Nem a férfiak gonoszak

Egy nő húsz-huszonöt százalékkal kap kevesebb bért ugyanazért a munkáért, mint egy férfi. Minél magasabb pozícióba jut, a különbség annál nagyobb, akár a harmincöt százalékot is elérheti. Az ok meglepő: erről leginkább a nők maguk döntenek. LAMPÉ ÁGNES írása.

– Ha legközelebb jövök castingra, még a női fizetést is elfogadom – ironizál Csizmazia Zoltán.

A főváros tizenharmadik kerületi munkaügyi központjában vagyunk, itt vár sorára a férfi. Háromhavonta kell megjelennie.

– A nők munkahelyen kívül is dolgoznak, mégis kevesebbet kapnak. A világon mindenhol kialakult ez a hierarchikus rendszer. A hagyomány az hagyomány.

Az ötvenkét éves Csizmazia úr harmincöt évig dolgozott egy híradástechnikai cégnél, ahol jelentősek voltak a bérkülönbségek.

– A nők tranzisztorokat forrasztottak, a paneleket bízták rájuk, míg a vázkábelezést és a telepítést a férfiak kapták. Más típusú munka, a fizetésbeli eltérés ebből adódott. Ma is a nőknek adják a közszolgálati állásokat, a férfi pedig mehet építkezésre minimálbérért.

Arrébb baráti pár várakozik.

– A fizetés attól függ, melyiknek milyen iskolája van. Én ismerek olyat, ahol a nő többet keres, mint a férfi – tudjuk meg Babér Józseftől. – A nők dolga a család ellátása. Az asszony ősidők óta a gyerekkel foglalkozik. Ha akar dolgozni, megteheti. De mivel ott az a „kis” kötelesség, kevesebb ideje marad munkára, kevesebbet is fog keresni – osztja meg Babér úr az örök igazságot.

Régi ismerősét, a negyvennyolc éves Csonka Ildikót kísérte el „munkát keresni”.

– A nőnek a család mellett a helye – erősíti meg az iménti gondolatot.

Munkahelye megszűnt, egyik napról a másikra került utcára egy öregek otthonából.

– Tizennégy éven át, napi tizenkét órában dolgoztam havi hatvanezerért. Nem volt karácsony, hétvége, ünnepnap. Gyerek mellett nem is lehetett volna.

Jönnek-mennek az álláskeresők. Pataki Ágnes közgazdasági középiskolai végzettséggel és két poronttyal próbálkozik.

– Elvégeztem egy fotós sulit, de a gyerekek mellett nem találok munkát. A férfiak azért kapnak több pénzt, mert a nő a szülés miatt kiesik a munkából. A terhet pedig, hogy eltartsa a famíliát, rá kell tolni valakire. Egy férfi még család mellett is jóval szabadabb. A napi rutint, főzést, bevásárlást a nő végzi, a férfinak a munka az első. Egy állásinterjún pedig már az első kérdés csapda: van gyerek? Egy vagy kettő? Ha beteg, ki vigyáz rá? Hiába mondjuk, hogy a nagyszülők, ha lázas, úgyis az anyának kell orvoshoz vinnie. Korábban tíz évig olvasószerkesztő voltam, de amikor az első gyerek megszületett, abba kellett hagynom a munkát.

Odébb középkorú asszony dől a pultnak. Pénzügyi területen dolgozott.

A számok nyelvén

A férfiak jövedelme – idén márciusban, nyolcvanezer munkavállalói fizetési minta alapján – átlagosan 25 százalékkal magasabb, mint a nőké.

A férfiak bruttó 256 ezer, a nők 192 ezer forintot keresnek.

A legnagyobb, 31 százalékos különbség az egyetemi végzettségű alkalmazottak között mutatkozik; a diplomás nők átlagosan 272 ezer forintot, ugyanilyen végzettségű férfi kollégáik 392 ezer forintot kapnak. Középiskolai végzettséggel 24 százalékra nyílik az olló, a nők 145 ezer forintos átlagával szemben a férfiak 190 ezer forintot keresnek. A főiskolai diplomás nők átlagosan 232 ezer forintot, a férfiak 328 ezer forintot kapnak, a különbség 29 százalék.

Az olló a hierarchia csúcsa felé egyre inkább nyílik: segédmunkát végzők esetén 7 százalékkal alacsonyabb a nők átlagos fizetése, a szakképzett munkaerőnél már 23 százalék. A női középvezetők átlagjövedelme 298 ezer forint, 24 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké, felsővezetőként a nők 29 százalékkal kapnak kisebb bért. Ebben az esetben egy nő átlagosan 504 ezer forintot, egy férfi 705 ezer forintot keres.

– A fizetés tekintetében sosem volt gondom abból, hogy nő vagyok. Igaz, nálunk csak asszonyok dolgoztak. Szülés után a munkahelyemen még azt is felajánlották, hogy kifizetik a bébiszittert, csak menjek vissza. Közben elsodortak a családi események, az ajánlatot nem tudtam elfogadni. Akiket ez a fizetési helyzet zavar, azok anyák és háztartásbeliek lesznek olyan férfi oldalán, aki biztosítja nekik az anyagi hátteret. Aki pedig dolgozna, igyekszik olyan céget keresni, ahol nem olyan vészes a fizetésbeli különbség. Ezt sem a társadalom, sem a gazdaság nem szabályozza. Lehet hőzöngeni, de semmit sem tehetünk ellene.

Egy 2007-ben az Európai Szociális Alap támogatásával tízezres reprezentatív mintán készült kutatás szerint a férfi és a női bérek között átlagosan tizenkilenc százalékos az eltérés.

– De nemcsak a diszkrimináció miatt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy egy munkahelyen szemét a főnököm, és mert nő vagyok, kevesebb bért ad ugyanazért a munkáért. Ilyen rettentő ritkán fordul elő – mondja Borbély Szilvia közgazdász, a béregyenlőségi projekt egyik vezetője.

– A fő ok a gyermek.

A nők és a férfiak fizetése közötti rés a gyermekteleneknél kilenc, egy gyereknél tizenkettő, kettőnél huszonöt százalék. Ráadásul túlóra, prémium vagy többletteljesítményért járó kereset esetében egy kétgyerekes anya kevésbé tud pluszmunkát vállalni – magyarázza Borbély.

És nagyon nem mindegy, hogy egy nő a köz- vagy a versenyszférában helyezkedik el.

– A női vezetők ritkábban választják a multinacionális ágazatokat, miközben ott jóval magasabbak a fizetések, már egy középvezető is majdnem egymilliót kap.
A közszférabeli munkavállalóknak viszont hatvan-hetven százaléka nő, ott az igazgatóknak is alacsony a fizetésük.
Borbély Szilvia megjegyzi: azért a diszkriminációs hatásnak is tulajdonítható a fizetésbeli különbség.

– Ha egy szerény, húszéves leányka elsőként tárgyal a nagyfőnökkel, jóval kisebb az alkuképessége és a tapasztalata. Bár ez egy húszéves fiúra is igaz, de még egy női főnök is másképp néz rá: biztos nagyobb karriert csinál, és biztosan nem megy szülni. Ez mind szubjektív. Egy negyvenes hölgy nyilván rutinosabban tárgyal, és jobban védi az érdekeit. Egy ötvenévessel szemben pedig nincsenek szülési előítéletek, nála a közelgő nyugdíj árnyékolhatja be az interjút.

Budapesten a legnagyobb, 19,4 százalék a fizetési különbség. A vidéki nagyvárosokban és megyeszékhelyeken harminc, községekben „csak” tizennyolc százalék a differencia.