Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

A legutóbbi Astra megjelenése óta csak nagy, erős motorokkal szerelt, drága kiviteleket kaptunk tesztelésre az Opeltől ebből a modellből, holott egy ilyen típusból a skála alsó része az igazán érdekes. CSIKÓS ZSOLT most végre hozzájutott egy szerényebb teljesítményű, viszonylag olcsó változathoz.

A nemzetközi bemutatón turbódízelek voltak. Meg turbós benzinesek, amelyek még erősebbek, még drágábbak. Egy Porsche Cayenne vagy Volvo S80 premierjén ez rendben is lenne, de a szóban forgó autó – az Opel Astra – népmodell, legalábbis én még így hiszem. Tizenöt évvel ezelőtt Magyarországon afféle receptautó volt, akárcsak a Swift. Akkoriban a Suzuki lépett a Škoda és az 1200-as Zsiguli örökébe, az Opel pedig a Lada 1500 és 1600 tulajdonosait vette át. Tizenöt év nagy idő, azóta sokat változott a világ. Ma már bubit, dámát, királyt terít elsőre az Opel, a kisebb kártyák csak később jönnek. Megengedheti magának? Úgy tűnik, igen.

Bár az anyakonszern, a General Motors komoly bajban volt tavaly, és idén sem javasolnám, hogy valaki dossziészámra vegyen GM-részvényeket, az Opel azért jó évet tud maga mögött. Ez a Vectrát leváltó Insignia sikerének köszönhető, amelyet annyira felkaptak a vásárlók, hogy a gazdasági válság közepén két műszakról háromra kellett átállni az Insigniát készítő üzemben.



Az Astra pedig még az Insigniánál is vonzóbb, ígéretesebb autó. Beérett. Ma már nem széles néprétegek elfogadható árú, elfogadható minőségű, elfogadható kinézetű és elfogadható tudású járműve, hanem az alsó középkategória ünnepelt sztárja. Szép, jól felszerelt, igényesen kidolgozott, műszaki vonalon is elismert szereplője szegmensének. Régen az emberek ésszel vettek Astrát, ma a szívükkel választják. Nehéz szavakkal leírni, mennyire fontos ez az Opel számára.

De azért nekem gyanús, amikor sokáig nem férek hozzá az alapmodellhez. Az Opelnél maradva: tisztán emlékszem, micsoda különbség volt tizenöt éve egy alapfelszereltségű Astra és egy másfélszeres árú, úri kivitel között. Hogy a sportüléses, tizenhat szelepes, klímás Corsa mennyivel jobb autó volt a tömegek által vásárolt, hátgyilkos ülésű, lomha, zajos, rossz szellőzésű 1,2-esnél. Talán nem kellene emlékeznem, úgy könnyebb lenne.

Az új Astránál közel sincs ekkora szakadék a szuperkivitelek és a most végre tesztelésre kapott 1,6-os, szívó benzines, viszonylag olcsó változat között. Viszonylag olcsó? Ez az 1.6 ECOTEC-kivitel ötmillió forintnál indul (van még olcsóbb, 1,4-es szívó benzines is), de mire a tesztelt, dupla klímás, parkolóradaros, fedélzeti számítógépes, bluetooth-telefonösszeköttetéses, automatikusan bekapcsolódó lámpás és ablaktörlős, a belső tükrét önműködően sötétítő verzióhoz jutunk, már bőven hatmillió forint fölött szárnyalunk. Sugárhajtásos repülőgépnek kényelmes magasság, Opel Astra-árnak kissé húzós.

De így szinte mindent megkapunk, amihez a fél-egymillió forinttal drágább turbódízeleknél, turbós benzineseknél jutnánk. Élvezetes, ugyanakkor komfortos rugózású futóművet. Precíz, életteli kormányzást, kellemes váltót, erős fékeket. Hatékony zajcsillapítást. Remek klímaberendezést. Elöl és hátul egyaránt tágas utasteret. 370 literes csomagtartót, ami az ötajtós kompaktok között jó átlagnak számít, bár abszolút értékben szűk.



Sajnos azon az egy ponton, ami az Astra árát a nép közelében tartja – a szívó benzinmotorra gondolok –, elvérzik ez az autó. Hiába van benne trükk – tizenhat szelep, változó vezérlés, emiatt az 1,6 liter 115 lóerőre elegendő –, az 1,6-ost sokszor kelletlennek érezzük. Ha kis fordulatról gyorsítunk vele, azt nem akarja, ha megtapossuk a gázt, fullad. Közepes fordulaton élénkebb, egészen használható, de jaj annak, aki kihúzatja, mert erős vágta helyett csak erős nyerítés lesz a válasz. Ez a motor a fenti régiókban zajt termel, nem lóerőket. Bármilyen jó is az új Astra szigetelése, a motor reszelős orgánuma átüt a párnázáson, s ez autópályán zavaró.

Tudom, ez a kelletlenség azért van, mert így tudja teljesíteni az Euro 5-ös emisszós szabályokat, meg így lehet tartós. Ettől engem még zavar, hogy egy 115 lóerős motor csak tessék-lássék mozgat egy kisméretű családi autót. Még jobban zavar, hogy a megszerzéséhez fel kell áldozni körülbelül húsz négyzetméternyi budapesti ingatlan árát. Valahogy éppen az Astra 1,6 ECOTEC az a modell, amelyik nem találja a helyét. Népautónak túl szép, túl igényes, túl komfortos – és túl drága. Viszont ez az élénkség kevés a tehetősebb ügyfeleknek.

Átnéztem az árlistát: egy turbós 1,4-es alig négyszázezer forinttal drágább a tesztelt, szívó 1,6-osnál. És az a turbós 1,4-es sokkal csendesebb, erősebb, élettelibb jármű ennél a tesztkocsinál. Aki tehát harmonikus, ügyes Opel Astrát szeretne, mondjon le néhány extráról, és vegyen 1.4 Turbót. Vagy tegyen hozzá pár százezret a jól felszerelt 1,6-os árához. Mert valahol az 1,4-es turbóváltozattól kezdve talál magára az Astra, attól felfelé kivételesen kellemes jármű. Az, aminek hirdetik.