Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Valakinek végre már be kellett hoznia Európába a japánok sarkos Kei-car stílusát. Az viszont több mint meglepő, hogy egy koreai gyártó ismerte fel ezt a piaci rést. A Kia Soult CSIKÓS ZSOLT vezette.

Nem tudom, beugrik-e önöknek Peter Horbury neve. Jó tíz évvel ezelőtt a Volvo dizájnfőnökeként ő alkotta meg azt a vállas karosszériastílust, amelyet a cég autói ma is követnek. Horbury érdekeset mondott a japánokról. Nem értette, hogy miért nem fogynak arrafelé a modernebb, lekerekített fajta Volvók, és miért veszi mindenki az elavult, szögletes 940-es kombit.
Mercedesből elkeltek a kisebb típusok, BMW-ből is. Nem a sznobéria diktálta hát a vásárlók döntését. Horbury beszélt néhány esztétával, és megtalálta a magyarázatot. A japánok tárgyi kultúrája derék- és hegyesszögekkel határolt formákból építkezik – gondoljanak csak a szépen festett lakkdobozokra, a házaikra, a betűikre, a városok elrendezésére. Hiába készítették akkoriban ők a világ legtojásdadabb autóit, a lelkük mélyén ezekhez a sarkokhoz és élekhez vonzódtak.

Nem mellékes az sem, hogy a teret a téglatest használja ki a legjobban, amely praktikumra a Volvo-kombikon kívül a japán kei-dzsidósáknak is szükségük van. A kei-dzsidósa – nemzetközi nevén kei-car – egy japán gépjárműadó-forma, amelybe a 660 köbcentiméternél kisebb motorral szerelt, 3,4 méternél rövidebb kocsik tartoznak. Ilyen méretek mellett pedig csak a meredek falú karosszéria ad használható utasteret. Nem véletlen, hogy komoly rajongói tábor szerveződött a kei-dzsidósák köré. Annyira, hogy a kilencvenes években divatossá váltak a kei-autóknak látszó, de náluk nagyobb hasábkocsik is.

Bár Európa útjain is találkozni néhány, szürkeimportból beszivárgott Nissan Cube-bal, Scion Xb-vel, e szögletes autófajtát Európába nem a japánok kezdték bevezetni, hanem a koreaiak, most, a Kia a Soullal. Formája a Nissan Cube-ét és a Scion Xb-ét követi, könnyen elmenne utóbbi frissítésének is.

Egy Ferrarival nem keltettem volna nagyobb feltűnést az utcán. A Soul (ejtsd: „szól”) kimagaslik, jobban mondva kiszögellik a forgalomból, nem lehet nem észrevenni. Mint valami vontatmányát vesztett csőrös Mack nyerges vontató, egyszerre jópofa, brutális és kedves. A japán stílus szolgai lekoppintása azonban talán még nem lett volna elég a Soul európai elfogadtatásához, ehhez az is kellett, hogy a részletek – a lámpák, a kis állégbeömlők, a kerekek – nagyon is európaiak legyenek. Bár mindannyian, akik teszteltük, tudtuk, hogy műszaki alapjai megegyeznek a Kia Cee’dével, mégis kis híján ölre mentünk a kulcsáért.

Autónak sem rossz. Jól összecsavarozták, nem zörög, van hozzá hét év garancia is. A belső tér rávilágít, mennyire helypazarlók a mai, szappan formájú autók: hosszban, magasságban új dimenziók tárulnak fel a Soul utasainak, csak vállban érezni, hogy az alapterület átlagos. No meg alaphelyzetben a csomagtartó sem valami óriási: 340 literes. Származik más jó is a gáztűzhelyládára tett mikrosütődoboz-formából: nyáron nem forrósodik fel az utastér, kevesebbet megy a légkondicionáló, egyenletesebb a hőeloszlás.
Azonban hátrányai is akadnak e furcsa építésnek – nem véletlen, hogy az autóipar már vagy nyolcvan éve éppen az ellenkező irányba tart. Nagyobb sebességnél alaposan megnő a szélzaj, szárnyaszegetté válik az autó, ilyenkor a fogyasztása sem szerény. A divatosság is kompromisszumokat követel: gyönyörű, 18 hüvelykes kerekein ráz, a futómű sorozatos úthibákon beremeg, igaz, a kemény rugók miatt a Soul legalább kanyarban nem vádolható billegéssel. És a fillérre kiszámolt gyártásba nem fértek bele minőségi burkolati anyagok sem: a beltérben minden kemény, könnyen karcolódik, az átlátszó plexivel fedett váltógomb a tesztelés végére opálossá karistolódott.

Ha túllépünk a fentieken, ügyes jármű. Ülései kényelmesek, a váltója pontos, a kormánya szintúgy, mindez élvezetes vezetést ad ki. Városi, országúti sebességek mellett módjával dinamikus is, bár ehhez ajánlott húzatni a motorját. Remek belőle a kilátás, hangulatos a belső tér kialakítása is. Két, kissé bazári különlegessége is akad: az egyik az első ajtók hangszóróinak piros világítása, amely a zene ütemére pulzál, a másik a belső tükörbe épített tolatókamera-képernyő, amelynél a műszerfalba szerelt, segédvonalakat mutató monitorok jobban működnek.
4,2 millió forint egy 126 lóerős, kivételes helykínálatú, műszakilag feddhetetlen felépítésű kocsiért nem sok, pláne ha szempont az egyediség is. De az olcsó beltéri műanyagok, a közepesnél rosszabb rugózási komfort, pályán megugró fogyasztás negatívum. Ettől még megéri megtanulni együtt élni ezekkel a hibákkal, mert a Soul izgalmas, ügyes autó. De senki ne rendelje a legnagyobb kerekekkel, mert kín lesz minden huppanó és bukkanó.