Hetilap kereső

Sztancsik Richárd írása

Elképesztő végjátékkal búcsúzott a Ferencváros. Gólzáporos mérkőzésen győzött, mégis kiesett a Videoton. A Kecskemét veretlenül esett ki Kazahsztánban. Mielőtt minden elveszni látszott volna, jött Kiss Tamás és Böde Dániel, így a Paks révén továbbra is van magyar csapat az európai kupaporondon.

Az alapvetően bizakodó légkör hajója ugyan jelentős léket kapott az európai kupaforduló odavágói után, de a visszavágók előtt még mind a négy magyar együttes reménykedhetett a továbbjutásban. Ki többé, ki kevésbé. Igazság szerint az is benne volt a pakliban, hogy nemhogy az őszt, de az augusztust sem fogja magyar csapat megérni, mivel csak a Ferencváros szerzett szolid előnyt az Albert Stadionban. Bosszankodtunk, mert kis szerencsével sokkal kedvezőbb előjelekkel, és mindenekelőtt nagyobb előnnyel, vagy éppen kisebb hátránnyal várhatta volna a magyar kvartett a visszavágókat.

A Videoton például egy döntetlenszagú meccsen sikeresen rúgatott két gólt az osztrák támadókkal, így az ő esetükben már kifejezetten bravúrra lett volna szükség a BL-álmok életben tartásához. A bravúr minimum két gólt jelentett.

Bátor kurucok, győztes osztrákok

Közel telt ház fogadta a csapatokat. Lengő piros és kék zászlók erdeje, és egy óriási Rákóczi molinó igyekezett reményt és elszántságot önteni Sousa fiaiba. Ugyebár először is gólt kellett volna rúgni. Legalább ilyen lényeges lett volna az első meccsen látható buta védelmi hibákat elkerülni. Nos, az egyik cél az egy csatáros felállás ellenére is maradéktalanul sikerült, de a másik tervbe már jócskán csúsztak hibák.

Kurucus Vidi-rohamok, egészen pazar magyar gólok, egy össze-vissza fújkáló bíró és idegborzoló megoldások a fehérvári védelemtől és Tujvel kapustól. Mire felocsúdtunk, már vége is volt az első félidőnek. Örvendetes volt, hogy a fiatal fehérvári válogatottak igen tevékenyen kivették részüket a gólgyártásból. Lipták a gólja mellé egy remek asszisztot is jegyzett, míg Horváth és Gosztonyi egy-egy gólpasszt adott, Elek pedig szép gólt lőtt. Üröm az örömben, hogy Horváth és Lipták Tujvel kapus közreműködésével gyakorlatilag percek alatt lerombolta a korábban izzadtsággal felépített fehérvári felzárkózási reményeket a saját tizenhatosán belül. Márpedig nem sok bizodalommal tölt el, hogy a válogatott védelme Juhász nélkül feltehetőleg rájuk fog épülni.

Várható volt, hogy a szünetben mindkét edző igyekszik megnyugtatni csapatát. Az osztrákoknál például kettős cserével frissítették a csapatot, így Szabics már 45 perc után elhagyta a játékteret. Sousa nem cserélt, de a jelek szerint hatott a játékosaira. A piros-kékek továbbra is támadtak, de siettek visszaérni az osztrák csatárokkal, hiszen tudták, hogy egy harmadik Sturm-gól gól végleg eldöntené a továbbjutás kérdését. Kevesen hitték volna a sorsolás pillanatában, de 150 percnyi játék után is komoly esély volt rá, hogy a Vidi továbblépjen egy 5-2-es hazai győzelemmel.

A viszonylagos nyugalomból azonban az osztrákok jöttek ki jobban. Hiába támadott a Vidi, a kevés lehetőségét elpuskázta, így a két mérkőzés után a Sturm Graz jutott tovább –megérdemelten. A kiesés első számú oka a katasztrofális védekezésben és talán Sousa mester taktikájában keresendő. Ha Klagenfurtban is hasonlóan gólzáporos meccset tudott volna játszani a magyar bajnok, akkor belefért volna egy-két kapott gól Fehérváron. De ez már csak fikció. Némi vigaszt nyújthat az a tény, hogy a Videoton győzelmével azért összegyűjtött még két UEFA-koefficiens pontot, így jövőre feltehetőleg kiemeltként várhatják majd a sorsolást. A Graz a következő körben Grúziába utazik. Ha onnan is továbblép, akkor már legalább az Európa-Liga szereplés biztosított Szabicséknak. Éppen ezért is bosszantó a kiesés. A Debrecen ráadásul hozta ezeket a kétesélyes meccseit a Kalmar, a Litex Lovecs, vagy a Levszki Szófia ellen az elmúlt két évben, tehát nem feltétlenül lennének csapataink kiesésre ítéltetve. Reményeinket a három EL-indulóba vetettük, akik hét mérkőzésen sem találtak legyőzőre Európában.

Kis vereség is vereség

Féltettük a Kecskemétet és nem féltettük a Fradit. Utóbbi esetében nyugodtan mondhattuk, hogy jobb csapat norvég ellenfelénél, míg a hirösvárosiak esetében erősen háromesélyes volt a kazah túra végkimenetele.

Nos, a kecskemétiek maximálisan igazolták, hogy az erőviszonyok maximálisan kiegyenlítettek. Mindkét együttes azonnal nekifeszült a másiknak, nem elfeledve, hogy egyetlen kapott gól végzetes következményekkel járhat. Előzetesen mindenki biztosra vette, hogy a többnyire gólzáporos meccseket játsszó lila-fehérek legalább egyszer túljárnak a kazah védelem eszén, így a nulla kapott gól minden bizonnyal továbbjutást ér. Sajnos nem így történt. Hiába vetette csatába Szivics mester a kisebb sérüléssel küszködő Tökölit is a mindig gólerős afrikai légiósok mellett, a várva-várt gólocska csak nem akart összejönni. Így a KTE-Ereco elmondhatja magáról, hogy száz éves fennállása alatt még mindig veretlen Európában, bár ez sajnos nem ért továbbjutást. Tőlük nagyjából ezt vártuk, emelt fővel búcsúzhattak. Igaz, a Videoton mellett már a második magyar kupaindulót búcsúztattuk úgy, hogy mindvégig volt esély a továbblépésre – itt a különbség is kisebb volt.

De az igazi sokkot a Fradi búcsúja jelentette. Még most is biztosra veszem, hogy Prukner Tanár Úr csapata jobb az Aelesundnál. Ez bebizonyosodott az első mérkőzésen is, és sokáig egyértelműen a zöld-fehérek domináltak az éjszakai napsütésben. Az első félidő végén Oláh góljával úgy is tűnt, hogy eldőlt a továbbjutás kérdése, hiszen a norvégoknak már a hosszabbításhoz is két gólra lett volna szükségük, de szemmel láthatóan teljesen tanácstalanul járatták a labdát a műfüves pályán. A folytatás olyan magyarosra sikeredett. Jött egy váratlan –némi jóindulattal megadható- tizenegyes, majd két perccel a lefújás előtt még egy hazai találat. Prukner ekkorra már ellőtte az összes cserelehetőségét, mivel érthető módon a biztonságos védekezésre helyezte a hangsúlyt. Következett a hosszabbítás. Már mindenki a tizenegyeseket várta, talán ezért is bóklászott a pályán unottan az a négy ferencvárosi védő, akik közül kibújva Post megszerezte a harmadik, mindent eldöntő aelesundi találatot. Hidegzuhany, immár három magyar csapat mondott le a további kupaküzdelmektől.

Reménykedő tekintetünket csak az Északi-sarkör felé fordíthattuk, ahol a legszerényebb továbbjutási reményekkel ringbe szálló Paks tusakodott a norvég bajnokaspiránssal, a Tromsö FK-val.

Csak egy legény maradt talpon

Bevallom őszintén, mindig is meglehetősen szkeptikusan figyeltem az atomvárosiak szereplését. Ezüstérmüket az NB1 színvonalcsökkenésének egyenes következményeként értékeltem, az andorrai kiscsapat kiejtése pedig inkább ébresztett hiányérzetet bennem, mintsem váltott ki elismerést. De ma minden megváltozott. A Tromsö idegenbeli legyalulása már nem lehet véletlen. Ráadásul ők maradtak az egyedüli állva maradó magyar csapat Európában. Böde mindezeken felül ismét bebizonyította, hogy az NB1-ből elsősorban őt lenne érdemes beválogatni a nemzeti csapatba. Függetlenül attól, hogy a skót Hearts ellen hogyan muzsikál Kiss Károly csapata a következő körben, a 2011-es év legjobb hazai alakulata mindenképpen a Paks lesz – a két sikerrel megvívott selejtezőkör mellett egy bajnoki ezüstérem és egy Ligakupa-trófea került a vitrinbe.

Már a hazai 1-1-et is bravúrként könyvelte el a közvélemény, de a Norvégiában aratott fölényes, három-nullás diadalra senki sem számított – talán még ők maguk sem. Érdekes módon tavaly a gyakorlatilag légiósokkal felálló Győr menetelt az Európa-ligában, idén a kizárólag magyar játékosokat alkalmazó Paks öregbíti hazánk hírnevét határainkon túl.

Mindent összevetve csalódást keltő a magyarok szereplése. Mindhárom búcsúzónk mindössze egy hajszállal bizonyult könnyebbnek az ellenféllel való megmérettetésnél, de mindenki csak a kiesésre fog emlékezni. Némi vigaszt jelenthet, hogy ennek ellenére meglehetősen sok UEFA-pontot szorgoskodott össze a magyar különítmény, aminek nagy jelentősége lehet a következő évben. Ki tudja, talán éppen ilyen apróságok dönthetnek jövőre a továbbjutásról? Ám mielőtt túlzottan is a következő évre koncentrálnánk, ne feledkezzünk meg Vayerről, Kiss Tamásról, Bödéről és a többi paksi hősről. Értük még szoríthatunk. Hajrá Paks, hajrá magyar foci!

A tények –a párosítások első mérkőzésén az első csapat volt a pályaválasztó.

Sturm Graz –Videoton 2-0, 2-3 Továbbjutott a Sturm 4-3-as összesítéssel

Kecskeméti TE-Ereco – Aktobe (kazah) 1-1, 0-0 tj: Aktobe, idegenben lőtt több góllal

Ferencváros –Aellesund (norvég) 2-1, 1-3 hosszabbítás után. Tj: Aellesund 4-3-al

Paksi FC –Tromsö (norvég) 1-1, 3-0 tj: Paks 4-1 es összesítéssel. A Paks ellenfele a következő körben a skót Hearts lesz.