Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Vasárnap befejeződött a svédországi férfi kézilabda világbajnokság. Bár válogatottunk nem szólhatott bele az érmek elosztásába, mégis kifejezetten elégedettek lehetünk a nemzeti csapat szereplésével. Lengyelország legyőzésével, és a hetedik hely megszerzésével nem csak az lett biztos, hogy részt vehetünk az olimpiai selejtezőtornán, hanem ezen felül Mocsai Lajos együttese jelezte világnak: a magyar férfi kézilabda még mindig világszínvonalú. Az olimpián kis szerencsével még éremért is harcolhat.

Ez nem túlzás! A franciák nagyon megvertek minket, és a spanyolok is kétségtelenül jobbak, rajtuk kívül talán csak a dánok ellen nem látnék esélyt a győzelemre – mármint a jelenlegi, igen foghíjas kerettel. Miért vagyok ennyire derűlátó?

Azért, mert háromszor is úgy nyertünk meccset, hogy nem mi voltunk az esélyesek. Az önmagukhoz képest gyenge teljesítményt nyújtó lengyelek és a norvégok legyőzése is 3.5-szörös pénzt ért online fogadóirodáknál, de a németek elleni magyar diadal akár meg is hatszorozhatta a tétet. Három bravúr önmagáért beszél. Egyszer bárkinek kijöhet a lépés, de háromszor már nem, ehhez már sokkal több kell, mint a szerencse – ráadásul háromszor a kötelező meccseket is be kellett húzni.


Mocsai Lajos egy tökéletes „célkézilabdát” játszatott csapatával. A hetedik helyért jött, ennek megfelelően állította össze minden mérkőzésre a kezdőcsapatot, ennek megfelelően adott fel meccseket – igaz, a meccs közben, az eredmény alakulásától függően –- és pihentetett játékosokat. Nem hiába mondta, hogy remek közösséggé kovácsolódott csapata, a döntő pillanatban önmagukért és a csapatért is tudtak harcolni játékosai. Talán csak a sérüléssel hazatérő Gál Gyula lehet szomorú.
Szélsőségek

A mesteredző ráadásul abban a speciális helyzetben volt, hogy több szélsővel rendelkezett (Iváncsik Gergő, Iváncsik Tamás, Gulyás, Harsányi, Törő), mint hármas védővel (Ilyés, Schuch) és klasszikus átlövővel (Mocsai Tamás, Ilyés) összesen –sőt utóbbi két esetben Ilyés Ferenc mindkét kategóriába besorolható…Perez Carlos, Katzirz Dávid és Nagy Kornél ugyan be-be segített védekezésben, de a játékidőből egyértelműen kiderül, hogy Ilyés és Mocsai voltak a csapat leginkább nélkülözhetetlen „kellékei”. Schuch Timuzsinról ez csak azért nem mondható el, mert őt támadásban Zubai váltotta beállós poszton.

(A táblázat nem tartalmazza a Lengyelország elleni mérkőzés adatait, mert az egyiptomi zavargások miatt nem elérhető az egyébként egyiptomi szerver, ahol a VB hivatalos statisztikái is megtalálhatóak.)

	Össz játékidő (ó:p:mp)	Lövés	Gól	Statisztika
Mocsai T.	5:11:22	66	31	47%
Iváncsik G	4:50:23	33	22	67%
Ilyés F.	4:45:37	55	24	44%
Zubai Sz.	4:03:21	26	16	62%
Iváncsik T	4:02:21	22	18	82%
Schuch T.	3:47:04	3	2	67%
Császár G.	3:07:28	49	28	57%
Törő Sz.	3:06:49	13	11	85%
Katzirz D.	2:37:37	21	8	38%
Harsányi G.	2:01:35	25	17	68%
Gulyás P.	2:01:20	19	7	37%
Lékai M.	1:52:10	33	18	55%
Nagy K.	1:35:28	16	8	50%
Perez C	1:04:06	17	6	35%

Akik bekerültek a legjobb hét közé

Nézzük azt a kezdőcsapatot, amely a világbajnokság alapján Mocsai Lajos maximális bizalmát élvezi:

Fazekas Nándor (kapus) – Mocsai Lajos egyértelműen őt nevezte meg első számú kapusaként. Bár Mikler Roland összességében jobban védett nála (39% a 36-al szemben), a németek és a lengyelek elleni diadal minden bizonnyal nem sikerült volna a háromszoros apuka 50% körüli védési mutatója nélkül.

Iváncsik Gergő (balszélső) –Többször is kiemelkedő formában játszott, a lengyeleknek dobott 11 gólja világklasszis teljesítmény. Voltak hullámvölgyei, főleg a spanyolok és Izland ellen. Ha Törő Szabolcs lehetőséget kapott a posztján, rendszerint élt is vele, de Iváncsik helye megkérdőjelezhetetlen a kezdőcsapatban.

Ilyés Ferenc (3-as védő/balátlövő) – Mint a statisztika is mutatja, „Fecó” gyakran tüzel, és nem mindig tölt. Rengeteg kiállítást szenvedett el, pedig nem durva játékos. Egyszerűen ő mindig pályán van, ha védekezni kell. A számtalan rossz lövési kísérlet is annak az eredménye, hogy rajta és Mocsain kívül senki sem lőtt kilenc méteren túlról. Nagy szerencse éppen ezért, hogy két kulcsfontosságú meccsen tudott pihenni pár percet, amíg Perez Carlos váltotta.

Schuch Timuzsin (3-as védő)/Zubai Szabolcs (beállós) – Mint Stan és Pan, elválaszthatatlanok egymástól, és a hatos vonalától. Sajnos egy időben soha nem lehetnek pályán, mert Timuzsin a Constantában is csak védekezik, azt viszont jól csinálja. Mivel sem Laluska, sem Eklemovics, sem Nagy Laci nem jött a világbajnokságra, Katzirz pedig időközben sérült meg, egyedül kellett helyt állnia az ellenfél beállósaival szemben. Zubai pedig a testsúlykilogramm-deficitet (by Mocsai Lajos) tudta pótolni mozgással és technikával támadásban. Vele kapcsolatban alaptalanok voltak előzetes félelmeim, mert a Szeged játékosa remekül helyt állt az egész világbajnokságon. 16 gólja mellett számtalan hétméterest harcolt ki.

Császár Gábor (irányító) – „Csaszi” lábmunkája helyenként Michael Flatley-t idézi, elhajlásos, talpról eleresztett lövései pedig rendre utat találtak a kapuba. Bár rá is igaz az, mint Ilyésre, miszerint néha olyankor is próbálkozik, amikor nem kéne. Az érem másik oldala az, hogy olyankor is próbálkozik, amikor mindenki tanácstalan. Irányítóként 31 gólt szerezni kimondottan jó teljesítmény. Posztján a VB egyik nagy felfedezettje Lékai Máté, aki például 11 perc alatt ötször talált be a spanyoloknak. Itt a nagy hiányzó Eklemovics Nikola. Ha egészséges, akkor igen izmos irányító sorunk lehet a selejtezőkre.

Mocsai Tamás (jobbátlövő) –Az egyetlen jobbátlövőnk. A fiatal Ancsint egyetlen mérkőzésre sem nevezte a szövetségi kapitány, Nagy László más programot talált a VB idejére, Laluska is sérült…akkor sem lehetett lehozni, ha nem ment neki. De a húzóemberekhez hasonlóan ő is akkor pörgött 110%-on, amikor a leginkább kellett. Az utolsó mérkőzés előtt 47%-os volt a lövési mutatója, a zárómeccsen lőtt hat góljával mégis ő lett a csapat gólkirálya 37 találattal. Védekezésben is sok időt töltött el a pályán, ha kellett, akkor irányított, betörésekből hétmétereseket harcolt ki.

Iváncsik Tamás (balszélső) – A Veszprémben nem merném kijelenteni, hogy ő az első számú balszélső, mivel Gulyás Péterrel nagyjából ugyanannyi játékidőt kapnak. A világbajnokság második felére lett egyértelmű, hogy a sajátos frizurájú, végtelenül szimpatikus Iváncsik-testvér van jobb formában kettejük közül. Ő 22 gólt lőtt, míg Gulyás csak hetet. Az utolsó három mérkőzésen még hullámvölgyei sem nagyon voltak, gyorsasága nemzetközi szinten is figyelemreméltó. Érdekesség, hogy a harmadik balszélsőnk, Harsányi Gergely is lőtt 17 gólt –ennek egy részét hétméteresből- így nyugodt szívvel becserélhető Iváncsik helyére szükség esetén. Sőt, ő tud kettes poszton is támadni és védekezni, nem csak szélsőként.

Ha ez a csapat kiegészül Eklemoviccsal, Nagy Lászlóval és Laluskával – talán még Ancsinnal – akkor merészebb terveket is szövögethet. Az olimpiai kvalifikáció csoportbeosztása még függ a 2012-es Európa-bajnokság végeredményétől, így felesleges előre tervezgetni – valószínűleg Spanyolországban rendezik meg a magyar csapat mérkőzéseit, ahol természetesen a házigazdák lesznek legerősebb ellenfeleink. Nehéz ellenfelek várnak ránk, de mi képesek vagyunk győzni erős csapatok ellen.

Érdemes lesz nézni a szerbiai kontinensviadalt no meg remélhetőleg az ötkarikás játékokat is. Akkor már nem a selejtező lesz a cél, Mocsai Lajos más terveket is kifőzhet boszorkánykonyhájában, mint a hetedik hely megszerzését. Ha valaki, akkor ő tud ólmot arannyá változtatni.

A Világbajnokság végeredménye: 1. Franciaország, 2. Dánia, 3. Spanyolország, 4. Svédország, 5. Horvátország, 6. Izland, 7. Magyarország, 8. Lengyelország, 9. Norvégia, 10. Szerbia, 11. Németország, 12. Argentína, 13. Koreai Köztársaság, 14. Egyiptom, 15. Algéria, 16. Japán, 17. Szlovákia, 18. Ausztria, 19. Románia, 20. Tunézia, 21. Brazília, 22. Chile, 23. Bahrein, 24. Ausztrália