Hetilap kereső

Karlovitz Kristóf írása

Első látásra nehéz komolyan venni a Peugeot BB1-et, amellyel KARLOVITZ KRISTÓF tett rövid próbautat Pozsonyban. Pedig ez a fura kis jószág a jövő egyéni motoros közlekedésének záloga, a villanyautózás felé egyengeti az utat, szokatlan megoldásaiból pedig nem egy válhat általánosan elfogadottá.

Ez egy négykerekű tréfa, egy bohókás buborék, egy guruló poén! Ilyen autó nincs és mégis van! De gépkocsi-e egyáltalán? Furakodjunk át a nézők gyűrűjén, és vegyük alaposabban szemügyre. Olyan, amilyennek a kisgyerekek rajzolnának egy autót: igazából megvan mindene, de semmi sem úgy, ahogy megszoktuk, vagy működőképesnek tudnánk elképzelni. Van két ajtaja, de azok szokatlan módon hátrafelé nyílnak, és ha kitárjuk őket, négy picurka ülést látunk. Haha, ez négyszemélyes akar lenni? Hiszen akkora, mint egy Smart! Na, talán a kisgyerek vagy egy törpe tacskó befér hátra... Na és a vezetőülés – csak olasz háromkerekű teherrobogóban látni ilyesmit: a kormány és rajta a kezelőszervek akár egy kisebb motorkerékpárról is származhatnának. Biztosan csak azért áll itt, hogy feltűnést keltve valami mást reklámozzon!

Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Igaz, nem „komoly”, sorozatgyártású, garanciával eladott termék a Peugeot BB1, csak prototípus, de teljes mértékben használható, és azt hivatott megmutatni, milyen irányban fejleszti az oroszlános márka a holnap városi individuális mobilitásának eszközét, a villanyautót.



Szálljunk csak be! Hátra úgy kell, hogy lehajtja az ember az első ülés támláját, és lecsücsül a picurka, de meglepően kényelmes, bőrkárpitozású kávára. Támla vissza, beül elénk valaki, mi meg jól kinyújtjuk kétoldalt a lábunkat, sokkal jobban, mint akár egy limuzinban. Hát ez óriási! Azáltal, hogy úgy helyezkedünk el, mint két egymás mellé rakott robogón, mindenki komfortosan utazik. S ha csak ketten vannak, jókora csomagtartónak használhatják a hátsó traktust, ahová kényelmesen befér a szombati nagybevásárlás eredménye.

A vezetésénél nincs egyszerűbb. Két kéz a motoros kormányra, a jobb oldali forgómarkolattal adjuk a „gázt”, azaz az ampert, szintén a jobb kézre esik a fékkar, meg van néhány kapcsoló a világításnak, indexnek. Akárki egy perc alatt kitanulja. Autós embernek elsőre fura a direkt kormány, a motoros előéletű személy viszont elégedetten mosolyodik el: ez már döfi!

Hangtalanul indul neki a BB1. Motorjai nem foglalnak helyet: a hátsó kerekekbe építették be őket – a rendszert amúgy a Michelin fejlesztette ki. Teljesítményük szerény, tartósan kétszer hét és fél, csúcsként kétszer tíz kilowatt, de azért ne becsüljük alá a kis masinát: mivel akkumulátorokkal együtt is csak hatmázsás az egész jármű, a súlya tehát fele egy kisebb autóénak, négy másodperc alatt eléri a városban már illegálisnak számító 60 km/órát, de ha gyorsforgalmi útra kanyarodunk vele, kilencvenre is képes. Egy feltöltéssel 120 kilométert lehet megtenni, ami sokkal több, mint amennyit ingázáskor közlekedik egy munkába járó átlagember.

Így már egészen más színben tűnik fel a kis plasztikbuborék, nem igaz? Egyike az első fecskéknek, nyarat nem csinál ugyan, de utat jelöl ki. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha naponta kitermelünk százmillió hordónyi nyersolajat, akkor a földi készlet hamarabb fogy ki, illetve jobban drágul a benzin.

A városi közlekedésben a villanyautózásé a jövő, hiszen konnektorról „tankolunk”, és nem termelünk kipufogógázt. Ha pedig szélenergiával fejlesztjük az áramot, akkor környezetkímélő az egész folyamat, és csökkenti olajfüggőségünket is.

A BB1 az ebben az irányban tett apró lépésnek számít. Még nem érett a gyártásra, ajtajának nyitásán és csukásán érezni, hogy nem sokáig bírná a strapát, ablaktörlője még egyáltalán nincs, és a szándékosan szembeötlőre tervezett bizarr forma is valószínűleg sokat szelídül majd, mire egyszer beindul a futószalag. Addig azonban jelentős feladat hárul az európai és a helyi kormányzatokra is, hogy megfelelő gazdasági és intézményi feltételekkel versenyképessé, kívánatossá tegyék a villanyautózást az emberek szemében. Szóval még meglehetősen az elején vagyunk valaminek, de már megindultunk a helyes irányban. Bámultak is a pozsonyiak: szóval ufón fogunk közlekedni?