyen elveheti egy képzettebb verekedő. Ezért ilyenkor célszerű bármilyen, a kezünk ügyébe kerülő eszközzel – bot, szék, kulcscsomó – távol tartani őt magunktól.



Amennyiben a támadónál fegyver van – kés a leggyakoribb – ne próbáljunk ellenállni. A legjobb megoldás a futás. Még az önvédelemre képzett emberek esetében is valószínű, hogy nem ússzák meg sérülés nélkül – mondja Csák Gergely.

– Persze, nem mindig tudunk elfutni. Úgy is dönthetünk, hogy ellenállunk valahogy – viszont ne próbáljunk meg hősködni! Ha képesek vagyunk rá, ártalmatlanítsuk a támadót gyorsan, de ne büntessük meg, ne próbáljunk bosszút állni rajt – javasolja Csák Gergely. – A hősködés általában a visszájára fordítja a szituációt, az is elképzelhető, hogy bárki pont az agresszor segítségére siet. Értesítsük gyorsan a rendőrséget és tartsuk sakkban az ellenfelet, amíg a rendőrök meg nem érkeznek.

Hogyan tudunk védekezni?

Gyakorlatilag bármivel. A legegyszerűbb fegyver maga a testünk – ajánlott valamilyen edzésre, önvédelmi kurzusra járni, hogy legalább az egyszerűbb fogásokat elsajátítsuk – ajánlja Csák Gergely, aikido-edző.

A bátrabbak hordhatnak maguknál valamiféle önvédelmi eszközt, amivel megpróbálhatnak védekezni. Fontos, hogy tudjuk vele bánni – az értelmetlen hadonászásnak semmi értelme, csak rosszabbul sülhet el a dolog.

A nők például hordhatnak gázsprét – ha épp nincs a női retikül alján. Hasznos, ha előre tudjuk, merre tartjuk a védekező eszközt – ez lehet egy kulcscsomó, vagy masszívabb esernyő is – és váratlanul cselekszünk vele. Sose vegyük elő előre, sose mutassuk meg a támadónak, mindig meglepetésből cselekedjünk. A legfontosabb itt is a hidegvér, illetve egy szabály: a védekezésünknek a támadással arányosnak kell lennie! Vagyis, egy-egy „jól sikerült védekezés” esetén még könnyen bennünket ítél el a bíróság évekkel később, ha a támadót csúnyán helybenhagyjuk.