Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Sorozatunkban ötvenes éveikben járó nők vallanak életükről. Az egyéni drámák az egész magyar közelmúlt mikrokozmoszai is egyúttal. Amennyiben írásaikkal Önök is megtisztelik szerkesztőségünket, úgy azokat juttassák el a nok.otvenes@gmail.com emai-címre.

Nem vagyok az a tipikus ötvenes, no korban igen, de amúgy?! Családi állapotom: elvált, méghozzá háromszorosan. Biztosan bennem is van hiba – nnnnaná! –, de nem bírtam azokat az állapotokat tovább. Dehogy csepülünk volt férjeket! Az egyiknek köszönhetek egy csodás gyereket.

Harmadszor nem az ifjú férjemtől, hanem nyűgös anyósomtól váltam. No, az ex se egy jellem. Visszaköltözött a Mamához, a drága; szeretik egymást. Így van jól, egy közel negyvenéves férfinak ott a helye. Én vagyok a hibás, nem ismertem fel időben az emberi gyengeséget. A volt férjem pszichiátere szerint: a fiús anyák emberi tragédiákat okozhatnak, ha nem tudják édesdrágámat elengedni. Szakmai kutatási eredmény: a magyar férfiak világviszonylatban is elég gyermeteg gondolkodásúak. No, azt én nem nagyon bírtam.

Azért tisztázzuk, tisztelem a szülőt és a családot, nálam az lehet a baj, hogy van egy – nem túlzás –, a város által tisztelt mérnök édesapám, aki a mércét nagyon magasra állította, és a maga nyolcvan évével, még ma is ő az a bizonyos mérce. Így persze nehéz velem a férfiaknak.

Magányos nem vagyok, a munkámat nagyon szeretem; a családomat is. Van egy tüneményes kutyám, no meg ott a tévé, a könyv, meg a net.

Netes társkeresés. Röhej. Az egész nap netre tapadók szavazgatnak. Győzze az ember a postaládáját ürítgetni a „szép vagy”, „tetszel”…, meg is pókolhatnak ám, és akkor meg vagyok pókolva, bökve. Még koccinthatunk is virtuálisan!

Frenetikus! De jönnek komoly emailek is: „Béla vagyok, egy másik lakótelepről, én is a városból vagyok, hol laksz, felmennék, hidd el jó lesz!” A másik egy padon akart velem találkozni, mert ott is eldőlhet, van-e szikra, felgyúlunk-e egymás iránt. Hogy egy vacsora? Óh, én már egy gombóc fagyival is beérném. Egy kulturált találka? Vagy édesanyámnak van igaza: vonzom a hülyéket, vagy napjainkban minden téren kihalt a kultúra? Társkeresés terén, bizonyára.

Becsületes értelmiségi szülők gyermekeként: zongoráztam, németet tanultam, balettoztam. Mentem a saját lábacskáimon, át a parkon, néha a sötétben. Édesapa jött elém, és a nagy kezébe fogta az én kicsi kezemet. Ezt a biztonságot sosem feledem el, mindig hiányzik. A nagymamámnál dunyhában aludtam, reggel a tűzhelyen volt a meleg kakaó.

Arra is emlékszem, amikor Kennedy elnököt lelőtték, sírtunk a tévé előtt. Meg valami abortusz vitára. A nagy-nagy hóra. Édesapám elmagyarázta, ilyenkor nem autózunk, és kivette a régi Skoda akkumulátorát, aztán tavasszal felhozta a panelba, és töltőre rakta. Beszélgettünk Mikszáthról, Jókairól. Korán elolvastam a Most és Mindörökkét, és nagyon tetszett.

Jó néhány könyvet elhozhattam a szülői házból, még a nagyi mosószappanából is van. Ha a kicsi kutyám balesetet okoz, a kutyapisi csakis azzal a szappannal vehető ki a szőnyegből.

Gyerekkoromtól kialakult bennem egyfajta értékítélet, kulturális igény, nyitottság, és még egy vállalható szeretet- és biztonság igény. Tévé- és könyvfüggő vagyok, keresem a kultúrát, és meg is találom a jó filmeket. Letapadok én a Miami helyszínelők és a Dr. Csont előtt is: az előbbiben mérhetetlen a munkamorálja a nyomozónak, az utóbbiban a közösség ereje a lenyűgöző. Király L. Norbi napfényt hozott az életembe; benne van az X-faktor, csuda tehetséges, végre nem egy kommersz szépfiú!

Biztonságérzet? Beszélgetős munkámban sokat jelent, hogy az emberek emberként tudnak és akarnak viselkedni, küzdenek, éreznek. Óriási szükség van a kommunikációra. Esténként, miután beszéltem a családommal a „vonalason” – Istenem, de jó hogy vannak! –, és picinyke kiskutyám leül a lábam elé, hatalmas szemeivel sugallja, hogy mennyire szeret, elgondolkodom. A biztonságérzet és a szeretet nem jön magától, és csakis magunkból fakadhat. Nincs mankó. Fel kell ismerni, be kell fogadni…, és várni a holnapot. Még sok holnap lesz.

"Kaktuszvirág"
addiktológus, fülakupunktőr

(A sorozatba szánt írásikat a nok.otvenes@gmail.com emai-címre várjuk - a szerk.)

A sorozat további írásai:

1. Mindig csak a fagyit nyaltad