Hetilap kereső

Ocskay Zoltán írása

Hetven éve húzódunk az út jobb oldalára, ha szabályosan akarunk kitérni a szemből érkező elől. A „jobbra tarts, balra előzz” rendszerre váltással az utolsó pillanatig vártunk, szokás szerint a pénzhiány miatt. OCSKAY ZOLTÁN idézi fel a történetet.

Nagy gondosság ajánlatos

„Gyurgyik József gépkocsivezető rákapcsol az elsőre, és az autóbusz lassan megindul – az út jobb oldalán. Premiér menet. Áthúz a kettős hídon, azután nekilendül első vidéki, jobb oldali útjának” – írta 1941. július 8-án a Győri Nemzeti Hírlap a Jobbra hajts! bevezetéséről szóló riportjában. (Egyéb híreik: Kolomea virágesővel fogadta a magyar honvédeket, szovjet bombát találtak a kassai romok alatt, gyorsabb keresztény térfoglalást sürget a Baross Szövetség, húszkilós harcsát fogtak ki a Rábából.)

A jobb oldali közlekedésre való áttérésről olvasva kétségkívül akkora az áthallás, mint egy kempingsátorban, de nemcsak ma, mert az említett győri újságban olvashattak eleink egy lóról, amely nem akart az út jobb oldalán haladni, ezért a hírlapíró azt feltételezte, hogy liberális berkekből vásárolták.

A változtatás már régen érlelődött, hiszen a környező államok sorra-rendre áttértek a jobb oldali közlekedésre. Bonyolította a helyzetet, hogy a bécsi döntéssel visszakapott erdélyi területeken már jobb oldali közlekedés volt érvényben, így ott vissza kellett állni a bal oldalon hajtásra.

A költségeket 10-12 millió pengőre becsülték, főként a budapesti villamos- és buszmegállók átépítése, a villamosváltók áthelyezése és a buszok, villamosok ajtajainak oldalváltása miatt. (Utóbb kiderült, csak a Beszkártnak 14 millió pengőjébe került az átállás.) Ezért is kapott fél év engedményt Budapest, ahol 1941. november 9-én tértek át, addig az autósok-motorosok a fővárost elérve-elhagyva irányváltásra kényszerültek.

A közlekedési szokások eredetét vizsgálva kiderül, hogy a kínaiak már háromezer évvel ezelőtt szabályt hoztak erről, az út jobb oldalát jelölve ki a közlekedők számára. A régi rómaiak a régészek szerint a balra hajtás hívei voltak, viszont VIII. Bonifác pápa 1300-ban a Szent Péter- székesegyházat megközelítő zarándokok számára a jobb oldalon közlekedést írta elő.

A bal oldali közlekedés hátterében számos történész a biztonságérzetre hivatkozik, mondván, a középkorban az úton gyalog vagy lovon haladó soha nem lehetett bizonyos a szemből érkező szándékait illetően, helyesnek látszott tehát balra kitérni, mert szükség esetén így könnyebb volt kardot rántani (egy jobbkezesnek) és védekezni.

Sokan Napóleon balkezességét vélik az egységes átállás indítékának, holott már előtte is általános volt az út jobb oldalára való kitérés Franciaországban (a nemesek gyorsabbak, övék a bal oldal). Viszont kétségkívül Napóleon tette általánossá Európában a rendszert, rákényszerítve a meghódított területekre is. Így eshetett, hogy Tirolban maradt a jobbra hajtás, míg Ausztria többi része csak az Anschluss után tért át. Az Egyesült Államokban a polgárháború után lett általános szabály a jobbra hajtás, s miközben a gyarmatosítók saját rendszerüket átadva az egész világot megosztották ezen a téren, a váltás olykor meglepő következményekkel járt. Kanadában például a vontatásra használt ökrök egész generációja esett áldozatul: mivel nem tudtak átállni az új rendre, le kellett vágni őket, amitől átmenetileg a mélybe zuhant a marhahús ára.

Magyarországon a jobb oldali hajtás bevezetésére elsőként a győri kereskedelmi és iparkamara tett javaslatot 1926-ban, arra hivatkozva, hogy szinte már egész Európa áttért erre a rendszerre, és a késlekedés akadályozza az idegenforgalmat. Ami persze távol volt az igazságtól, mert Ausztriának csak egy részében volt jobbra hajtás, és Csehszlovákia is a német megszállás után tért át.


Az viszont kétségtelen, hogy 1940-re már magányosan álltunk e tekintetben Európa közepén. Nem jelent meg sehol utalás rá, ám nyilvánvaló: a szövetségesi kapcsolatok miatt ugyancsak elkerülhetetlen lehetett az áttérés, a Magyarországon közlekedő német gépkocsik egyre több balesetet okoztak a vezetőik számára szokatlan hajtási mód miatt.

Érdekes részlet, hogy mivel a Magyarországon forgalomban lévő autók jó részében 1941 előtt is bal oldalon volt a kormány, az ilyen autókkal való közlekedés előnyeit szakértők sora taglalta. Szerintük a bal oldalon hajtó, autójában bal oldalon ülő sofőr jól szemmel tudja tartani az út szélét, látja a padkát, könnyebben meg tudja ítélni az ároktól, járdaszéltől való távolságot, mint a jobbkormányos kocsi vezetője.


A vasúti és a vízi közlekedésben évtizedek óta a jobbra kerülés, illetve jobbra tartás volt érvényben, ha nem is mindenhol – közismert kivétel a gödöllői HÉV és a kisföldalatti. Utóbbit 1973-ban igazították az általános szabályhoz, noha túl nagy jelentősége nem volt.

Az 1941. június 6-ai átállást mindenesetre alaposan előkészítették, oktatták az iskolákban, hirdették a lapokban, falragaszokon. Hajnali három órakor lépett életbe a jobbra hajtás, amikor az amúgy is gyér forgalom a nullára csökkent. A változtatást követően az autók hűtőjére „Jobbra hajts!” feliratú táblákat kellett rögzíteni, a forgalmasabb utakon pedig figyelmeztető táblákat is elhelyeztek.

Abban az időben az ország majdnem húszezer gépkocsijának már csak töredékét használhatták, a szélvédőjükre E betűjelet kellett elhelyezni. A benzint, pontosabban a motalkót (benzin és etilalkohol keveréke) jegyre adták, legfeljebb harminc litert havonta. Gumiabroncsot nem lehetett vásárolni, a lámpákra a légi veszély miatt borítást kellett felszerelni (a kerékpárokon is).


Lakott területen 40 km/óra sebességkorlátozás volt érvényben, sőt, az útkereszteződésekben 6 km/órára kellett csökkenteni a tempót – ezalól csak az adott kivételt, ha a rendőr „sürgetőleg erre biztatta” a sofőrt. Emiatt is történhetett, hogy a lapok jobbára kerékpárosokat érintő balesetekről számoltak be a forgalomváltás kapcsán.

Tipikusnak tekinthető a Hajdúföld című debreceni lap tudósítása július 9-én az előző nap reggelén történtekről. „A Műjéggyár teherkocsija éppen a Péterfia utca felől a Csapó utca felé igyekezett. Bába Mihály 22 éves debreceni fiatalember kerékpárján, egyik kezében egy bőr aktatáskát szorongatva az út bal oldalán, az új forgalmi renddel ellentétes irányba kerekezett. Hirtelen szembe találta magát a 40 éves Kun Jenő sofőr által vezetett teherkocsival. Ám Kun Jenő hidegvérről téve tanúbizonyságot a kocsi kormányát elrántotta, és beletaposott a fékbe, mely hatalmas csikorgással jelezte a hirtelen megállást. Az első kerék felkaptatott a gyalogosjárdára is. Bába Mihály, ahogy észbe kapott, leugrott kerékpárjáról, ami meg pontosan nekivágódott a teherkocsi elejének. Az első kerék jól össze is tört. Bába ijedtében elejtette a kezében lévő táskát, és benne egy üveg tej összetört. Később kiderült, hogy Bába Mihály a gazdájának vitte a forralt tejet, ezért volt sürgős dolga.”

Ilyen esetekre hivatkozva figyelmeztettek a hivatalosságok, hogy még nem vagyunk túl a nehezén, további nagy gondosság ajánlatos.