Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Egyáltalán nem bocsát ki káros anyagot a világ első sorozatgyártású tüzelőanyag-cellás autója, a Honda FCX Clarity – amelyet KARLOVITZ KRISTÓF próbált ki –, kipufogóján tiszta vízgőz távozik. Ez lehet a jövő útja, mármint ha sikerül nagy léptékben kiépíteni a hidrogénellátó hálózatot.

Miközben az átlagember viszonylag nyugodtan tekint a jövőbe, hiszen fenntartható fejlődést ígérgetnek neki, és csak lassan kúszik felfelé a benzinár, a felelősebben gondolkodó és kellő kutatásfejlesztési büdzsével rendelkező autógyártók lázasan dolgoznak a benzin- és a dízelmotoros autó leváltásán. Ők nagyon jól tudják, hogy meg vannak számlálva az olcsó olajra alapuló, pazarló társadalmi-gazdasági modell napjai. Az automobilizmus ma ismert formájának vége lesz, még mielőtt minden földlakó részesülhetne az áldásaiból. Átkaiból, a környezetszennyezésből és a technika iránti kiszolgáltatottságból viszont csaknem mindenki részesedik máris. Valami gyökeresen újra van szükség.

Ha leegyszerűsítjük az egész, hallatlanul összetett problémakört az autó hajtóművére, máris elégedetten felsóhajthatunk: kezünkben a megoldás! Több korábbi koncepciómodell után nemrég vezettem a világon elsőként sorozatban gyártott tüzelőanyag-cellás autót, a Honda FCX Clarityt. Villanymotor hajtja, és az ehhez szükséges áramot a fedélzetén termeli egy tüzelőanyag-cella. A név megtévesztő: nem tüzelnek el benne semmit, hanem az iskolai kémiaórán látott elektromos vízbontás (hidrolízis) fordítottja játszódik le: a kocsi tartályából vett hidrogéngáz egyesül a levegő oxigénjével, és a pólusokról villanyáramot veszünk le. Nagyon egyszerűen hangzik, és az is – ha már megoldották. Nos, a Hondának sikerült: Amerikában és odahaza, Japánban már árulja az autót. De akkor Európába miért csak két bemutató példányt hozott?

Itt van a kutya elásva. Az autó remekül működött, élénken gyorsult, szépen tartotta a tempót az autópályán, nesztelenül suhant, és a benzines kocsikéhoz fogható hatótávolsággal büszkélkedhet, mindehhez szép, kényelmes és jó minőségi hatású is – de nem véletlen, hogy épp Hamburg környékén lehetett menni vele. Ott, a hidrogént ipari léptékben termelő Höchst konszern telephelye mellett van ugyanis kontinensünk nagyon kevés hidrogénkútja közül az egyik, ahol 350 bar nyomású gázzal lehet feltölteni a Honda FCX Clarity tankját. Ma Európa-szerte hidrogénautózni olyasfajta kalandos vállalkozás lenne, mint a 19. század végén felkerekedni egy akkori automobillal, minden város patikájában sebbenzin után érdeklődve. Nagy valószínűséggel tréleren tennénk meg az út jó részét...

Szerencsére megvan a lehetőség bármilyen mennyiségű hidrogén előállítására. Akár megújuló energiaforrásból – nap-, szél- és vízerőmű segítségével – nyert árammal vizet bontunk, és kész. Szél mindenütt fúj, víz van elég, meg vagyunk mentve! Csak elhatározás kérdése az egész.

Igen, ez így van. Azaz, csak majdnem. Nagyon hamar és nagyon nagy mértékben fel kell futtatni az áramtermelő kapacitást, ki kell építeni a hidrogént előállító, elosztó és kimérő infrastruktúrát, át kell állítani az autóipart erre az új technikára és technológiára. Úgyszintén át kell állítani az autójavító ipart, a járművezető-képzést, a hatósági rendelkezések és közlekedési szabályok egy részét, és így tovább. Mielőtt ugyanis túl korán ujjonganánk, nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy még csupán egyetlen tüzelőanyag-cellás autó kapható, az is csak néhány országban. És az is csak személyautó. Tehergépkocsikról egyelőre szó sincs, holott azok hordozzák a platójukon a modern, pazarló jóléti társadalmat – ha holnapra leállna a földkerekség összes személyautója, az baj lenne, de ha a kamionok állnának le, az tragédia.

Szóval a Honda FCX Clarity egy apró lépés a jó irányban. Hosszú út áll még előttünk, az idő meg eléggé rövid. Még azelőtt át kell állítani a közlekedést, hogy elfogyna (azaz a teljes elfogyás előtt túlzottan megdrágulna) az olaj, hiszen bűn eltüzelni, amikor egyben létfontosságú vegyipari alapanyag is. Nélküle a Clarity műanyag alkatrészeit sem lehetne legyártani...