Hetilap kereső

Gosztola Bernadett írása

Egy évvel ezelőtt a 23 éves soproni triatlonista az élsporttól túlhajszoltan, futás közben összeesett az utcán. Az orvosok lemondtak gyógyulásáról, ma azonban Kovács Dávid teljesen egészséges, s jobbnál-jobb eredményeket ér el.

„Ha még egy lépést megtesz futva, bármikor belehalhat, ugyanis a szíve akkorára növekedett, hogy a gyors mozgást nem bírja. A diagnózis: szívritmuszavar és koszorúér-szűkület”. Nem jó ilyesmit hallani, 22 évesen, sportolóként pláne nem. A triatlonista Kovács Dávid nem fogadta el az egy éve hallottakat, s folytatta a versenysportot: a világbajnokságon a középmezőnyben, az Izraelben nemrég rendezett Európa-kupán pedig a dobogó legmagasabb fokán mosolygott, ereje teljében.

– Tizennégy éves koromig triatlonista voltam, aztán képzőművészeti szakközépiskolába mentem Szombathelyre – kezd történetébe Dávid. – Nyolc év kihagyás után mégis úgy döntöttem, folytatom a sportot. Időközben Forma 3-as versenyszerelő voltam, Forma 1-es versenyen a Toyotánál többször megfordultam vendégszerelőként, és hangtechnikával is foglalkoztam. A sporthoz visszatérve az első év rendkívül nehéz volt, sok munkával járt, de nagy lelkesedéssel csináltam. A versenyeken elég jó eredményeket értem el, így a szponzori támogatásoknak köszönhetően már külföldi versenyekre is eljutottam.

A „vészharang” 2009 végén kondult meg, amikor a soproni sportoló edzések közben gyakorta orr- és fogínyvérzést tapasztalt, múlt év januárjában pedig futás közben összeesett. A diagnózist az olimpikonokat vizsgáló orvosok állították fel Budapesten: sportolóknál tipikus, túlhajszolta a szervezetét, a megoldás, ha végleg felhagy a sporttal. A 22 éves férfi először rendkívül megdöbbent. Ami korábban az életét jelentette, az hirtelen az életébe is kerülhet.

− Huszonkét évesen végiggondoltam, mit jelent ez a diagnózis a számomra. Teljesen magamba zuhantam. Úgy éreztem, az életem minden területén kudarcot vallottam, mert amint belefogtam valamibe, falakba ütköztem. Nem akartam meghalni és a sportot sem akartam abbahagyni – mondja.

A fiatal férfi a hallottakba nem törődött bele, és Istenhez fordult. Aláírt egy papírt, amelyben nyilatkozott: saját felelősségre folytatja a versenyzést. Néhány hónap múlva nevezni készült egy tíz kilométeres hosszú távú úszóversenyre, ahova sportorvosi engedélyre volt szüksége. A vizsgálatokon Dávid eredményei megfelelőek voltak, így sportorvosi diagnózis alapján megkapta az engedélyt, az országos versenyt pedig megnyerte.

− Sokat köszönhetek a Soproni Széchy Tamás Sport Egyesületben Horváth Antalnak, aki a triatlon szakosztály vezetője és az úszóedzőmnek, Hauer Péternek, hiszen a segítségükkel és persze kemény munkával egyre javultak az eredményeim. Egy hazai triatlonversenyen sikerült kvalifikáltatnom magam az ősszel rendezett budapesti triatlon-világbajnokságra – emlékszik vissza a sportoló. Félprofi kategóriában a világbajnokságon még a középmezőnyben végzett, korosztályában a 24. helyen ért célba, ezzel továbbjutott a több állomásból álló Európa-kupa triatlonsorozatra. Az Izraelben rendezett kupán diadalmaskodott: a dobogó legfelső fokán hallgathatta a magyar himnuszt.

Dr. Petrekanits Máté, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kutató Intézet munkatársa felkeresésünkre elmondta, Dávid izomzata láthatóan szépen ki volt dolgozva, a papírra egy évvel ezelőtt különböző vizsgálatok után mégis azt írta: „nagy állóképességű munkát ne végezzen, dombra ne fusson, és csak könnyű, karbantartó úszás megengedhető”. A laboratóriumvezető szerint egy Európa-kupa, a fizikai teljesítmény nem referencia a gyógyulásra, az életveszélyes diagnózisokkal, amit orvosok állítottak fel, akkor is jobb vigyázni. – El tudom képzelni, hogy egy jó edzésterv kialakítása olyan egészségi állapotot eredményez, amelyre a sportorvos megadja a versenyzéshez szükséges engedélyt, de én a fiú helyében azért vigyáznék és fokozott ellenőrzés mellett sportolnék – mondja dr. Petrekanits Máté 30 év tapasztalatával.

Dávid azt mondja, nem javasoltak neki edzéstervet, sőt, nem is szabadott volna edzenie. – Úgy emlékszem arra a napra, mintha tegnap történt volna. Elfogadom, hogy az orvostudomány nem hisz a csodákban, viszont tény, hogy már nem tapasztalok rosszulléteket, amire az eredményeim a legjobb bizonyítékok. Én ezt Istennek köszönöm – reagált Dávid.

Január végén ismét Izraelben járt, ahol részt vett Eilat hosszú távú triatlonversenyén. Az állóképesség, ha valahol, akkor itt, az Israman finisher elnevezésű versenyen biztosan próbára volt téve, ugyanis két kilométeres úszás, száz kilométeres kerékpártáv, huszonegy kilométeres futás várt a hétszáz versenyzőre. Jóllehet a hazánkat egyedül képviselő soproni fiatalember a biciklije láncproblémái miatt sok időt veszített, a korcsoportja vezető helyéről lecsúszott, azonban így is a 14. helyen ért célba, amiért kiérdemelte a legjobbaknak járó serleget és medált.

– Habár szerettem volna az első tíz között lenni, viszont idáig eljutni egy életveszélyes diagnózissal, rosszullétek nélkül, ez maga a csoda. Ami pedig a legjobb, hogy az orvosi eredmények alátámasztása mellett teljesen egészségesnek érzem magam – fest helyzetképet Dávid, aki következő versenyhelyszínül Mallorcát nézte ki, bár hozzáteszi, erről a szponzorokkal még tárgyalni kell.