Hetilap kereső

Karakas Norbert írása

Az ember fia sokszor arra vágyik, hogy bárcsak neves családból származna, lenne az édesapja nagy ember és csendesen elüldögélne az árnyékában. Érdekes módon a borászoknál ez pont fordítva van, hiszen nemcsak a most nyilatkozó Kamocsay Ákos, hanem más fiatal borászok is úgy gondolták nem édesapjuk és családjuk árnyékából szeretnének érvényesülni, hanem saját erőből megmutatni milyen is egy fiatal magyar borász.

– Hogyan indult a pályafutásod?

– Móri születésű vagyok, édesapám az Állami Gazdaság vezetője volt huszonöt évig. Talán pont emiatt, hogy én ebben a környezetben nőttem fel nem is volt kérdés, hogy mihez kezdjek az életemmel. Nagyon megtetszett az a munka, amit édesapámtól láttam. Együtt dolgoztunk a családi szőlőben, eljártam vele a munkahelyére…imádtam a szüret hangulatát, a pince illatát, a szőlőfeldolgozást, a mustot, és persze a megkóstolt borok ízét is. Az iskola elvégzése után édesapám mellé kerültem a Hilltop Neszmély borászatba. Itt végigjártam a szamárlétrát a pincemunkástól az üzemvezetőig, szőlőtől a laboron át a palackozóig, raktártól a borszaküzletig. Dolgoztam minden munkafázisban. Mielőtt megkérdezed voltak viták nem egyszer, hiszen maximalista volt, nem tűrte a lazaságot. Én meg néha nehezen tűrtem a nagy szigort, de lassan összecsiszolódtunk, én megkomolyodtam, és a Hilltopnál töltött utolsó két évemben már egyenrangú partnerként dolgoztunk együtt. Közben külföldön is töltöttem egy-egy szüreti időszakot, az elsőt 1999-ben Dél-Afrikában, Wellingtonban a Linton Park borászatnál, a másodikat 2004-ben Kaliforniában, Napa Völgyében a Cuvaison borásztatnál.

– Nyolc év után úgy döntöttél, hogy saját lábra állsz. Hogy találtál rá a pincére?

– 2005-ben Miklós Csabi beszélt rá, hogy vágjak bele, a pincéjét is megosztotta velem, így még nem a sajátomban készültek a borok. Egész kis mennyiségekkel indultam. Fajtánként 800 – 1200 palackokkal, amolyan piac-bekóstoló tételekkel. Elkészültek a címkék, megjelentek az első borok és a piac meglepően jól fogadta őket. Úgy érzem évről évre egyre szebb, egyre jobb borok kerülnek ki a pincéből, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Sikerült a nulláról elindítani, kialakítani valamit, ami persze majd hosszú évek múlva fog kiteljesedni. Rengeteg a feladat, nagyon sok terv van a fejemben, de hatalmas a lelkesedés. Aztán rátaláltam a Lamberg pincére, mely talán a leghíresebb, egyik legrégebbi pince a móri borvidéken. Az 1700-as évek végén készült el nagyjából egyidőben a Lamberg kastéllyal. A háború után az állami gazdaság gondozásába került, a pincét bortárolásra használták, majd hosszú évekig üresen állt. Az épület most az eredeti funkciójának megfelelően újra borral van tele, saját borral. Miután megvettem megkezdődött a renoválás, a pincét felújítottuk, a 2006-os évjárat borai már itt készültek. Az épület számomra méltóságot és magasztos hangulatot jelent és szeretném ha ezt minél többen átélhetnék. Megláttam és beleszerettem.

– Mit kell tudni az itteni szőlőről?

– Az Ezerjó Hazájaként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Területe két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik meg a festői szépségű Móri árokban. Bizonyított tény, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek, itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. Az első komolyabb fellendülését, az 1690-es években rendházat alapító Kapucinus barátok megjelenése hozta. Egyesek szerint ők honosították meg a borvidéken az Ezerjó fajtát, melynek története azóta összeforrt Mór, és környéke történelmével. Az évszázadok során, a Móri borvidéken termett szőlőből készült borok jelentősége megnőtt. Ismert olyan időszak, mikor a megnövekedett külföldi kereslet hatására, a móri borok kiemelkedő exporttermékei voltak Magyarországnak. A Móri borvidéken termesztett borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár a borok erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt.

– Milyen borokat kínálsz te a Maurus pincéből?

– Először is egy Ezerjót, ami neutrális illat, erős savasságát kompenzáló nagy test jellemzi, férfias,kemény, elegáns, jó évjáratban ki nem erjedt cukrot is tartalmazó, de száraz jellegű bor. Van traminink, amely intenzív illatú és ízű, esetenként lágy bor. A királyleányka illatos, könnyed, a manapság legdivatosabb chardonnay pedig finom illatú, tüzes, nagy testű.

Az interjú folytatását ide kattintva olvashatja.