Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Egy jaguárhoz kétféleképpen viszonyulnak az emberek: félnek tőle, vagy szeretnék megsimogatni. Mindkét óhaj érthető és indokolt, de az utóbbi ritkán teljesülhet. Kivéve, ha nem a veszedelmes vadállatról, hanem a Jaguar XJ sportlimuzinról van szó, amelyet KARLOVITZ KRISTÓF cirógatott a Hungaroringen.

Elöljáróban, esetleges félreértések elkerülése végett néhány szó a helyszínről: nem azért rendezték a programot a Ringen, mert a Jaguar XJ csak oda való, közútra alkalmatlan sportgép, hanem mert ez nemzetközi bemutató volt, és így lehetett egyszerűen, biztonságosan lebonyolítani. Maga az autó egyébként remekül, hitelesen mutatott és teljesített ebben a miliőben, mint ahogy természetes közegében érezhetné magát a belvárosi luxusszálloda vagy egy elegáns irodaház előtt is.

Amúgy kissé megtévesztő a formája: a kupészerűen lejtős tetővonal miatt azt hinnénk, csak kuporogni lehet a hátsó ülésen. Nem így van: ott is bőséges a férőhely, megfelelő a fejmagasság, fejedelmi komfortban utazhatunk. Ám összehasonlítva az ötvenes–hatvanas évek Jaguar és Daimler limuzinjaival, amelyek szintén kint parádéztak a Hungaroringen, sőt az egyikkel – nagy gyönyörűségemre – mehettem is egy kört, megállapíthatjuk, hogy a mai autók sokat veszítettek az egykori szédületes helykínálatból: egy mai XJ-ben már nemigen lehetne kinyújtott lábakkal olvasni a szétnyitott újságot. Némi áldozat az áramvonalazás oltárán...



A berendezés tipikus Jaguar, sok-sok finom fával és bőrrel, utánozhatatlan brit stílusérzékkel. Jól eltalálták a hagyomány és a modernség arányát: az évezredek óta bevált anyagokat motorindításkor a középalagútból nesztelenül kiemelkedő nagy forgógomb ellenpontozza, amellyel az automatikus váltóművet kezelhetjük, és e pillanatban fordulnak nyitott helyzetbe az addig rejtett szellőzők is. A tulajdonos büszkeségét éppúgy legyezgeti ez, mint a szuper szórakoztató berendezés, nagy képernyős navigátorral.

Szóval luxusautó, nagyon jól mutatna egy esküvői menetben... De lépjünk csak jól oda a gázpedálra, rögtön megismerjük a másik arcát is! A doromboló kandúr leveti a házi cica álcáját, és jaguárként indul levadászni a prédát, amely jelen esetben egy szlalompálya. Ahogy a régi vicc szereplője, én is azt mondom: arra még számítottam, hogy nagyot ugrik az 510 lóerős motorjával, arra is, hogy nagyon hirtelen állítják meg a nagytányérnyi féktárcsák, de arra már nem, hogy milyen kezesen viselkedik ez a tekintélyes méretű jármű. Élénken reagál a direkt áttételű kormányra, centis pontossággal húz el a bóják mellett, és eközben olyan sebességre képes, hogy ide-oda billen a benn ülők feje.

A próbavezetés után eltűnődöm egy érdekes jelenségen. Tudvalevő, hogy akármilyen ragyogó tradíció őrzője, lényegében elsorvadt az angol autóipar. Nem kedveztek neki a világgazdasági folyamatok, és ostoba rövidlátással halálra sztrájkolták a saját munkásai. Már csak árnyéka hajdani önmagának. A Jaguar azonban változatlanul príma luxuskocsikat gyárt, kimagaslóan sportos viselkedéssel és egyedülálló aurával. De akkor miért van, hogy a prémiumautók gyártásában vezető szerepet szerzett Németország szaksajtójának összehasonlító tesztjeiben mindig az Audi, a BMW és a Mercedes végez az első három helyen, a Jaguar – és esetleg a Lexus vagy más, nem német kocsi – azért került bele a pakliba, hogy legyen egy utolsó is?

Nos, nem is olyan nehéz meglelni a magyarázatot. Az említett három germán márka egymást erősen figyelve alkotja típusait, amelyek között leheletnyiek a különbségek. Akármilyen verseny céljába szinte csak holtversenyben futhatnak be, annyira egyformák. Német pályán pedig nyilván olyanok a verseny kritériumai, hogy nekik kedvezzenek, így garantált a dobogó mindhárom foka. Ez nem inkorrektség, csupán egy – megmosolyogtatóan – sajátos szemléletmód jele. Egy hortobágyi bográcsos főzőversenyen alighanem a gulyás, a pörkölt és a halászlé lenne a bajnok, a jó öreg angol pudingot meg utolsónak hoznák ki. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy ne lenne finom a puding, vagy hogy mindenki tévúton botorkál, aki nem német autót vesz.

Annál is inkább így van ez, mert akármilyen német autóval teszi le valaki a névjegyét, valamilyen „Herr” lesz belőle. Aki „Mister” akar lenni egy gentlemanautó volánjánál, annak értelemszerűen adódik a Jaguar XJ. Bizonyos exkluzivitásra is szert tesz vele, hiszen nem mindenki tart otthon jaguárt. Vagy éppenséggel Jaguart.