Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Amikor azt hittük, a nyitott tetős autózás műfajában már mindent feltaláltak, amit lehet, mindig előrukkol valaki egy új trükkel. CSIKÓS ZSOLT a Mercedes-Benz E-osztályának kabrió változatát próbálta ki.

Vehetjük úgy, hogy az autózás kabriókkal kezdődött. Hiszen a korai automobiloknak még tetejük sem volt, később gyenge vászonsátrat húztak az utasok feje fölé. A zárt kocsiszekrény csak a húszas években kezdett elterjedni. A sztárok azonban évtizedekkel később is kabrióban mutatkoznak, s amíg nem voltak ennyire általánosak a merényletek, a politikusokat is félig vagy egészen nyitott autókban hurcolták körbe az állami ünnepségeken. Ha pedig mostanában bemutatnak egy különleges Porschét, Ferrarit, Aston Martint, annak általában kicsivel később megjelenik a nyitható tetős kivitele is – valamivel drágábban, néha meg sokkal... Amennyiben az értéktartást nézzük, eljutunk a következtetésre: ritka az az autó, amelynek fedett kivitele jobban tartaná az árát a nyitottnál.



Az emberek többsége szerelmes a nyitott tetős autóba. A kabriózásról azonban nem gondolkodunk egyformán. Van, akinél elvárás, hogy százhatvanas tempónál se dühöngjön a szél nyitott tető mellett. Akad, aki nem is vágyik lehajtott tető mellett nyolcvannál nagyobb sebességre, mert ki akarja élvezni az autózás minden percét. S léteznek olyanok is, akik azért vennének nyitott tetős kocsit, hogy meglegyen nekik az elemekkel dacolás minden mozzanata. Mindenféle szeles ábrándnak egy autóval megfelelni nem lehet. Vagy mégis?

A Mercedesnél megkísérelték a lehetetlent. Az új E-osztályos kabrió lenyitott tetővel szélmentes, komfortos kocsi, majd gombnyomásra huzatos lesz. Sportos és álmatagon kényelmes. Takarékos, környezetbarát, viszont gyors és dinamikus. Négy teljes ülést kínál, mégsem hatalmas.

E sokoldalúság százszázalékosan csak a gyári brosúrákban érhető tetten, a valóságban akad csúsztatás itt-ott, bár egyik sem fájdalmas. Az E-osztályos kabrió igazi tudása egy régebbi és egy újabb trükkben, valamint sok-sok csiszolgatásban rejlik. Mert jó – már ha valaki nem a kézi váltóval vásárolja, hanem a kétféle automata bármelyikével.



Például csak akkor valódi, négyszemélynyi a szállítóképesség, ha az egymás mögötti utasoknál mindegyik párban akad, aki nem magasabb 160 – jóindulattal 165 – centiméternél. A tető lehajtva nem rabol ugyan sokat a csomagtartóból – csupán harminc százalékot –, ám a csomagtér ab ovo nem túlságosan tágas, hiszen 390 literről indul, és 300 literre szűkül. A sportosság-komfortosság viszont tényleg egyszerre megvan: most, hogy a Mercedes megtanult végre viszonylag pontos fogasléces kormányműveket készíteni. Alig egy évtizeddel ezelőttig másfajta, úgynevezett golyópályás kormánygépet használt a cég, amely elavult volt ugyan, de a Mercedes nagyon értett hozzá, hogy jól kivitelezze. Az automata váltók is gyorsabbak lettek, az új E-kabrió vezetése tényleg élvezetes. Ha pedig valaki csak sodródni szeretne az árral, a betonkemény, masszív karosszériájú, ám finoman rugózó, sóhajtva közlekedő E-kabrióban semmi nem zavarja meg a nyugalmát. Legfeljebb az eső. Az új E-kabrió műszakilag kiváló alkotás.

A szelet és a nyitottságot különféleképpen kedvelők kibékítésére két kapcsoló szolgál. Az egyik az Airscarf funkcióé – ez a gombnyomásra a fejtámla tövéből a nyakra meleget lehelő rendszer neve. Máris nyertünk öt fokot, ennyivel előbb engedhetjük le a tetőt kora tavasszal.



A másik – egyben világelső – újdonság az Aircap. Gombnyomásra légterelő emelkedik ki a szélvédő tetejéből, a hátsó ülések mögött a fejtámla-szélterelő háló kombináció kicsusszan búvóhelyéről, s létrejön egy olyan légburok az autó fölött, hogy az elöl ülők haja épp csak mocorog százharmincas tempónál. Ha pedig valaki hátul becsatolja az övet, az E-kabrió rájön, hogy ott is ül valaki, ezért még feljebb tolja a fejtámlákat, és innentől a második üléssort elfoglalóknak is kijut a védelmező légburokból. De zaj azért van – az első és a hátsó üléssorok utasai között az új E-kabrióban is akadozik a társalgás.

Két motorral próbáltam, az E250 CDI 2,2 literes dízelével, amely az alapjárati furgonos hangot leszámítva erős és kellemes, valamint az E250 CGI közvetlen benzinbefecskendezéses, automatás benzinesével, amely egy másik világ, mind a teljesítményét, mind pedig a komfortját tekintve. Ha tehetik, a nyitott E-t benzinmotorral vegyék. És mindenképpen automata váltóval. Az alapár 12,5 millió forint, ezért E200 CGI kabriót kap az illető, kellemes benzinmotorral, viszont kellemetlen, hatfokozatú, kézi váltóval. Ha van rá valakinek 12,5 milliója, az szánjon rá még pár százezret, hogy megkapja a jó automatát. Ígérem, nagyon jó autója lesz...