Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Hazánkból egyedül KARLOVITZ KRISTÓF kapott meghívást a norvégiai Északi-foktól a dél-afrikai Fokvárosig vezető Renault Trucks-expedíció, a Cape to Cape egyik szakaszára.

Hat Sherpa terepjáró (amolyan Hummer-féleséget képzeljenek el, de még impozánsabb monstrum) és szintén hat Kerax nagyteherautó robog kötelékben Etiópia hatalmas hegyvidékének poros útjain. Egységesen vörös színükkel, „Cape to Cape” harci festésükkel lenyűgöző hatást keltenek, látszik rajtuk, hogy ez a karaván nem ismer akadályt, feltartóztathatatlanul nyomul célja felé.

De mi is a célja valójában? Fokváros elérése? Alapértelmezésben persze az. Illetve az Északi-foktól odáig vezető harmincezer kilométeres út bejárása. Valójában persze többről van szó: az érintett országoknak, sőt az egész világnak megmutatni a Renault haszonjárművek elnyűhetetlenségét, robusztusságát, megbízhatóságát.

Éppen ezért áll meg a menet minden egyes főváros francia nagykövetségén, ahol esti fogadás keretében ismertetik a helyiekkel a tudnivalókat az expedícióról és általában a márkáról. Guruló diplomaták ezek a járművek, amelyeket a cég reménye szerint sok eladott teherkocsi követ majd a tundrától a szavannáig. Nem is árt az efféle demonstráció, mert például Dzsibutiban és Etiópiában tele az országút kínai kamionokkal – a távol-keletiek nem kötik gúzsba saját kezüket Euro 5-tel és hasonlókkal, viszont olcsón árulnak. Túlfejlesztett termékeivel Európa hátrányba kerül Afrikában, ahol nem problémáznak egy kis dízelfüstön, és addig használják az autógumit, amíg szét nem mállik.

Csakugyan lenyűgöző, amire a Renault-karaván képes. Jelentéktelen baleset miatt leborult az útról az egyik Kerax. A mindennel felszerelt, profi társaság – csupa dakaros veterán – saját erőből talpra állította, egy csomó törött alkatrész cseréjével mozgásképessé tette, később Addisz-Abebában még jobban helyrepofozta, majd Nairobiban már ott várta őket az új vezetőfülke, hogy tiptop állapotban folytathassa útját a kocsi. Na és persze minden kávészünetben megnyílik a kantinos teherautó oldala, egyszer garnélarákos tésztasaláta, másszor friss kuszkusz a menü, francia ásványvízzel, és este a táborhelyen, ahol mindenki maga állítja fel a sátrát, jéghideg sört csapolnak! Nem más az egész, mint a technikai civilizáció diadala.

Persze ez csak parányi sziget az ősi szokásokat, életmódot őrző Afrikában. Etiópia érintett vidékének lakói európaias arcú, fekete bőrű, kis termetű, karcsú emberek. Vályoggal tapasztott, szalmatetős, kerek kunyhókban laknak, a szabadban főzőcskéznek. Állataik aprók: kicsiny szamarak, sovány szarvasmarhák, póninál alig nagyobb lovak és szintúgy eléggé kis tevék élnek arrafelé. Ballag a földműves az út szélén, barátságos mosolyában, integetésében nyoma sincs irigységnek, szívből integet nekünk. Hosszú karót visz a vállán: faekét. Két picuri ökre előtte ballag békésen. Szántani mennek, most van az idénye, arasznyi mélységben forgatják meg a köves földet. Nem nagy lehet a hozam, de őket eltartja. Hány ezer éve?...

A klisé szerint ők az elmaradottak, mi vagyunk a haladók, akik elvisszük nekik a civilizációt. Amíg le nem hullott a szememről a hályog, én is így láttam. Ma már szöget üt a fejembe néhány dolog. Az abesszinek modellje alkalmazkodik a természeti adottságokhoz, és történelmi távlatban működőképes. Mi klimatizált fülkében utazunk, digitális fényképezőgépeket kattogtatunk az egzotikus látványokra – de kétszáz év alatt aránytalanul sok nyersanyagot használtunk el, rettentő sokat szennyeztünk, és általában sokat tettünk azért, hogy komoly kérdőjelek merüljenek fel modellünk hosszú távú fenntarthatóságát illetően.

A megoldás nyilván nem az lehet, hogy térjünk vissza a faekéhez. De az sem, hogy töfögjön minden kunyhóban áramfejlesztő generátor, végezze mindenütt traktor a mélyszántást, járjon autón az egész emberiség. Ilyen nívón nem tud hét- vagy akárhány milliárdos lakosságot eltartani a Föld. Ha nem tanulunk meg újra összhangban élni a természettel, olyan globális bajokat idézhetünk elő, hogy ellehetetlenül az afrikaiak faekés, „karcsú” civilizációs modellje is. Talán ez a Renault Trucks expedíciójának egyik legértékesebb hozadéka: megtanít egy kicsit új szemmel nézni, átértékelni a maradiság és a modernség fogalmait.