Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Baj, ha szép egy autó? Nyilván nem, sőt! De ha a szépség oltárán feláldoznak a praktikumból, akkor már nem olyan felhőtlen az öröm, igaz? Az autódizájn értelméről és céljairól tűnődött KARLOVITZ KRISTÓF az ugyan remek kinézetű, de típuselődeinél kisebb csomagtartójú Opel Insignia Sports Tourer, azaz kombi menetpróbáján.

Szoborszerű szépség, németes precizitással – ez járja mostanában az Opelnél. Valamennyi újabb típusuk ennek jegyében készült.

Ez az a szlogen, amelyet minden lehetséges alkalommal igyekeznek a fejünkbe sulykolni. Aki Opelt vesz, nemcsak egy nagyfokú mérnöki tökéllyel megalkotott kocsit vásárol, hanem műalkotást, mobil plasztikát, városképi elemet is. Műpártolónak tarthatja magát. E kebeldagasztó érzésen kívül olyan hatást ér el, mintha a nyakába akasztott táblával járkálna: „Ide figyeljetek emberek, én egy dinamikus, sportos, az eleganciára és a megjelenésre sokat adó, modern egyén vagyok!” Szóval leteszi az Insigniával a névjegyét, ha pedig a Sports Tourer nevű kombit választja, akkor még arról is vall, hogy ő egy nagyon aktív életmódot folytató valaki, de ezt az aktivitást a szabadidő változatos eltöltésével fejti ki, nem ám valami olyan prosztó munkával, amelyhez sok cuccot kell vinni, például szobafestéssel. Arra ott a furgon, az Opel Vivaro!



Hát igen, megszokhattuk, hogy a hiúság vásárán fontos szerep jut az autónak, énünk csillogó-villogó kiterjesztésének. A rendelkezésükre álló anyagi erő korlátain belül elsősorban formát és színt szokás választani, másodikként az aligha kihasználható menetteljesítmény-adatok számítanak, a gyakorlati szempontok többnyire csak ezek után játszanak szerepet. Azaz utolsóként.

Kicsit önironikusan mosolyoghatunk magunkon: hát persze, divatozunk, öltözetben, cipőben sem csak a kényelmet nézzük, hiszen akkor a munkaruházati boltba járnánk, nem pedig butikba. Amióta először kicirkalmazta agyagedényét az ősember, adunk a csínre is! És mivel tudnánk ezt jobban kifejezésre juttatni, mint a közszemlére kitett, mindenfelé meghordozott járgányunkkal?

Éppen az Opel modelltörténetén mérhetjük le jól, hogyan alakultak a kombik fél évszázad alatt. A német márka úttörője volt ennek az autójellegnek, már az ötvenes években kirukkolt praktikus Caravan típusaival, akkor még nyíltan vállalva, hogy az ilyen kocsi hét közben munkaeszközként, hétvégén kiránduló-autóként szolgál, szerszámosláda és piknikkosár váltogatja egymást a függőleges hátfalnak, illetve meredeken álló oldalablakoknak köszönhetően hatalmas raktérben.



Ma viszont már az „életmódkombi” járja, nemcsak náluk, hanem mindenkinél – a prémiummárkák kezdték el az áramvonalas, lendületes formájú, erősen döntött üvegezésű, csak éppen emiatt szűkösebb belsejű modellek gyártását, a többiek pedig szépen felsorakoztak a divatdiktátorok mögé.

Ennek egyik hatására csakugyan egyre szemrevalóbbak az Opel kombik, generációról generációra jobban sugallják, hogy valószínűsíthetően nem izzasztó melóba, hanem golfklubba vagy éppen jachtkikötőbe igyekszik a tulajdonosuk. Csakhogy van egy literekben egzaktul kifejezhető másik változás is: sajnos egyre kisebb a poggyásztér. Az Omegáé még hatalmas volt. Az a kocsi mindmáig etalonnak, ikonnak számít a bármely okból tágas autót szeretők körében. A Vectra Caravané már kisebb valamivel. Az Insignia Sports Toureré még kisebb. Nem kicsi, igazán nem, de kisebb. Ez pedig nem haladás, hanem visszafejlődés, akárhogy nézzük is. Hiába no, örök igazság, hogy a szépségért áldozni kell! Aki meg érzéketlen az ilyesmire, vegyen fele-harmada annyiért Dacia Logan MPV kombit, manapság az testesíti meg a valamikori Opel-stílust, csak éppen villogni nem lehet vele.

Persze, ha így tennénk, akkor le kéne mondanunk az esztétikai hatás mellett a németes precizitásról is, márpedig abból bőséggel jutott az Insignia Sports Tourernek. Elég megfogni a kilincsét, és kinyitni az ajtót, hogy minden érzékünk jelezze: finomak a felületek, könnyed és pontos a működés, éppen olyan hang kíséretében, ahogy egy minőségi kocsitól elvárjuk. Sehol egy eldolgozatlan részlet, mindent mívesen munkáltak meg, az eldugottabb helyeket is meg lehet nézni. Kényeztető felszerelésekben nincs hiány, még az alapkivitel is a komfort és a szórakoztatás olyan szintjét képviseli, amely néhány éve elképzelhetetlen lett volna.

Igen, nyugodtan kimondhatjuk, hogy nemcsak a divatozásban követi az elitmárkákat az Opel, hanem minőségben is nagyon megközelítette őket – e téren igazi, nagy előrelépést könyvelhetünk el.

Elindulva pedig tapasztaljuk, hogy hozza az autó azt a dinamikát, amelyet a látványos küllem ígér. Remekül vezethető a kocsi, érezni rajta, hogy amatőr autóversenyző az Opel főnöke, Hans Demant. Személyesen vesz részt a Nürburgringen tartott próbákon, így aztán mi is nyugodt érzéssel ereszthetjük meg a paripákat. Legfeljebb otthon hagytuk, ami nem fért be – annál jobban megy a kocsi!