Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Annak idején autósok százezrei fizettek volna boldogan tetemes felárat, hogy a kis Fiat motorja kettő helyett négyhengeres legyen. Mekkorát változott a világ – CSIKÓS ZSOLT kizárólag az új kéthengeressel választaná az új 500-ast.

Generációk nőttek fel rajta, használták oktatóautónak, interkontinentális túrakocsinak, piacozós teherautónak, egy időben még sikkes, sőt drága is volt, aztán a leglenézettebb szerencsétlen lett, olyasfajta jármű, amelybe még a Zaporozsec is beletörli a lábát – bocsánat, kerekét. A Polski Fiat 126p-ről, ismertebb nevén a Kispolszkiról van szó, amely lehetetlenül kis méretei mellett a motorja miatt is gúnyolódások célpontjává vált. Ez a kis gép úgy szólt a parányi autó hátuljában, mint valami ipari porszívóba oltott légkompresszor. Ez nem is volt meglepő, tekintve, hogy léghűtéséről óriási turbina gondoskodott (innen a porszívóhang), a motor pedig kísértetiesen hasonlított egy – khm – ipari kompresszorhoz.

Lehetne írni még arról, hogy a Kispolszki eredetije egy olasz kiskocsi volt, a torinói Fiat 126, amely alig pár alkatrészében tért el az olasz autógyártás ikonjától, az eredeti Fiat 500-tól. Nálunk a berregő kéthengeres bő húsz évig játszott meghatározó szerepet az utca zajaiban, az olaszoknál több mint ötven éven keresztül tette ezt. Nem csoda, ha ők is, mi is erősödő nosztalgiával emlékezünk vissza a fújtatva dörömbölő kéthengeresekre.

De ami rossz volt, az rossz volt. Mert – ismerjük el – a Kispolák/Fiat 500-féle kéthengeres soha nem volt erős, finom járású, tartós és megbízható működésű. Olcsó szükségmotornak tervezték az ötvenes évek derekán, egyéb szempontok nem is igen játszottak szerepet létrejötténél. Csak nosztalgiából kár lett volna elővenni egy ilyen pocsék konstrukciót. Furcsa ezt leírni, de mostanra a színtiszta logika, a technikai fejlődés lézerpontosan kijelölt iránya azt mutatja, hogy a kéthengeres motornak vissza kell térnie az autókba.

Az egyre szigorúbb kipufogógáz-kibocsátási követelmények megkötik a motortervezők kezét. Rövidesen megszületik majd az új S osztály egyik legfontosabb változata, a négyhengeres, alig kétezer köbcentis luxus-Mercedes. A Volvo már most kínál 1,6-os dízellel szerelt nagykocsit, az S80-ast. Nagy test, kicsi motor, meglepően kevés henger, de ott a komoly turbófeltöltés, hogy a fürgeség, kontinensátszelő képesség megmaradjon.

Ha a nagyokban a méretes szívómotorokat leváltják a kisebb, szofisztikáltabb turbósok (ami lényegében a szívómotor ellentéte), merre mozdulnak majd a kiskocsik? Megsúgom: tovább, lefelé. Emissziós okokra vezethető vissza, hogy az elmúlt tíz év során az Opel Corsában, a VW Polóban, a Škoda Fabiában, majd a Toyota Yarisban is megjelent a háromhengeres motor. De a Fiat 500 még ezeknél a kocsiknál is kisebb. Hát így jutottunk el a viszonylag nagy turbóval erősített, a benzinmotor-technológia minden ismert vívmányát felvonultató, valószerűtlenül erős, kéthengeres benzinesig.

A Fiat 500 Twin Air alig 900 köbcentiméterese 85 lóerős, és nyomatéknak sincs híján – tudják, ez az, ami miatt nem kell húzatni gyorsításkor, s hamarabb feljebb lehet kapcsolni. Erre szokás azt mondani, hogy „erőből autózom”, holott éppen hogy nem erőből, hanem nyomatékból vezet az illető.

Az evolúció tehát megint kitermelte nekünk a kéthengeres, apró motort, még ha az ezernyi műszaki trükk miatt alig lehet is ráismerni.

A műszaki adattábla csodákat ígér: 173 km/órás végsebesség, 11 másodperc alatti gyorsulás százra, 3,7 és 4,9 liter közötti fogyasztás. Mindez négymillió forintért, ami a Fiat 500 divatossága ismeretében szinte ajándék. Itt akkor valami gonosz trükk lesz...

De nincs. Aki egyszer beül ebbe a kéthengeres 500-as verzióba, nem is érti, minek van a többi. Hisz nincs rájuk szükség, nem mennek jobban, viszont unalmasak. Ez a kis kéthengeres morog, dübörög a kocsi elejében, de ne értsék félre, a hang sosem zavaró, nem fárasztó, viszont roppant szórakoztató. A többieknek egyelőre nincs ilyen, ezért különleges élmény, semmilyen más kocsihoz nem hasonlítható. És az a 85 lóerő tényleg ott van. Több emberrel is beszéltem, aki ült már ilyen 500-asban, és egyik sem bírt magával, hirtelen lassúnak tűnt nekik a forgalom. A Twin Air Fityó repeszteni akar, szökellni, nyomulni, kinek hogy tetszik. Egy rettenetesen lelkes és abszolút értékben sem lassú járművet képzeljenek el, olyat, mint egy kölyökkutya.

A motor izgalmas karaktere az egész autót átformálja. Műanyag, múltidéző valamiből hiteles, stílusos, egyedi jármű lesz. Olyan autó, amelyből nem tudunk kiszállni esténként, inkább még egy húsz kilométeres kört teszünk vele a városban, mert jobb, mint a Dr. House.

A könnyebb motor miatt a Twin Air 500-as valahogy nem is bukdácsol annyira, mint a többi, a kormánya is élettelibb, az egész autó jobb. Csak arra ne készüljenek, hogy keveset fogyaszt majd. Persze, simogatós stílusban rettentő kevés benzinnel is beéri. De senki nem tudja majd simogatós stílusban használni. Olyat az unalmas négyhengeresekkel, főleg a dízelekkel lehet. Ez viszont – színtiszta élvezet. Pont arról szól, amiről egy stílusos retroautónak szólnia kell.