Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Milyen autóra vágyik ön? Tágasra? Kipipálva. Kényelmesre? Újabb pipa. Gyorsra? Megvan. Jó minőségűre? Ez olyan. Takarékosra? Még egy pipa. Elegánsra? Ha nem nézzük az emblémát, stimmel. CSIKÓS ZSOLT szerint a Škoda Superb Combi egyik verziója a fenti elvárásoknak mind megfelel, és még az ára sem mellbevágó. Persze minden relatív.

A Superb rámutat egy érdekes kelet-európai sikerre. A rendszerváltás előtt milyen szoci márkákat ismertünk? A Ladát (ma is egy gyanús minőségű autókat lassan fejlesztgető, alig-alig exportképes márka), a Wartburgot és a Trabantot (az eisenachi Wartburg-gyár az Opelé, a zwickaui Trabant-üzem a Volkswagené). A nevek eltűntek. A Daciát a Renault vette meg, és – noha az ilyen emblémával készülő autók Renault-technikájúak és megbízhatóak – az anyacég küszködik a márka elfogadtatásával. A Polski Fiat üzemei a Daewoohoz és a Fiathoz kerültek. Egyetlen márka vált elismertté: a cseh Škoda.

Nem vitás, jót tett a cégnek, hogy a Volkswagen vásárolta meg, és meghagyta a márkanevet. Menet közben történt azért egy furcsaság a Škodával, legalábbis ez szűrhető le kívülről. Először elismertségben megelőzte a már régi VW-almárkának számító Seatot, majd egyes nyugat-európai piacokon titkos tippé lett.

Tudják, a Škoda volt éveken át a Volkswagen egyetlen márkája, amelynek autói kizárólag otthon készültek, Mladá Boleslavban. Ez látszott a megbízhatósági statisztikákban is. Éveken át velük volt a legkevesebb garanciális probléma a VW termékei közül, holott ezek az autók is VW-építőelemekből készültek. Úgy látszik, „a gazda szeme hizlalja a jószágot” az autóiparban is működik.



A másik: Európában, autós vonalon talán a legfontosabb véleményformáló erő a J. D. Power nevű vásárlóelégedettségi statisztika. A tulajdonosok kérdőíveken nyilatkoznak autójukról, mennyire elégedettek a megbízhatósággal, a szervizháttérrel, a használhatósággal. Egy Škoda óhatatlanul jobban szerepel egy ilyen pollon, mint a Volkswagen, hiszen utóbbi drága, régről ismert, minőségi német termék, ha bármilyen kifogás merül fel vele kapcsolatban, a vásárló bosszút áll. A Škoda meg a nyugat-európainak egy feltörekvő, olcsó, kissé kétes márka. Ha jól működik, teszi a dolgát, a tulajdonos hálás, és értékeli.

Akad egy harmadik ok is: a krómozott maszkkal, a masszív építéssel sikerült egy olyan dizájnvonalat kifundálni, amely telibe találta az európai vásárlókat. Gondoljanak csak bele, hogy az előző Superb – a kilencvenes évek közepi Passat Kínában gyártott, hosszú tengelytávú változata – mennyivel hatásosabb a vele egyívású európai Passatnál.

Sikerült elérni, hogy egy mai Fabia, Octavia, Superb megítélésben a túlsó felén helyezkedjen el annak a skálának, amelynek az S105/120 széria a legalsó végén állt a nyolcvanas évek végén. Persze a hivatalos marketing szerint egy azonos méretű Škoda lejjebb helyezkedik el a ranglétrán, mint a hasonló Volkswagen, és a tervezők ügyelnek arra, hogy a zajmérési, a rugózást vizsgáló adatok, a felszereltség, a hifiberendezés minősége tényleg alatta maradjon a VW-énak. De a statisztikákból, a műszaki adatokból látni, hogy ezek az autók nagyjából egyenértékűek, és a cseh verzió sokszor megbízhatóbb, karakteresebb, olcsóbb is. A Škoda észrevétlenül a hozzáértő, nehezen bepalizható ember Volkswagenjévé vált.

Itt ez a Škoda Superb Combi 1.8 TSI DSG. Tízmillió forint az ára, a hasonló Passat kétmillióval többe kerül, rövidebb, kevesebb csomag fér el benne. A közvetlen benzinbefecskendezéses, benzines turbómotor mindkettőben hangtalan és irgalmatlanul erős, a fogyasztás könnyen tartható a 9 l/100 km szinten. Kidolgozása mintaszerű, a beltérben ott van króm, ahol kell, az álfabetét hiteles és szép, kellően matt felületűek a műanyagok, a kormány és a váltókar finom bőrrel vont. És a Superb is megkapta a világ legjobb váltójának mondható DSG-t. Elég, ha annyit tudnak erről a félmillió forintot kóstáló extráról, hogy egy forradalmi megoldású kézi váltót ágyaztak automata köntösbe. Kuplung nincs, váltani nem kell (de lehet), viszont elmarad a hagyományos automaták rántása kapcsoláskor, a fogyasztást rontó működés.

És a Superb rugózik is. Még Budapest is elviselhető benne, ráadásul akkora belül a hely, hogy egyszerűen felesleges. Kapunk első-hátsó parkolássegítő rendszert, motoros csomagtérajtót, állítgatható raktérelválasztó rendszert (zseniális extra, ne hagyják ki), navigációt, fűthető első és hátsó üléseket meg egy rakás fontos egyéb extrát.

Ezek után kevésbé számít, hogy a futómű kicsit billeg, a jobb térdet nyomja a középkonzol, a csomagtér átalakítása kőkorszaki módon (de korrektül) oldható meg, az ajtókárpitok szövetes része a Fékon legrosszabb korszakát idézi. Hiszen a Superb nemcsak a Passatnál, de minden más riválisánál minimum kétmillió forinttal kevesebbe kerül, tágasabb, elegánsabb is, a kidolgozását csak a legpiszkálódósabbak kifogásolhatják. Ennél többre nem lehet szükség.