Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Felkerült a világhálóra Elizabeth Barrett költőnő és későbbi férje, Robert Browning költő eredeti, kézírásos levelezése. Ismerkedés, udvarlás, szerelem és tiltott házasságkötés a viktoriánus korban.

Az 573 levelet, amelyek végigkísérik megismerkedésüket, az udvarlást, virágot bontó szerelmüket és tiltott házasságkötésüket, nyomatott formában már olvashatták a költészetük iránt rajongók. Az eredeti, kézzel írott szerelmi levelezést azonban eddig csupán a massachusettsi Wellesley College kiállításának látogatói szemlélhették meg, ahol 1930 óta őrzik azokat.

A főiskola jóvoltából éppen Valentin naptól érhetők el a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét elmesélő levelek a világhálón. Az érdeklődők a www.wellesley.edu/browning honlapon eredeti állapotában betűzhetik a megfakult tintát a töredezett papírlapokon. A digitális technika annyi segítséget azért nyújt, hogy a nehezen kivehető részeket nagyítani lehet. Barrett, a viktoriánus korszak egyik legismertebb költője krónikus tüdőbetegségben szenvedett, és már harmincas évei végén járt, amikor 1845-ben Browning először írt neki.


„Teljes szívemből szeretem a verseit, kedves Barrett kisasszony” – írta első levelében a költő. Öt hónapnyi levélváltás után találkoztak először személyesen. Majd több mint egyéves, szinte mindennapos levelezés után házasodtak össze csöndben és titokban 1846 szeptemberében. Barrett apja tilalma ellenére ment feleségül Browninghoz, s ezért a szigorú apa, aki a házassági tilalommal akarta egybetartani a családot, ki is tagadta, és soha többé nem állt szóba vele. A pár Olaszországba szökött Londonból az orvosok tanácsára, akik szerint ott várt a gyógyulás a költőnőre.

Barrett utolsó, 1946. szeptember 18-án kelt levelében azt írta Browningnak, hogy bár gondolkodott azon, hogy hátrahagyja a levelezést, mégis képtelen volt rá, és magával viszi a leveleket. A Wellesley világon egyedülálló Barrett és Browning gyűjteményét Henry Durant alapozta meg, aki 1870-ben hozta létre a főiskolát. A levelezést a Wellesley volt elnöke, Caroline Hazard vásárolta meg, és 1930-ban adományozta a gyűjteménynek.