Hetilap kereső

Csikós Zsolt írása

Volt idő, amikor igen sok kocsinak kétfelé nyíló ajtajai voltak, tudják, olyanok, mint a ruhásszekrénynek. Aztán biztonsági megfontolásokból az autóipar száműzte ezt a megoldást. Egészen mostanáig kellett várnunk, hogy újra középről kétfelé tárhassuk fel egy autó belsejét. CSIKÓS ZSOLT nyitogatta az új Opel Merivát.

Sokan úgy tartják, ha valaki családi buszt vesz, az jó időre leszámol a földi örömökkel. Az ilyen embernek bizonnyal népes családja van, a sok ülés, a praktikusság, a könnyű használhatóság, a szerény fogyasztás, a megbízható működés nála jóval többet nyom a latban, mint a lóerők, a kanyarstabilitás, a látványos dizájn vagy éppenséggel a finom beltéri anyagok.

Buszlimuzinból mindenféle ülésszámmal és megoldással talál magának bárki megfelelőt. A legjobb variálhatóságot, a legnagyobb teret, a sok ülést a teljes méretű egyterűk adják (Renault Grand Espace, Citroën C8). Egy mérettel lejjebb már trükközni kell, vajon be lehet-e tömni hét embert egy kompakt méretű autóba (Toyota Corolla Verso, Renault Grand Scénic). Vagy érdemes-e inkább hat főnél maradni, ha igen, akkor két, avagy három sorba tegyük-e őket inkább (Fiat Multipla, Mazda 5). Esetleg elég az öt személy, a személyautós sportosság (Ford C-Max)?

Ugye önök is érzik, hogy ötnél több fő cipelésére a kompakt méretű buszlimuzin nagyjából a lélektani határ. Egy mérettel lejjebb, kiskocsiméretben csak a térkínálattal meg az ügyesebb variálhatósággal szokás játszani (Renault Modus, Citroën C3 Picasso). E szegmens megteremtéséért az Opel Merivát szokás okolni, igaz, nagy ötlet nem volt benne. „Ha a Sintra mérete alatt be tudtuk vezetni a Zafirát, miért ne próbálkoznánk egygyel lejjebb is?” – tették fel a kérdést kicsivel az ezredforduló előtt Rüsselsheimben, és 2003-ra így állt elő a Meriva. Egy speciális trükköt azért fel tudott mutatni.

A hátsó üléssora alaphelyzetben háromszemélyes volt. De a keskeny, középső ülést le lehetett annyira hajtani, hogy a két oldalsót közelebb csúsztassuk egymáshoz. Így, keskenyebb helyet foglalva, hátratolva már befértek a kerékdobok közé.

E trükkel előállt egy kint kicsi, bent óriási teret nyújtó, négyszemélyes autó. Nem ismerem a vásárlói felméréseket, ezért nem tudom megmondani, hogy ezt a megoldást, a Meriva igen jó árát, avagy a szegmensben kiemelkedő megbízhatóságát és strapabíróságát kedvelték-e oly sokan, de tény, hogy az Opel legkisebb buszlimuzinja bő egymillió eladott példánnyal piacvezető lett Európában. Valamire ráéreztek ott, Rüsselsheimben.

Közben azonban a konkurensek is fejlesztgettek. A Renault egy évvel a Meriva bemutatása után nagyon hasonló üléstrükköt vezetett be a Modusnál, ott inkább a méretekkel volt baj – jóval szűkebb volt a Merivánál. A nemrég elővezetett, hosszabb Grand Modus azonban már merivai tágasságot kínált. Új megoldásra volt szükség.

Itt kapcsolódik történetünkbe a másik szál. A Rolls-Royce-é.

A BMW tulajdonában levő brit luxusmárkánál úgy döntöttek, a Phantom leendő kabrióváltozatát visszafelé nyíló, „öngyilkos” ajtókkal látják el, mert az igazán különleges és elegáns. Igen ám, de közben Európában betiltották az ilyet, hiszen balesetveszélyes – elég, ha csak kicsit rossz a zár, ha nem csukják be két kattanásra az ajtót, és feltépi a menetszél. A Rolls-Royce-nak költséges és kimerítő teszteken kellett bizonyítania, hogy modern segédletekkel az ilyen ajtómegoldás is tökéletesen biztonságos lehet. Közben az Opel is fejlesztgette szekrényajtós Meriváját – az így átalakított, de még régi karosszériás autókat évekig, darabonként sok százezer kilométeren át nyúzták a forgalomban. Amikorra készen lett az új Meriva, addigra az európai jogszabályalkotók is beadták a derekukat a Rolls-Royce precedense után.

Hasonló ajtómegoldás persze volt már korábban is a Mazda RX-8-nál, annyi különbséggel, hogy ott mindig ki kellett nyitni az első ajtókat, hogy a hátsók feltárhatók legyenek. Nem lenne szerencsés kialakítás egy családi busznál, lássuk be. A Meriva viszont zseniális. Még tágasabb, mint szűknek egyáltalán nem mondható elődje, s a visszafelé nyíló ajtón át valóban sokkal egyszerűbb beszállni. S hajdani kétajtós autótulajdonosként, kisgyerekes apukaként azt is állítani merem, hogy gyerekülést s abba porontyot is könnyebb betenni elölről, mint oldalról. Ha ez a kényelem sok pénzbe fájna, azt mondanám, kellett az a sok hűhó a fenének, de a Meriva indulóára 3,5 millió forint lesz. Így már csak az a kérdés, miért nem ilyen minden egyterű ajtaja.

Hogy a Meriva vezetési élményben nem sokat ad, s a külföldi bemutatón kipróbálásra kapott, egyelőre kétféle, 1,4-es, turbós, 120, illetve 140 lóerős motor sem az a sziporkázó lóerőgyár, inkább csak tisztességes anyagmozgató, az nem sokat számít. A Meriva pontosan azt tudja, amit kell. Tágas, jól felszerelt, kiváló az ára, és – ami a legfontosabb – ügyességben ismét utolérhetetlen. Csak ráadás, hogy még jól is néz ki.