Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Nem könnyű az autófejlesztők élete. Belepillantani még nehezebb, hiszen szigorúan titkos a munkájuk. Közép-Európából egyedül munkatársunk, KARLOVITZ KRISTÓF kapott lehetőséget, hogy a Lappföldön tanulmányozza az új Opel Astra végső finomhangolását.

Kicsit szokatlan a szituáció. Normál körülmények között úgy irtóznak az autófejlesztők a zsurnalisztától, mint ördög a szenteltvíztől, a fotográfust pedig egyenesen közellenségnek tekintik. Még csak az kéne, hogy ellessenek és nyilvánosságra hozzanak valamit, ami a hivatalos típusbemutatóig hétpecsétes titok!

Most pedig nemcsak hogy itt lehetek, az észak-svédországi Arjeplog közelében, egy befagyott tavon, ahol az ősszel debütáló új Astra utolsó simításait végzik az Opel szakemberei, hanem biztatnak, hogy fényképezzek csak nyugodtan. Aki meg nem csupán sofőröm szerepét vállalja magára, hanem készségesen és nyíltan válaszol minden kérdésemre, az nem más, mint személyesen a cég vezérigazgatója, Hans Demant.

Ő egyébként sem akármilyen szerzet: mérnökember, szeret belefolyni a műszaki dolgokba, és amúgy a legjobb tesztpilóták közé tartozik, lévén meglehetősen eredményes amatőr túrakocsi-versenyző. Hol ő hajt egy parádés kört a kacskaringós jégpályán, hol én, és közben jól kitárgyalunk mindent. Ha létezik mennyei helyzet autós újságírónak, hát ez az!

Persze azért van egy pici korlátozás: megkérnek, hogy az autóról ne meséljek, csak az ő munkájukról, amellyel a sorozatgyártás első pillanatától biztosítani akarják a kifogástalan minőséget, a konstrukció gyermekbetegségektől mentes kiforrottságát. Magáról az Astráról legyen szó majd később, a szeptemberi Frankfurti Szalon után, ahol rivaldafénybe áll a kocsi. Semmi baj, elég érdekességet árultak el sarkkörközeli munkájukról is.

A magas északi fejlesztés egyik legfontosabb része természetesen az autó finomhangolása. Persze fontos a hidegindító-képesség, a fűtés és a páramentesítés ellenőrzése, de elvégeznek nagyon sok olyan vizsgálatot és ellenőrzést is, amelyre nem is gondolna az autó későbbi tulajdonosa. Akkor is elfér-e a hólánc a sárvédőben, ha vastag, jeges hóréteg halmozódott fel? Nem zörögnek, csikorognak a műanyag elemek, ha mínusz negyven fokra száll alá a hőmérő higanyszála? Hogyan dolgozik ilyen hidegben a szervokormány, a sebességváltó és az ablaktörlő? Nem forr-e fel a hűtővíz? Ez utóbbi balga kérdésnek tűnhet, de nem az. Ha huzamosan haladunk az országúton egy másik jármű hófelhőjében, teljesen eltömődhet a hűtő, akár annyira, hogy tönkremegy a motor.

A magas északon dolgozó szakemberek igen nagy terhelést viselnek el. A csapat egy része mindig cserélődik, de vannak, akik ott töltik az egész idényt, a sötét és hideg téli hónapokat, távol a családjuktól és a hazájuktól, sőt a megszokott kedvteléseiktől, szórakozási lehetőségektől is. Arjeplog városa valójában csak egy nagyobb falu: csúcsos tornyú protestáns templom, hangulattalan nagyobb épületek, többnyire barnára festett családi házak, néhány üzlet és benzinkút szétszórt gyűjteménye. Vendéglő főképp a szállodákban akad, ezen kívül nincs hová menni. Vasárnap délelőtt egyszerűen nem látni embert az utcákon. A járműforgalom minimális, fő közlekedési eszköz a motoros szán. Sok ház mellett áll ilyen, bő fél évig ezzel a legkényelmesebb közlekedni. Használják túrázásra is a hatalmas fenyvesekben és befagyott tavakon; több cég kölcsönöz motoros szánt és teljes ruházatot, illetve ad túravezetőt. Aztán lehet még síelni, kutyaszánozni, hótalpas kirándulásra menni – körülbelül ennyi kikapcsolódási lehetőség adódik.

A sok nehézségért kárpótol a táj szépsége. Nincs más, csak fenyves és tó, de a láthatárig nyúló fehér síkok, a lágyan hullámzó zöld dombok, a néhol kiemelkedő komolyabb hegyek komor időjárásban éppoly szépek, mint napsütésben. Néha feltűnik a sarki fény, az aurora borealis, és sokan úgy gondolják, hogy a sors kegyeltje, akinek mindebben része lehet. 1987 januárjában mérték a leghidegebbet, mínusz 51 fokot, de szélben a normálisnak számító negyvenfokos fagy is gyötrő.

A tesztpályát egy befagyott tavon hóekézik ki – a jég másfél méter vastag! Az ott tevékenykedő emberek tehát szó szerint a jég hátán is megélnek, és munkájuk nyomán hozzájuk hasonlóan minden nehézséget elvisel majd a kezük alól kikerülő autó is.