Resistance: Burning Skies

„Az ellenállás felesleges!” Ha nagyon gonoszak lennénk, akkor ezzel az egy mondattal intéznénk el a híres Resistance sorozat legújabb darabját. Ugyanis a PS Vita első FPS-e sajnos nem brillírozott. Mi azonban nem vagyunk gonoszak és ha nem is mérhető ez a Resistance a többi részhez, vagy ahhoz a mércéhez, amit a PS Vitától elvárnánk, azért handheld játékként megállja a helyét.

Ellentmondást véltek felfedezni felvezetésünkben? Nos, mielőtt a Resistance-t kiveséznénk, azt azért le kell szögeznünk, hogy egy buszon, villamoson, metrón elővett játéktól más vár el az ember, mint egy nagy konzolos játéktól. Ebben a tekintetben jobban elnézzük a Resistance-nak, hogy a sztori nemcsak rendkívül sablonos, hanem a főszereplő, a tűzoltó Tom Riley is eléggé egysíkú karakter és hiányoznak a látványos átvezetők is.

Azon sem akadtunk fel annyira, hogy a chimera mesterséges intelligenciáját az „agyhalott” jelzővel tudnánk a leginkább illetni. A ránk támadó vérszomjas idegen lények a legcsekélyebb mértékben sem próbálnak védeni magukat, a fedezékbe vonulást hírből sem ismerik, sőt, néha még egymásba is beleakadnak. Ugyanakkor nehéz szinten azért a játék elég nagy kihívás, lévén a chimerák rendkívül agresszívak és jól céloznak.

A játékmenet a lehető leghagyományosabb FPS-eket idézi: a egymás után kell a különböző helyszíneket kipucolnunk és sok változatosságot a boss harcok sem nyújtanak. Ugyanakkor a PS Vita két analóg karjának köszönhetően az irányítás kiváló és rendkívül élvezetessé teszi az egyébként nem túl fantáziadús harcokat is. Ne felejtsük el, hogy ez az első igazán élvezhető FPS handhelden, ami eddig ebben a kategóriában PSP-re, vagy okostelefonokra megjelent az a béna irányítás miatt mindig is a felejtős volt. Furcsa ezt így kimondani, de maga az a tény, hogy végre-valahára tökéletesen lehet mozogni, célozni, fedezékbe vonulni egy handheld FPS-ben, nyilvánvaló hibái ellenére is élvezhetővé teszi ezt a játékot.

A precíz irányítás mellett jópofa még az érintőképernyő kihasználása is. A ujjunkkal való maszatolással különféle gránátokat hajíthatunk az ellenségre, felhúzhatjuk a nyílpuskát, a többi másodlagos támadásról már nem is beszélve. Mondjuk az is igaz, hogy nem mindig hatékony ez a megoldás és sokszor előfordult, hogy legszívesebben a földhöz vágtam volna a Vitámat egy-egy elbénázott gránátozás után, de azért szokható és szórakoztató ez az új fícsör.

A Resistance grafikája egyértelműen elmarad a PS Vitatól elvárható szinttől, de azért közel sem olyan csúnya, mint ahogy néhány kritikus állította. Bár a textúrák nem túl élesek, a környezet sem túl kidolgozott, mégis az ötvenes évek New Yorkjának vizuális világa a szokás Resistance stílussal vegyítve jól átjön. A Nihilistic jól kidolgozta a szörnyeket és a karakterek fizimiskáját is.

Meg kell említeni a többjátékos módot is, amely szintén élvezhető, annak ellenére, hogy sajnos csak WiFi-vel működik és egy eléggé lecsupaszított, alapszintű multit kínál. Egyszerre nyolc játékos irthatja egymást a deathmatch, team deathmatch játékmódokban. Klánok nincsenek, térképből sincs sok, és a fejlődési rendszer az újabb és újabb kilockolható fegyverekre és azok uprade-jeire korlátozódik.

Szóval nem lett akkora klasszikus a Resistance, mint amire számítottunk, egyértelműen elmarad a konzolos nagytestvéreitől, mégis, ha egy gyors lövöldözésre vágysz, miközben a BKV-n zötyögsz, akkor egyértelműen jobb az androidos FPS-eknél, amelyekkel eddig dolgunk volt.

Herpai Gergely
(BadSector)