Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

A hibrid autóban a jövő zálogát látják – főképp az érdekelt gyártók és vásárlók. Csakugyan ez lenne az üdvözítő megoldás? És általában: merre megy az autó? Diadalmas jövő felé robog, vagy zsákutcában vergődik? E kérdéseken tűnődött KARLOVITZ KRISTÓF a Toyota Prius harmadik nemzedékének próbaútján.

Merre megy az autó? Az enyém arra, amerre kormányzom. De az autó, úgy általában? Annak nincs vezetője, nem ül senki a volánnál, hiszen volán sincs. Az autó, az automobilizmus a piac törvényeinek kényszerpályáján mozog, és valószínűsíthető, hogy a vesztébe rohan, fedélzetén az egész fogyasztói társadalommal, azaz velünk. Miért gondolok erre éppen az egyik legbiztatóbb, jövőbe mutató típus, a harmadik generációs Toyota Prius kipróbálásakor? Hiszen ez hibrid autó, amelyben annyian látják a fenntartható mobilitás zálogát!

Azért, mert az autógyártók – így a Toyota is – gépkocsitípusban megnyilvánuló, műszaki választ igyekeznek adni a nyersanyagfogyásból és a környezetszennyezésből adódó globális problémákra. Nem tehetnek másként, hiszen nyereséggel tartoznak tulajdonosaiknak, a részvényeseknek, és ezt minél több autó eladásával érhetik el. Ha egy adott pillanatban a fogyasztás és a szén-dioxid-kibocsátás kerül az érdeklődés középpontjába, akkor menten kirukkolnak az ő szemszögükből adekvát válasszal, mégpedig a hibrid autóval: tessék ezt venni, kevesebbet fogyaszt és szennyez! Igazuk is van, csakugyan kevesebbet.

Egyenlőségjel kerül autó és bicikli közé

Persze a Prius is benzinmotoros autó, de ezenkívül van benne egy komplett elektromos hajtómű. Kis – két kilométerig terjedő – távot meg tud tenni tisztán villamosan, zéró emisszióval, amúgy meg generátora lassításkor visszanyeri az egyébként kárba vesző energiát, hogy akkumulátorban tárolja, és gyorsításkor megint felhasználhassa. Országúton nem sokat számít, városi közlekedésben annál inkább: normál méretű, ötszemélyes autónk meg-megállva, folyton fékezve és nekilódulva is kevesebbet fogyaszt öt liternél.

Éppen ezt díjazza a környezetvédelmi elkötelezettséget mutatni igyekvő politika, adókedvezményekkel és forgalomszervezési intézkedésekkel. Stockholmban vannak forgalmi sávok, ahol csakis hibrid autók vagy kerékpárok közlekedhetnek (arrafelé ezer lakosra hat Toyota Prius jut, ilyen például a taxik nagy része), ezáltal mintegy egyenlőségjel kerül a hibrid autó és a bicikli közé.

Ne legyünk türelmetlenek

Ami persze – ha más oldalról nézzük – kissé túlzás. A hibrid járműben benne van egy teljes benzinmotoros hajtómű, mint bármely „normális” kocsiban, plusz még egy jókora villamos berendezés, a jelen esetben a csomagtartó padlója alatt elhelyezett nikkel-fémhidrid akkuval (lítiumionossal még nem mertek kijönni – kell egy kis fejlesztés a sorozatgyártásig és a garanciavállalásig). Szóval komplexebb, bonyolultabb lett a jármű, több minden van benne. Igaz, állítják, hogy szinte teljes egészében újra feldolgozható, de akkor is: jellegzetesen autós-műszaki válasz a jórészt az autók és a technika által okozott világválságra. És a fogyasztás sem annyival kisebb, hogy megérné a borsos árat – a hibrid autót a kedvezmények teszik versenyképessé.

Lehet erre mondani, hogy ne legyünk türelmetlenek, még csak egy fejlődési vonal elejénél tartunk, és lám, máris biztatóak az eredmények, én mégis aggódom kissé. Csakugyan még több autó, akár még több másmilyen autó lenne a megoldás az automobilizmus által felvetett problémákra?

Nekem az nem tetszik, hogy állandóan csak azt hallom: kisebb fogyasztással, környezetkímélőbben elégítjük ki a közlekedési igényeket! Amely igényeket – jegyzem meg – épp az iménti ígérgetők igyekeznek a csábos ajánlataikkal minél magasabbra srófolni, hogy aztán kellő jövedelemmel kielégíthessék. Nem hibáztatom őket, ez a dolguk. Csak hiányolom a volánnál ülő értelmes lényt az automobilizmus egészéből. Azt, aki felkiáltana: megálljunk csak, előbb mérsékeljük józan szintre az igényt, és csak aztán foglalkozzunk a mikénttel! Pártoljuk az otthon végzett számítógépes munkát, támogassák kormányprogramokkal, hogy cseréljék lakhelyükhöz közelebbire munkahelyüket az emberek, videokonferenciák legyenek értekezletek helyett, és így tovább. Valamint legfőképpen ne hozzunk portugál paradicsomot kamionnal Magyarországra – köszönjük szépen, megterem minálunk is. És ha az ezek után fennmaradó reális szükségletet olyan kis fogyasztású, zöld autókkal elégítjük ki, mint a Toyota Prius, elsőként tapsolok hozzá!