Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Ezekben a nehéz időkben nem igazán empatikus dolog minden héten új autókról írni, noha álmodozni mindig jó, az tartja az emberben a lelket. De ha esetleg mostanában vissza kell fogni az autóval kapcsolatos igényeket, CSIKÓS ZSOLT szerint az sem tragédia. Legfeljebb kissé más gondolkodásra lesz szükség.

Kis hazánk jelenleg nem az újautó-vásárlás paradicsoma, és akkor még elegánsan fogalmaztam. Hivatalos adatok szerint az eladások bő hetven százalékkal estek vissza 2007-hez képest. S ha ehhez hozzávesszük, hogy az összmennyiség 20-25 százaléka céges beszerzés volt, azt mondhatjuk: az elmúlt három évben nem adtak el új autót Magyarországon. Nem szépek a statisztikák, az L-es rendszámok három éve vannak velünk. Abszurd.

Amikor valakitől a bank visszaveszi az alig korábban hatmillióért vett, ESP-s, hat légzsákos, dupla klímás, 17 collos kerekeken gördülő, pár tízezret futott Golfját, hirtelen ott találja magát egy gyanús használtautó-kereskedés kapujában, legfeljebb négy-ötszázezer forinttal a zsebében. Érzi: legjobban tenné, ha megmaradt pénzével begyújtana a kandallóba, mert a nepperzsebeken dicstelenül tudnak eltűnni húszezresek.

Semmi pánik. Az a nagyjából félmillió forint ugyanis egy tizenöt-tizenhét éves autóra lesz elegendő. Érdekes, hogy a kor az autóknál csodásan demokratizál, hiszen a méret, a felszereltség itt már szinte közömbös: amennyivel többet ér egy nagyobb, jobban kistafírozott modell kényelme, ereje, annyit nyom a mérleg másik serpenyőjében, hogy a kisebb autó kevesebb, olcsóbb alkatrészből áll, s az étvágya is szerényebb. És a kilencvenes évek közepén gyártották talán a legtartósabb, legmegbízhatóbb kocsikat. Ezeknek a korrózióvédelme már igen jónak számított, a mechanikájuk kiforrott, sokat tesztelt, számítógépen tervezett, az elektronikáik, a segédberendezéseik az egyszerűségük miatt is kevésbé hibásodtak meg, s kárpitjaik, burkolataik is jól bírták a strapát.

Persze, az Opel, a Volkswagen, a Mercedes, a Volvo, a Saab akkoriban lefelé csúszott. A Peugeot, a Citroën, a Renault, a Fiat egyes típusai szintén eléggé mállékonynak bizonyultak hosszú távon, de azért onnan is jött egy-két strapabíró modell: Fiat Punto I, Citroën Saxo D, Peugeot 406, Renault Clio. A japánok viszont fennforgásuk legjobb kocsijait készítették, s megbízhatóság, tartósság tekintetében a korai Daewoo Lanosok, Nubirák s pláne a Hyundai kvázi teljes modellkínálata is ott volt a legjobbak között. A Ford szintén felszálló ágban volt, a Focus magaslata felé. Ne féljünk hát ezektől az autóktól, kellő karbantartással közülük nem egy könnyen elfut 300-400 ezer kilométert, néha sokkal többet is.

A hangsúly az egyszerűségen van: minél szerényebb, minél egyszerűbben motorizált a példány, annál jobb.

Sajnos a válság oly régen tart, hogy ezek a nemrég még 300 ezer forint körül mozgó, tizenéves autók ma már drágábbak, és kevés is van belőlük, mert felszippantotta őket a piac. Kereskedésből rizikós ilyet vásárolni, a legmegnyugtatóbb magánszemélytől venni, még jobb, ha az autó tulaját régóta ismerjük, mert a szomszédunk, nagynénénk, főnökünk.