Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Nárcisztikusnak tetszhet, de a saját posztunk óta kadarkalázban égünk. Egyrészt hátha fertőzünk vele, másrészt mi is úgy kaptuk el. Volna igény pandémiára. Szóval a kadarka szólószámait látva egyfolytában fejben főztünk, ami nagyjából olyan hasznos, mint a fejbenszex, sokáig nem lehet büntetlenül csinálni, gyulladás lesz a vége. Elhatároztuk tehát, hogy átváltunk rögvalóra, és kipróbáljuk a kadarkát élesben, mondjuk a legendás harcsapaprikás-párosításban. Kis híján sikerült.

Sokszor elképzeltük, ahogy a paprikás krémben (f*szt: szaftban) dagonyázó fehér húsú halat kicsomagolja a kadar, egymáséi lesznek, többek mint külön-külön, de még a kettejük összegénél is többek: egy meg egy, az több, mint kettő. Ám hosszú az út a vágytól a kopulációig.


Összeillő párokat kellett találni. Matchmakerünk a szólóban-kadarkázás (pontosabban annak minden tanulsága) volt: két különböző ízképpel rendelkező kadarkát, egy 2006-os ménesi „Balla Gézát” és egy 2009-es szekszárdi Sebestyént vittünk szobára. Innen a bor-étel párosító divíziónk veszi át a szót.

A matchmaking

Van annak valami diszkrét bája, amikor délelőtt 10-kor hallja az ember a saját konyhájában a borospalack nyitásának oly tipikus és persze szívet melengető szolid pukkanását. De a sztahanovista legyen reggel is sztahanovista. És egy jó borért még tabukat is döntögetünk.

Jó előre szólva lett, hogy a ménesi vállban terebélyesebb mint a szekszárdi, és valóban. Már a színén is látszik – egyébként lenyűgözően piros mindkettő, semmi kékes vagy lilás árnyalat, piros és kész –, ami két árnyalattal sötétebb mint a szekszárdi. Valószínűleg koránál fogva (is) a ménesi teljesen harmonikus arcát képes mutatni, a közepesen magas alkohol (13,5%) nem lógatja ki a lábát, nem égeti rútul torkunkat, hanem szép kényelmesen nekitámaszkodik savainak. Ezzel együtt persze nem egy masszív bor, nem sűrű és dagályos, de mindenképpen összetettebb mint amit egy kadarkáról gondolnánk. Például fahéjas szilva illata is van, ami reggel 10-kor kifejezetten meghökkentő élmény. (Elképzelni is tereh, mit tudna művelni egy kadarka aszú – ami valaha létezett is, hozzá épp Ménesen – ’eszem azt: a szilvás gombóccal.) Fogalmazzunk úgy: ez egy higgadt öregúr, aki a világot megváltani már nem fogja, de bizonyítania sem kell, mert letett már valamit az asztalra.

A cikk folytatását itt olvashatja!