Máté Ferenc író és szerencsés ember. Toszkánába költözött, szőlőt vett és mára olyan borokat készít melyre a nemzetközi szakmai tekintélyek is felfigyeltek. Ferenc évtizedekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot így a magyartudása is némileg megkopott. Ennek ellenére a beszélgetésünk magyarul zajlott és talán ez adta meg azt a kissé betyáros plusz töltetet amitől olyan igazi Máté Ferences.
– Az életútjáról annyit tudok, amit egy-két angol nyelvű interjúban sikerült elolvasni. Mikor hagyta el Magyarországot? Mi volt az oka a távozásnak?
– 1956-ban menekültem anyámmal és a barátjával. Mindketten részt vettek a forradalomban ezért kellett menekülniük. Én akkor 11 éves voltam. Anyám barátja megígérte, hogy ha menekülök velük kapok ajándékot. Már akkor is érdekek mentén mozogtam így hát menekültünk (nevet)
A bor szeretetét nagyapámtól örököltem. Ő nagy borozó volt és vele együtt én is kóstolgattam. De az igazi passzió Párizsba született. Egy évig ott laktunk feleségemmel és minden vasárnap mentünk Burgundyba valami kiváló kis restaurantba ahol mindig megkertük a tulajt hogy adjon valami igazan érdekeset valamelyik nem túl drága borából.
A bor tanulás csak később jött Toszkánában. Az igazi leckét az élet adta számomra. Candace – a felesége – viszont sommelier szakot végzett Rómában. A pince az ő birtoka. Én a szőlőt termesztem, a bor a pince ajtajától az ő érdeme. Az én szerepem csak akkor következik újból amikor az asztalon látod az üveget: ebédkor és vacsoraidőben.
– Röviden elmondaná hogyan jutott el Toszkánáig? Tudom, hogy nagyon kalandos de bizonyára kiemelhető néhány fontosabb momentum...
– Elöször Californiában laktunk Laguna Beacen ahol egy 11 méteres vitorláshajót építettünk együtt. Azután 3 evig azon laktunk a Csendes Óceánon bolyongva. Mikor meguntuk, Whistlerbe költöztünk. Akkor még nem olyan volt, mint most a Téli Olimpiát követően. 1975-öt írtunk ekkora. Az egész város új volt. Mondhatni: kiváló sielés emberek nélkül. Egy bolt volt akkor, két hotel, két bar, és talán száz ház. Egy pár év után Párizsba költöztünk, utána New Yorkba ahol Candace festet én pedig írtam. 1987-ben költöztünk Toszkánába. Három hét alatt vettünk egy házat. Azután öt évig New York és Toszkána között ingáztunk. '92-ben költöztünk oda végleg.
– A könyvét olvasva sokszor azt tapasztaltam, hogy amikor már nagyon elege volt mindig jött egy szerencsemorzsa és továbblendítette a siker felé...ez valóban így volt? Gondolok itt arra, hogy nem akármilyen borászati szakember a szomszédja...de sorolhatnám még napestig, hiszen hihetetlen küzdelmet folytatott az első szüretig...és gondolom azóta sem változott ez...
– Nem mert arrogáns magyar vagyok és emellett Erdélyben születtem és Pesten nőttem fol. Miutan megvertük az angolokat 6-3ra és miután az egész orosz hadsereget elvertünk borosüvegekkel és zokni darabokkal, azután a világon minden lehetséges lett nekem. A himnuszom az hogy "Ha nem en, akkor ki?"
– Hogyan épül fel jelenleg a birtokuk? Mennyi szerepet szánnak a gasztronómiának?
– Három év alatt ültettük a hét hektárt. Számunkra a gasztronómia maga az életmód. Minden nap Candace két óriási toszkánai evészetet készít, természetesen borral .Amellett sokat utazunk - még mindig New Yorkba lakunk évente 2 - 3 hónapot, ahol amellett hogy a könyveimmel dolgozunk, csak étellel, itallal és a barátokkal foglalkozunk.
– Hogy telik egy napjuk?
– Candace és Peter fiunk – már befejezte az egyetemet – a pincékbe illetve az irodában dolgoznak. Én a dombjaink közt vagy a szőlősbe bolyongok, bámulok és káromkodok. Általában magyarul. Néha írok. Mivelhogy felfedeztem egy 2500 eves várost a birtokunk erdejében ezért nagyon sok időt töltött ott a dzsungelt pucolni és a varost feltérképezni. Mint Indiana Jones csak háttérzene nélkül.
– Mennyiben határozza meg életüket a szőlő? Mennyiben változtatta meg Önöket? Az életmódjukat? Háttérbe szorult a festészet/írás?
– Sajnos Candace festése nagyon elmaradt, pedig imádom a festményeit. A boraink címkéje őrzi a festmények egy részét. Én írok-írok, főleg akkor amiket új pince kellett vagy egy új traktor, ami drága játék így kapásból írnom kellett egy új könyvet.
A cikk folytatásához KATTINTSON IDE!
HozzászólásokÖsszesen: 0 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!